Gaál Péter: Holnap lesz fácán (mézeskalács és sütőlapát)

Lévai Anikó unokáival sütött mézeskalácsot, veszélyesen nagy tömeg volt tegnap a Normafánál, mindenki potenciális fertőzött, aki szembejön az utcán (ellenben nagyon jó hír, hogy a koronavírus elleni védőoltások rendkívül hatékonyak lesznek)…

…megdöbbentő (olvasói) fotókon, hogy a plázákban (sic!) az eladók nem törődnek a maszkviseléssel, (valami) Soros György a patrióta (sic!) világ legerősebb (sic!) vezetőjét, Orbán Viktort próbálja támadni.

És így tovább. Szép vasárnapot, mondja a kormánysajtó, ez az Origo volt, nekem az is bőven elég. Ha abba belenézek, az annyi, mintha a többibe is belenéznék. Ugyanaz van bennük.

Pravda, vagy Izvesztyija, egykutya.

Eligazítás, így mondják a rendőrségen. El vannak igazítva. Hogy persze ez mennyiben tekinthető „igazításnak”, azaz a valósághoz való közelítésnek, más tészta.

Az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül. Pál apostol, ne keressék. Hogy persze ők hisznek-e, nem tudom. Az olvasóiknak viszont tanácsos, ha ezeket a maszlagokat öntik magukba minden nap. Rólam leperegnek. Hitetlen kutya vagyok, már hat éve megmondta a vonalas katolikus szentendrei szomszédom.

Ő így gondolja. Pardon, hiszi.

De nézzük csak a mai adagot, amibe az elején belenyaltam. Vegyük sorjában, mára nincs más nyamnyam, se három fejű strucc, se kétfejű grúz kakas, se pénz, se posztó. Mármint nekünk.

A Lévai Anikó sütögetéséről szóló propagandafilm címének ötödik szavát elsőre kapásból mézeskalácsháznak olvastam. Jobb – a valóságnak megfelelőbb – is volna úgy.

Mert az. Mézeskalácsház.

Az egész, velejéig hazug kormánypropaganda az. Nem csak a magyar, nem vagyok elfogult, de a többivel kevesebb dolgom akad. Egy ilyen videó, mint amit a miniszterelnök öregecskedő feleségéről feltettek, akkor lenne hiteles(ebb), ha úgy készül, mintha teszem azt Ráhel vagy Sára kezében lett volna a… telefon, és nem valaki máséban egy profi kamera.

Ahogy mi csinálnánk.

Persze a többi hasonló is ilyen. Mint Rogán Antal március tizenötödikei gumicsizmája, ha még emlékeznek a kedves fotóra. Ugye, megvan mindenkinek az eredeti mese? Ezekből a változatokból valami mindig kimarad: a sütőlapát.

Csak a valóságból nem marad ki.

Most engedelmükkel kicsit ugranék, aztán a vírussal (minden hírhiányos szerkesztő álma volt eddig) be is fejezzük, és megyek mai tortúrámra. Orbán Viktor, a patrióta világ legerősebb vezetője, mondja a bédekker. Jól olvasták: patrióta. Világ. Legerősebb.

Hát, elvtársak, elvtársnők és veteránok: sajnos a világ nem patrióta. Nem is lehet, szegény, tekintve, hogy világ. Meg egyébként sem. Kákán csomó, háborog a patrióta (hazaszerető, hazáját favorizáló, etc.) olvasó. „A hozzám hasonlók közössége.” Ki kell, hogy ábrándítsam Önöket: a patrióták közössége velünk, magukat minden efféle és nem efféle vonatkozásában az „egyéb” kategóriába sorolókkal együtt a sütőlapáton csücsül. Kollektíve. A sütőlapát – mint sütőlapát – pedig, fájdalom, nem patrióta kezekben van. Még az esetleges kezdeti patrióták se patrióta minőségükben tartják, mert ezt a minőségüket abban a pillanatban elvesztették, hogy szponzoraik hozzásegítették őket a lapáttartáshoz.


A szponzorok elsősorban szponzorok. Feinsilber Róbert bácsi, közönségesen Róbert bácsi is az volt, plusz szélhámos, de az itt csak járulékos elem, noha a kimenetek – már ami a szponzoráltakat illeti – igen hasonlóak.

