Gaál Péter: Értekezlet

– Hát akkor nézzük, kollégák. Össze kell dobnunk a hétfői számot. Kovács?

– Az első két lap adott. Migránsok és Soros a bal hasábban, jobb hasábban ellenpontként a miniszterelnök úr.

– Mondott valami újat a miniszterelnök úr? Úgy tudom, a hétvégét a Kajmán…

– Ki ne mondja, Szabó! Ki ne mondja. Nincs kajmán. Kajmán sose volt, csak az Állatkertben. Kihalt. A kihalás szélén áll. A miniszterelnök úr pedig hétfő reggel fog mondani valamit, nyugodtan belerakhatják, úgyis csak akkor fogják olvasni.

– Tudjuk előre, mit fog mondani?




– Tudjuk. Azt fogja mondani, hogy jó reggelt. Talán még az erkélyre is kimegy ingujjban. Ha nem megy ki, majd odamontázsoljuk. Alá valami szépet a magyar gazdaságról. Vagy bármiről. Én írjam meg maguk helyett? Tudják a kulcsszavakat. Szárnyal, soha nem volt még ekkora, nem úgy, hanem épp ellenkezőleg, csoda, harminc év múlva már. Az irányelvet pontosan meghatározta Rogán úr, amikor volt olyan kedves, és szakított rám öt percet Mészáros úrral elköltött munkaebédje alatt a Four Seasonsban. Jaj, de jó volt az utóbbi nyolc évben, jaj, de jó lesz, jaj, de jó máris, fenomenális.

– Ez nem Cseh Tamás? Mintha úgy emlékeznék. Hogy szerettem ezeket a dalokat!

– Én is szerettem. A miniszterelnök úr is szerette, feltehetőleg, bár nem magyar nóták. Igen, véletlenül Cseh Tamás. Jó elvtárs lett, a miniszterelnök úr legjobb katonája.

– De a szövegeit…

– A szövegeit Bereményi írta, tudjuk. Alkoholista vén f.sz, már a Zsóci megmondta. Hálátlan köcsög. Pedig mennyit köszönhet a miniszterelnök úrnak. Itt volt az a szar Széchenyi-filmje, a könyv alakban külön kiadott forgatókönyvért plusz honoráriumot kapott, pedig még egy nyomorult recept se volt benne, se az, hogy hajrá, Magyarország.

– Azt én írtam, főszerkesztő úr, a recepteket a feleségem kapta még a nagymamájától…

– Már megint maga, Szabó? Nem lesz ennek jó vége. Nem maga írta. Maga azért lehet itt dupla pénzért, annak ellenére, hogy annyi tehetsége van az újságíráshoz, mint Gazsinak a futballhoz, akarom mondani a teológiához, mit is beszélek, egészen összezavarnak, szóval, maga azért lehet itt, mert nem maga írta, és nem a felesége receptjei voltak.

– Ez hazugság, főszerkesztő úr.

– Látja, van magának érdemleges mondanivalója is! Igen, ez legyen a következő kulcsszó, a Merkel szánalmas végnapjai, Macron csődje, az ellene fellázadó franciák, brüsszeli bürokraták, szétesett Jobbik, megszűnés szélén álló baloldal és az ellenzéki viccpártok után. Tessék, Tóth!

– Lehet egy kicsit turbózni? Mármint a migránsokat. Imádom Stephen Kinget, kolosszális ötletei vannak, sokat lehet meríteni belőle. Ráadásul nemrég olvastam egy könyvet tömeggyilkosokról és szexuális bűnözőkről, hogy abban mi minden van… az ember el se hinné. Csak a neveken kell kicsit dolgozni. Képzeljék el vastagon szedve: Juszufot egy erdő szélén fogták el, ölében két szőke kislány véres tetemével…

– Azt én is láttam filmen! A Halálsoron. Tom Hanks volt a börtönőr, és volt benne az a néger, az a hogyishívják…

– John Coffey, főszerkesztő úr, Michael Clarke Duncan játszotta. Hat éve meghalt szegény, pedig mekkorát alakított!

– Ne mondjon ilyet, Tóth. Nem “szegény”. Egy n.ggerrel kevesebb. Különben semmi erőfeszítésébe nem tellett. Ezeknek az ilyesmi a vérében van. Tudja, mit tartottak erről Dél-Afrikában, még az aranykorban, Mandela előtt? “A négert ki lehet hozni a bokorból, de a bokrot nem lehet kihozni a négerből.” Ők aztán csak tudták.



– És Obama?

– Szabó, ez volt az utolsó, hogy eltűrtem a szemtelenkedését. Milyen hírszerkesztő lesz maga? Kap egy házi feladatot. Holnapra el kell olvasnia Trump elnök összes idevonatkozó beszédét, és kivonatot kell készítenie minden Obamára vonatkozó megállapításáról. Később szép lassan, egyenként lehozzuk őket. Legalább valami hasznos dolgot is végez.

– És a többi?

– Gondolkozzék, Varga. Ha nem képes, vegyen példát a miniszterelnök úrról. Neki van fantáziája. Hányadik stadiont is építjük? Az egyiptomi fáraók sehol nincsenek azzal a néhány vacak piramissal, vagy a görögök és rómaiak a szánalmas arénáikkal.

