Gaál Péter: Győr

A gonosz városa, írta egy barom. Bocsánat, de barom. Csak ismételni tudom Szele Tamás barátom szavait: ez az útja a következő választások biztos elvesztésének.

Nem, Győr nem a gonosz városa. Egyetlen város sem a gonosz városa. Egyébként a gonosznak sok arca van. Van szerető arca is. Van simogató keze. Sokszor nem elvesz, hanem ad. És azoknak, akiknek – teszem azt – megélhetést ad, édes tajt teljesen mindegy, mit lopnak el azok, akik adják, azon kívül, amit adnak. Az átlagembernek egy bizonyos – egyénenként változó – mértéken felül nincs affinitása a számokhoz.

Az a gonosz, amit sokan gonosznak hisznek, sokszor nem gonosz, maximum bűnös. Gonosz az, aki a rosszat önmagáért a rosszért teszi. A Fidesz nem önmagáért a rosszért tesz bármit, hanem egyszerűen önmagáért. Saját magáért. (A Fidesz természetesen egy absztrakt fogalom, azoknak a pártapparatcsikoknak a gyűjtőneve, akik valóban cselekvőképesek, de most így volt célszerűbb leírni, bonyodalmak elkerülése végett.)

Ugyanakkor nem árt azt sem észben tartani, hogy még ott is – még ott is, bizony – létezhetnek kifejezetten jóakaratú emberek. Olyanok is létezhetnek, akik mindazt, amit cselekszenek, bármi is legyen az, jónak gondolják, legalábbis jóra vezetőnek. Voltak becsületes nácik – becsületes nácik, olvassák el az Oroszlánkölykök elejét, az osztrák síparadicsomban erőszakot szenvedett amerikai lány kontra a náci síoktató történetét -, becsületes kommunisták, vannak becsületes dzsihadisták is, becsületes végrehajtók, és így tovább.

A bűn és a gonoszság két különböző fogalom.

Bő tíz éve volt az ötös lottón egy négyesem. Majdnem kétmilliót fizetett, többet, mint az addigi életem során lottóba fektetett összes pénzem. Oly végtelenül egyszerűnek látszott akkor minden. Ott van öt szám, ebből négy már talált, a következő héten csak a maradék egyet kell pluszban ugyanígy eltalálni, és havaidizsi. Most mondjam, mit nyertem azóta? Még hármast is csak egyszer-kétszer. Talán, de az is előfordulhat, hogy maximum ketteseim voltak. Nem tűnt érdemesnek még megjegyeznem se. Nos, a mai – még bő fél óráig vasárnap van, amikor ezeket írom – győri polgármester-választás előtti hurráoptimizmus pont ilyen volt. Tökéletesen biztos voltam benne, hogy ez fiaskó lesz. Miért is? Azért, mert tökéletesen rossz következtetést vont le a nagyérdemű ellenzék a Borkai-botrányból is, a megelőző önkormányzati választásokból is. Egy csöpp ész nélkül.

Mégis, mit gondoltak, akiknek Borkai is megfelelt, botrányai után, nem fog megfelelni bármelyik, tisztább lappal induló niemand? Tényleg annyit nem tanultunk az elmúlt harminc évből, hogy ne tudjuk, nagyobb településeken nem a személy a döntő, hanem a jelölő szervezet? A személyre ugyanaz vonatkozik, mint amit en bloc a férfiak hódítási képességére szoktak mondani: elég, ha egy fokkal szebbek az ördögnél. Egy apró faluban természetesen más a helyzet.

Ha még ez se volna elég, akkor gondoljanak arra, hogy e világot a vélemény irányítja. Nem az úgynevezett igazság, vagy az úgynevezett tények, hanem a vélemények. Az úgynevezett igazság és úgynevezett tények pedig olyanok, mint a vakok által definiált elefánt: aki az ormányát tapogatja meg, azt mondja, az elefánt egy hosszú cső, aki a lábait, hogy az elefánt egy oszlop, aki a farkát, hogy az elefánt egy zsinórszerű valami, a végén bojttal, aki a fülét, hogy az elefánt egy nagy lapulevélhez hasonló, und so weiter.

Képzeljék, lehetséges a Fideszt is üdvösnek tartani.

Mert hogy az érzelmek. Az élőlények – a fejlettebb élőlények – alapvető sajátossága az érzelmek primátusa, a feltételes reflexektől az emberi érzelmekig. Csapják hozzá a hordaösztönt. Ha valaki egy riportsorozatban mindenkitől azt hallja, hogy ő bizony Borkait kiváló polgármesternek tartja, és magasról tesz a többire, bele fog vésődni. Ha személyes tapasztalatai is megerősítik, például 2010 előtt nem volt munkája, most pedig már van, tovább mélyül, még akkor is, ha a tapasztalatai és a fideszes polgármester ténykedése között semmiféle összefüggés nincs. Ha pedig azokkal a lózungokkal, melyekkel a kormány az állampolgárokat kábítja, eleve valamilyen érzelmi – nem értelmi!!! – rokonságban van, kész a csodaturmix.

Ne kapassák el magukat, se pro, se kontra. Ha fideszes bukást vártak, most ne keseredjenek el, ha valahol ismét győz majd az ellenzék, ne bízzák el magukat. Nem eszik olyan forrón a kását, és ez ide is és oda is vonatkozik. Nem Önök fogják megásni a Fidesz sírját, hanem elsősorban maga a Fidesz, másodsorban azok, akik a felszínen tartják. Ha ők találnak egy számukra ugyanolyan alternatívát, plusz (!!) a mostani garnitúra valamiért túl kényelmetlenné válik számukra, akkor, és nem előbb. Azért Önöknek, választópolgároknak is lesz szerepük benne.

Önök lesznek a végrehajtók. Persze maguknak fogják vindikálni a győzelmet, ezt fogja zengeni ég és föld, de ne dőljenek majd be neki.