Gaál Péter: Jó estét, Rózsa Sándor

Ha már a vízcsapból is ez folyik, és cizellálódik, erőt veszek magamon, és – bár más dolgom volna – leírom, amit én (én!!! a napokban egy cikkre már megkaptam, hogy “liberális tradicionalista” – sic!!! -, narcisztikus f@sz vagyok, akinek fogalma sincs arról, amit ír, illetve kijelent – hányszor tettem ki eddig nem rövid pályafutásom során, hogy mindez “az én pillanatnyi, személyes véleményem”?) gondolok a hisztéria jelen eszkalációs fokáról.

Nos akkor: ma mindössze három csalhatatlan leírást és útmutatás-csokrot kaptam, illetve jelent meg a falamon. Tombolnak az agyak szerte a világban, Fekete-Győrtől az összes valamirevaló, botcsinálta szakértőig. Végre van téma. Nincs szükség kétfejű grúz kakasra, minden szovjet uborkaszezonok örök slágerére, a még örökebbre, a pár óra alatt ható hajnövesztőre, vagy a “ha ezt továbbítod, Krőzus leszel, de ha nem, meghalsz”- szerűekre, itt van a jó (még nem öreg) Korona. Ami “meghal”, itt és ott, ekkor és ekkor, változó időtartammal, variánsa válogatja. A vírus nem él, tehát meg se halhat. A vírus tulajdonképpen egy szaporítóprogram. Olyan, mint amilyennek a magyar nép tűnik, így ezer-egyszáz év tanulságait levonva: gazda nélkül nem létezhet. A prion se él, legfeljebb felbomlik, ha felbomlik. Megszűnik prionnak (proteinaceous infectious particulum) lenni, Creutzfeld-Jakob bácsi és minden bocik és bárányok nagy megkönnyebbülésére.

Az elsőt Cs. A. barátom küldte, érdeklődési köre szerint egy hetvenöt éves lombardiai pásztorról, aki koronafertőzéssel bekerülvén a kórházba, noha ő maga is beteg volt, leült a haldoklók mellé egy Bibliával, és abból olvasott fel nekik, ameddig el nem távoztak. Aztán ő is eltávozott. Az üzenet elsődleges forrása egy “lombardiai orvos”, ez annak a legkorábbiak egyikeként keringő körözvénynek az emocionális változata, amelyet ennél józanabb időben (egy-két hete) még minden komolyabb orgánum rendre cáfolt. Mintha az is egy “orvossal” takarózott volna. Pásztor tehát meghalt, orvos megtért, szolgál, és most boldogan várja a halált (a megboldogulást – én teszem hozzá), ami innentől már nem annyira tűnik számára rémisztőnek. Mi ebből a tanulság? Abszolúte semmi. Olvassunk egy kis pszichológiát. Ez. Hogy mi történik, amikor valaki elsőre elfogadhatatlan helyzetben (elválás bármitől, kedvestől az életig) találja magát.

A második egy másik barátom-osztálytársam vonalán található. Ő már sokkal nyitottabb és belátni hajlandóbb alkat. Felrakta, mert felrakta, írtam alá, amit írtam, és belátta. Ez a párbeszéd, nem a rögeszmék szajkózása a fülek mellé, vagy bele és ki onnét. Én is beláttam anno, ha volt mit.

Ez a körözvény már bölcsen egy vuhani orvosra hivatkozik. Vuhan (az opusban Wuhan, ami az angol nyelveredet legbiztosabb jele) biztonságosan messze van, karanténban, de mégis az volt az első. Állítólag. A “csak és kizárólag” végigvonul az egész irományon. Csak és kizárólag száraz köhögés, utána durván egy hét (5-6 nap) múlva a kötelező tüdőgyuszi, láz és légszomj. Slussz. Nincs se orrfolyás, se hurutos köhögés, csak ezek. Meg persze opciónak utánuk a halál. Itt is megjelenik – talán az első “orvostól” átvéve – a méret. Kicsit nőtt azóta a – 120 nm-es – vírus, már 4-500 nanométernél jár, jó, eszegetett is rendesen. Ami ebből következik, hogy bármilyen maszk hatásosan véd ellene (ez is ollózásnak tűnik).

És a tea. Pardon, meleg folyadék, mert a vírus elpusztul már egy langyosabb (27 fokos) tavaszi napon. A kutyát nem zavarta, hogy szerte Afrikában is megjelent, ott pedig… Afrika még messzebb van Wuhantól. Meg a test. De ott biztosan másként viselkedik! Étel-ital nélkül Önök nem maradhatnak életben. Gondolják végig, mi történne, ha ételük-italuk biztosítása mellett bezárnák Önöket egy felfűtött szaunába – ahol annyit ehetnének-ihatnának, amennyit csak akarnak – és nem engednék ki?