– Amfiteátrumok, főszerkesztő úr.

– Nézze, Varga. Maga engem ne javítson ki. Nem a Soros-egyetemen szerezte véletlenül a négy diplomáját? Na ugye. Hogy a klasszika-filológiait az ELTÉ-n? Na de mikor? A Kádár-korszakban. Az nem számít. Tartottak akkor ott misét? Nem tartottak. Szűz Mária képe a kisdeddel volt a védjegyük? Nem az volt, hanem az ötágú vörös csillag.

– A Salamon-csillag, főszerkesztő úr.

– Pontosan, Kovács. Kap érte egy jó pontot. Majd alkalomadtán erről is írunk, amikor megint aktuálissá válnak a zsidók. Most szeretjük őket, na nem mindet, csak a megtérőket, mármint a hozzánk megtérőket. Azokat mindig szeretjük, bárhonnan is jönnek, akár a maszoptól is. Félkarú rablóból lesz a legjobb pandúr, hehe. Nem céloztam senkire, csak a poén kedvéért mondtam. Végtére Krisztus is… ha nem volt hindu, vagy párthus, vagy szittya, vagy magyar. Mikor, mi. A zsidóknál sosem lehet tudni. De végül mindenki vagy magyar volt, vagy magyar, vagy magyar lesz. Olyan ez, akár az allergia. Folytassák.

– Már régen kitakarodtak a Pesti Barnabás utcából, főszerkesztő úr, hála Istennek. 2001-ben a miniszterelnök úr kirúgta őket, és rá pontosan tíz esztendőre beköltöztek a piaristák, fúvószenekarral, Hóhányó Zsolt igazgató úr vezetésével.




– Vízhányó.

– Nem mindegy? Valamit hányt.

– Nem hányt semmit, maga barom!

– Ne veszekedjenek! Tovább, Kovács.

– Az utcát is átkeresztelték, szerencsére.

– Ki is volt Pesti Barnabás?

– Egy kommunista.

– Fúúúúj!

– A nyilasok kivégezték.

– Biztosan megérdemelte, mint az a másik, az az Eötvös Loránd.

– Az már nem Eötvös, hanem Papnövelde.

– Akkor Papnövelde Loránd.

– Eötvös Loránd. Őt nem a nyilasok végezték ki, száz éve meghalt ágyban, párnák között. Természettudós volt és akadémikus.

– De nem piarista. Talán még azt is tanította, hogy a Föld mozog a Nap körül, és nem fordítva. Megbízhatatlan népség ezek.

– Befejezni! Mi lesz a többi oldalon? A szájukba adtam.

– Sport, főszerkesztő úr. Sport, sport és sport. Aztán valami rémes, vagy disznó, vagy perverz.

– Konkrétabban!

– Videoton. Puskás Akadémia.

– Más?

– Puskás Akadémia és Videoton.
– Lehetne valami tudományos is. Például orvosi. Azon szeretnek csámcsogni. Persze nem árt, ha egyúttal szociális és tanító jellegű is. Népegészségügy, ilyesmi.

– Megvan, főszerkesztő úr! A Tízparancsolat. Az orvosi is, tanító is, népegészségügyi is, Kásler miniszter úr legalábbis így tájékoztatott. Aki barommal hál… pardon, ez Mózes. Akkor teszem azt, “gondolj a szombatra és szenteld meg”.

– Vasárnapra.

– Szombatra. Majd felvetjük, hogy akkor is zárják be a boltokat, kivéve a CBA-t. Hátha kapunk egy kis plusz prémiumot.

– Van még?

– “Ne kívánd el embertársad házát… sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebét, ami az övé.”

– Ezt inkább ne. Ne adjunk ellenségeinknek ötleteket. Még meg találnák kérdezni… Megy a Juhász szamáron, földig ér a lába. Tóth?

– Csoki hatalmas, meztelen pénisze.

– Ki az a Csoki?

– A legújabb valóságshow egyik félvér szereplője.

– Olyasmi, mint Caramel?

– Nem cigány. Néger. És nem hiszem, hogy tud úgy énekelni. Még talán a Fehérvári huszárokat se, pedig az tényleg alapmű. Dugovics Tituszról azt gondolja, ő találta fel a dugót.

– Miért, nem ő találta fel? Ja, az egy fertőző betegség.

– Képzelt történelmi alak, kolléga.

– Mindegy. Az egész történelem olyan, ahogy mi képzeljük. Sőt, nem is mi, hanem a miniszterelnök úr. Na, erre mondjon valamit!

– Eszem ágában sincs. Van még valami péniszes?

– A nagykikindai bagolyszobor. Látták már? Pont úgy néz ki, mint egy fa.sz.

– Tökéletes, barátom! Ez aztán hír a javából. Ezen a vonalon kell folytatni. Erotika, vad szex, megcsalta. Egymásnak estek. Disznótoros, pálinka, művészet. Inkább csak disznótoros és pálinka, esetleg néhány haldoklóval.

– “Gusztustalanságok, amikről azt hinnéd, csak te műveled.”

– Kiváló, Kovács! Bár nem hiszem azt. Munkára fel, kollégák.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!