Gaál Péter: Ész és erény

“Intelligencia nélkül nincs jóság.” (David Hume)

– Az ész erény? – kérdezte az imént egy kedves úr. Nem, az ész nem erény. Köze viszont van hozzá.

Maga a szó az “erő”-ből származik (görögül “areté”, latinul “virtus”, ebből lett a magyar “virtus” is: “hősködés”, “erősködés”). Az ész egy szellemi kapacitás. Szellemi erő. Az erény egy lelki kapacitás. Lelki erő. A klasszikus trichotómia szerint a szellem (görög: pneuma, latin: spiritus, héber: ruáh) az organizátor, a lélek (görög: pszükhé, latin: animus, héber: nefes) a mediátor és a test (görög: szóma, latin: corpus, héber: bászár) az organizált. Az erény a szellem hatalma a lélek közvetítésével a test fölött. A lélekben a testet irányítani képes erőként – a nyelvújítástól kezdve erényként – manifesztálódó szellemi minőség. Az ész a szellemi mennyiség.

A kérdés most már csupán az, hogy miként viszonyul a (szellemi) mennyiség a (szellemi) minőséghez? Nem, nem Engels. Már csak azért sem Engels, mert a minőség mindig szellemi. Attól minőség. Attól “jó”. Máskülönben olyan, amilyen. És már ott is vagyunk az Édenkert fájánál. A jó és rossz tudásánál.
A mennyiség ugyanúgy nem képes minőségbe átmenni, ahogy az alma se képes körtébe. Sok alma se képes egy pici körtébe se. A mennyiséget jellemezhetjük minőséggel, de a minőséget nem jellemezhetjük mennyiséggel. A sok jó ember nem jó sok ember.

Jóból viszont lehet több jó, még ha esetenként megárt is. Rosszból is. A rossz ugyanúgy minőség, ahogy a negatív szám is szám. Sőt, a nulla is.

Persze lehet a minőséget úgy is értelmezni, hogy “másféle állapot”. Ez esetben van szellemi minőség, és anyagi minőség. Teve van egypúpú, van kétpúpú. Több nincs. S itt valóban számít(hat) a mennyiség. Ami átmehet egy másféle szellemi vagy anyagi minőségbe. Másképp a szellem egy másféle szellembe, az anyag egy másféle anyagba. “Fel” és “le”. De így már megint az Édenkertnél tartunk. A személy több esze “fel”, a több személy összeadódott esze “le”. Ha a lét, megnyilvánulásait tekintve analogikus, márpedig annak tűnik, itt is létezik kritikus tömeg.

Az “ész” egy bizonyos mennyiség felett tudatosság. Szervezni (irányítani) lehet ösztönből is (oroszlánok, farkasok, stb.), bizonyos mértékű tanulással, ami az alapokat nem érinti, de akkor csoportszellemről beszélünk. Egy állatfaj csoportszelleméről. Vagyis – e tekintetben – minden egyes ember külön fajnak számít. Az emberre – mint emberre – az jellemző, amit tudatosan csinál. Ezt még a törvény is respektálja. Régebben az állatokat egy részeg emberhez hasonlítottam. A részeg emberek szerencséjéhez és szerencsétlenségéhez. Éppen azért szerencse vagy szerencsétlenség, mert a tudatosság kevés szerepet játszik a viselkedésükben. Hopp, mondja most az Olvasó. Megvagy, galád. Akkor a törvény miért nem számítja a részegséget enyhítő körülménynek? Azért nem, mert maga a berúgás a tudatos. Állatok esetében ez olyasmi lenne, mintha tudatosan születnének. Az ember nem születik tudatosan? Dehogynem, csak most nem ez a témánk.

Előbbiekből kiindulva az embert – mint embert – az alapján lehet az Édenkert mintájára minősíteni, hogy amit tesz, mennyire tudatosan teszi. A relatív nulla pont a cselekvés kezdete (az abszolút a fogantatás pillanatáé). Ha nem teszi tudatosan, akkor nem beszámítható. Se pro, se kontra. A tudatos – édenkerti értelmű – “jó” tetthez, a tudatos – édenkerti értelmű – “rossz” tetthez is kell az “ész” kritikus mennyisége. A lélek a mediátor. Ha kevés szellemet hordoz, szegényebb lesz, és kevesebbet ad át. Ahogy Máté evangelista írja (Mt 3, 3): “Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.”

Ez az eredeti paradicsomi állapot. A “jó” és “rossz” tudása előtti állapot. A nemes vadember, hogy Rousseau-val szóljak, akkor volna nemes, ha birtokolná az említett képességet. Így csak olyan, mint az állatok. Nem jó és nem rossz. Az ember emberré válása a bűnbeeséssel kezdődött. Papa csodája, mondaná A viskó szerzője, William Paul Young. Hogyan lesz a bűnbeesésből üdvösség. Kedves ateista olvasóimat vigasztalja az a tudat, hogy a bibliai nyelv mesenyelv. Mesekép, valóságos tartalommal. Valóságos mese. A valóság mesei átirata, kevés átfedéssel, mely átfedések itt szintén mesévé válnak. “Ez olyan, mintha -“. Bizonyos értelemben költészet. A költészet is a valóságról szól, ugyanakkor túlmutat rajta. Felhasználja, és átrendezi egy példabeszéddé. Ez minden művészet lényege. A Biblia összes szerzője művész volt. A próféták életrajzírói is művészek voltak, az evangelisták is. Vagy Krisztus, ha úgy jobban tetszik.

Intelligencia (ész) nélkül nem csak “jóság”, de “rosszaság” sincs. A “rossz” ugyanúgy definiálja (indirekt módon) a “jó”-t, mint a “jó” a “rossz”-at. Ez a kapcsolat az erény és az ész között. Az erény, mondja a lexikon, a “jóra való készség”. Az erény uralmi képesség. A szellem organizációs képessége a test (anyag) fölött. Minden “alulról” kiinduló fölött. Az erény az önuralom képessége. Ez a primer. Minden más csak maximum szekunder, vagy tercier. Minden más ebből következik.

De ha a “jóra” való készség erény, akkor erény-e a “rosszra” való készség? Igen, kedves Olvasó. De csak ott, ahol se “jó”, se “rossz” nincs.

A Paradicsomban, még a bűnbeesés előtt. Vagy bárhol, ami ezzel ekvivalens.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!