A vírusgyilkos teáról is szó volt. Megöli, mondja a kínai szakember. Így is lett, bólogatnak a kínai halottak. Kérdés, hogy mi és kit.

Persze, hogy tudják, mi ezekkel a legfőbb baj. Az, hogy sokan elhiszik. És miután elhitték, elhiszik, hogy ez és az – fokhagymafüzér, karó a vámpírgyanúsak szívébe, denevérmáj, cickafarkkóró – megvéd ellene. A maszk, a tea. A melengető napsütés. Bélám, velem nyugodtan kezet foghatsz, nem kapar a torkom, csak az orrom folyik. Hadd nyomjak egy csókot, Ilike, a meggypiros ajkára! Csak hőemelkedésem van, és volt rajtam maszk is.

A harmadik üziben a szükséges kiirtási hőmérséklet már felment hatvanhárom fokra. Hogy miért pont annyira, ő tudja, aki kitalálta. Olyan lehet, mint amikor egy árut nem tízezer forintért kínálnak, hanem kilencezer-kilencszáz-kilencvenhétért.

A három méteres biztonságos távolság ember ember között – ami egyébként négynél több (!!) – viszont két méterre csökkent. Nem zárja ki a hurutos – “nedves” – köhögést (33 %), nagyon helyesen, a hasmenést ellenben gyakorlatilag száműzi (nem kellene). Utána jön egy kurva hosszú és nyakatekert litánia arról, hogy az illető mit és hogyan csinál, és mit és hogyan nem csinál. A rabbinikus ortodox judaizmus megalkotói sápadtak lennének az irigységtől. Hernádi Gyula nem lenne sápadt, még örülne is bizonyára. Hiszen megírta ezerkilencszáz-nyolcvanhétben, Hátamon fekve szaladgálok címmel.

S aztán a politikusok. A kormány, élén Vele, akinek itt a nagy esély (nincs itt, de akár, Ő mindig szeretett hazardírozni). Jó estét, Rózsa Sándor, itt az alkalom. Mindenkinek itt az alkalom, az összes lelki nyomorúság, félelem, ostobaság kompenzálására, uralkodási téboly, irigység, hatalmi ambíciók kiélésére. Azt hiszik, hogy bármi ellenében lehet bármit tenni. Pedig csak bármivel lehet. Együtt. Vele.

A vírussal is.

Ha az első perctől elrendelték volna a teljes zárlatot, nyilván nem tartanánk itt. Ha most elrendelik, az már más. Más helyzet. Lehet követelni, érvelni mellette, akkor is más helyzet. És tudjuk, mi lesz a vége: se hús, se hal. Se pénz, se posztó. Ha lesz majd oltóanyag, azzal le lehet győzni. Ezt a vírust. Egy ideig. Ha nem mutálódik. HA. Ha. ha.

Vigyázni persze lehet. Kell is. De: én és korosztályom még nem kaptunk kanyaró elleni védőoltást, mert nem volt. Illetve kaptunk, egy elég hatásosat: magát a kanyarót.

Ami ezekből a – nem filozófiai – tanulság: nagyon az elején vagyunk. Fogalmunk sincs, mit okozhat, hova fejlődik (azaz alakul), mik a tünetei. Bármi lehet. Az orvoslás nem egzakt tudomány. Semmi nincs kőbe vésve. Ez nem olyan, hogy egy milliméter=egy milliméterrel, nem több, és nem kevesebb. Ez olyan, mint a petymegek számolása: egy meg egy, az három. A petymegeket így számolják. Ha nem hisznek nekem, olvassanak utána egy egyszerű reflux megnyilvánulási lehetőségeinek. Népbetegség. Nem koronavírusos fertőzés. Amióta az emberi anatómia kialakult, van.

Sto gyelaty? Lesz általános zárlat? Lesz. Ha hétfőn nem szavazzák meg a törvényjavaslatot a teljhatalomról, lesz még egyéb is. Teljes gőzzel megindul az állami riogatás. Folytatódik. Amit a kis ökörnek nem szabad, Jupiternek szabad.

Aztán egyszer megszavazzák.

Aztán akkor Ő úgy gondolja, egy időre rendben vagyunk. Pedig nem leszünk rendben, csak egy kicsit közelebb ahhoz, amihez a vírus is közelebb hozott minket, ellenintézkedések ide, ellenintézkedések oda.

Nincs kibúvó. Végig kell ezt élvezni, mint a testépítő gyakorlatokat, ahogy mondani szoktam, ha valaki igényli. Csak ez nem annyira a testet építi, hanem a szellemet-lelket, már, ha.

Ez a “ha” múlik igazán rajtunk. Itt az alkalom.