És az erő? A legerősebbnek tűnő diktátor a legkiszolgáltatottabb. Ha diktátor, ha nem, ez egyben minden vezetőre, így Orbán Viktorra is vonatkozik. A királyokra is vonatkozik, amint például Habsburg–Lotaringiai (I.) Ferdinándnak (magyar királyként V. Ferdinándnak) is volt alkalma megtapasztalni . Életében legalább kétszer, először 1941 forró nyarán, a német támadás megindulása után, majd hideg telén, amikor a német előőrsök már a moszkvai villamosvégállomáson jártak, ott a metró peronján még az elutazást fontolgató Joszif Visszarionovicsot is megcsapta ez a rémületes felfedezés.


Az erő mindig háttérben van. Mindig. Valakivel. Sőt inkább: valakikkel. (Még inkább valamivel.) A Soros György nevű nímand sokkal közelebb áll hozzájuk, mint az Orbán Viktor nevű szponzorált.

Hogy pedig Orbán Viktor Európa legerősebb (értsd: legkurrensebb) szponzoráltja lenne, az meg még viccnek is gyenge.

No és akkor a tömeg, a vírus és a maszk. Tömeg nem csak Budán volt, nem csak a Normafánál, hanem speciel a Kevélyeken is, ahol az egész napomat töltöttem, pedig ott se forralt bor, se eszemiszombódé, se libegő nem volt. Csucsogott az emberektől, a szó szoros értelmében. Csapatoknak kellett félreállni a másik csapat útjából. Én ennyi embert azokon a hegyeken egy kupacban még az életemben nem láttam, pedig Isten a megmondhatója, hányszor másztam már meg őket. Százhoz jobban közelítene, mint a tízhez.

Hát kérem, még mindig inkább ott, mint a szmogos városban, vagy a tömegközlekedésen. A többi már a fosás mértékén múlik, én igyekeztem a periférián maradni. Ha más nem igyekezett, lelke rajta. A töke tele van már mindenkinek a tilalmakkal, annak ellenére, hogy bizonyos keretek között nagyon is indokoltak.

Az emberi psziché már csak ilyen.


A plázafotókat én is láttam. Valóban (görög volt a falóban). Lehúzta az orráról, nem volt rajta. Miután viszont az Origo már másodjára hozott le ilyeneket, az első gondolatom az volt, hogy ugyan melyik plázát szeretné szeretett kormányunk kigolyózni? Vagy melyik üzletet? Melyik kis unokatestvér jelentkezett be a helyiségre? A második gondolatom – érzésem – pedig az undor volt. A tömény undor. Adva a a „vásárló”, és adva van egy üres – látszik a fotókon – üzlet. Ahol az eladó egyedül van. Amikor nincs egyedül, szerintem felveszi a maszkot, már csak azért is, mert mit tudhassa. „De teleszuszogja!” Tele. A maszk ellenére is teleszuszogná. Kijön oldalt. Felül. Alul. Aztán bemegy. Lásd az ohiói esküvőt, ahol a násznéptől a friss házasokig szinte mindenki megfertőződött, maszk ide, maszk oda.

És ha nem lenne igazam, akkor is – mert most nem az eladót minősítjük – undorító. Ha kívülről fényképezett az illető, pláne undorító. Ha ugyanaz fényképezte végig, már csak hab a tortán.

És ha netán a „vevő” nem is vevő volt, hanem… például riporter?

Akkor marad az első verzió.

Ez az echte újkori magyar patrióta lélek.

A végére maradt a nagyon jó hír. A vasárnapi olvasóknak nagyon jó hírek dukálnak. Körülbelül ugyanazért, amiért a férfiak olyanokat ígérnek, amiket eszük ágában sincs betartani. „Hogy örülj, baszd meg.”
A koronavírus elleni oltások nagyon hatékonyak lesznek. Hogy honnét tudjuk, nem tudjuk, mert amit eddig tudunk, az édeskevés több milliárd emberhez képest, de azok lesznek. Ha így, hát így. Én ugyan nem rontom el az Önök örömét.

A Holnap lesz fácán Sára Sándor filmje, 1974-ből. Ha még nem látták, melegen ajánlom. A címbéli mondat egy párbeszédből származik, szó szerint így hangzott: „ma nincs fácán, de holnap lesz fácán.”

Hát igen, a holnap. A holnap az mindig holnap, ugye. Nem ma.

Pont ez a lényege.


 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!