Gaál Péter: Jóga a Vérmezőn

A felszámolás alatt álló Axilior Kft (tulajdonos a budaörsi Fidesz korábbi elnöke, Nagy Sándor András) hárommillió forintért “végzett el” egy közvélemény-kutatást a közparkok lakossági kihasználásának mikéntjéről. Az erről szóló számlát Tüttő Kata, az egyik főpolgármester-helyettes tette közkinccsé a Facebookon. (forrás: 444)

“A parklátogatások céljaként a kimagasló többség (84 százalék) a sétálást, pihenést jelölte meg, a következő leggyakrabban említett látogatási cél a másokkal való találkozás és a rendezvényre járás (23-23 százalék). A Parklátogatók 12 százaléka sportolni jár a parkokba. Futnak (64 százalék), kerékpároznak (39 százalék), labdajátékokat játszanak (13 százalék) és tornáznak (12 százalék). A leginkább futásra használt park (7 százalék) a Feneketlen-tó, míg kerékpározásra a Szent István park (51 százalék) és a Hajógyári-sziget (50 százalék). Érdekes, hogy jógázni leginkább a Vérmezőn (28 százalék) és a Városmajorban szoktak.”



Innentől senkinek nem kell azon meditálni, hogy elvégezték-e ezt a közvéleménykutatást, vagy simán a hasukra csaptak. Attól, hogy a “tanulmányban” nyilvánvalóságok vannak különböző számokkal, amiket bárki produkálhat, még el is végezhették. Csakhogy úgy tűnik, se Tüttő Kata, se a “tanulmány” készítői nem figyelnek arra, amiből szinte sír, hogy ezt a közvéleménykutatást soha nem végezték el – oké, ne legyen belőle pör: amiből én azt a következtetést vontam le, azaz úgy vélekedem, hogy nem végezték el -, vagyis a legutolsó idézett mondatra. Tüttő Kata – úgy tűnik – nem járja a jóga-ösvények egyikét sem, de más keleti önmegvalósítási (!!, de most nem ez van terítéken) ösvényt sem, vagy ha igen, nem ezekre van kihegyezve. A Városmajort speciel van szerencsém ismerni, úgy bő húsz évig arra volt az irodánk, a Feneketlen tóhoz hetente legalább háromszor járok, minimum ott megyek el mellette a gellérthegyi sétautamról lefelé, a Vérmező pedig a vársétám (heti minimum egy) befejező része. Nos, kedves Kata és András: jógastúdió ugyan van a Városmajor környékén pár (jelesül a Városmajor utcában), azokban jógázni is szoktak, de fájdalom, amit a parkokban csinálnak, az nem jóga, hanem tajcsi vagy csikung (legnagyobbrészt a Margitsziget nevű közpark ad nekik otthont, már ameddig Rási és Lőrinc rá nem veti arra is vigyázó tekintetét a fanyűvőkkel karöltve, szóba jöhet még a férj, Tiborcz István is, a kastélyok és parkjaik nagy szerelmese). A rengeteg hajladozó kínai a pekingi (sanghaji, satöbbi) hajnalban, akikhez szintén volt szerencsém, ugyancsak nem jógázik, hanem… és ha megkérdezik őket, nem a jógát fogják válaszolni, már, ha megértik a kérdést, és már, ha a kedves kérdező is megérti a han kínait.



Ha nem, hát akkor odaír valamit. Ha még annyi esze is van, hogy már előtte rájön, hogy nem tud kínaiul, akkor pont ugyanazt csinálja, amit vélhetően emígy csinált: el se megy.

Odaír valamit, amit ismer. Mindegy az, gondolja, és akkor tényleg mindegy volt.

Persze, azért legalább kiballaghatott volna ezekbe a parkokba, közelebb vannak, mint Peking, neki is jót tesz a friss levegő, és ott azért magyarok is “tornáznak”. Na de ennyi pénzből akár Ibizára is el lehet menni, vagy egy hétvégére egy jachtra az Adriára, még lányokra is futja. Félre bánat, félre bú, boci az, ki szomorú.

Vagy valami hasonló.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!