Gaál Péter: Csömör és sansz

Azt írja nekem az én egyetlen Piroska Józsi barátom – tán megbocsátja, hogy közreadom, de közreadom válasszal együtt, mert tanulságos, hogy “Gondolj csak bele, hányan rettegnek a kommunistáktól, a migránsoktól, a cigányoktól, a világuralomra törő zsidóktól, stb… Na most, ha megtörténne, egészen véletlenül a hatalomváltás, azokkal az emberekkel mi lesz? Megváltozik a gondolkodásmódjuk? Vagy csöndességben otthon ücsörögnek és beletörődnek, hogy vesztettek, hitegetve magukat, hogy eljön még egyszer újra az ő idejük? Mint ahogy Nagymagyarország? Vagy megsemmisülnek, eltűnnek a látható anyagi világból? Érted, mire gondolok, hogy miért nem lehet ezzel a gondolkodásmóddal semmin jó irányba változtatni? Orbán, csak a tömegek akaratát követi. Nem is lenne képes mást tenni.”

Most például van újabb rettegni való, directly from China, akár a sportcipők, egyéb ruhák, telefonok, tévék, a legtöbb minden, with Ali Express, or without Ali Express, ne aggódjanak, azokon is jönni fog. A bibi ott van az egészben, hogy az ember szeret ugyan rettegni, de csak ha ő maga biztonságban van, szeret szörnyülködni és utálkozni, még gyűlölködni is, de… nem örökké és nem folyamatosan. Ha egy lábos vizet állandó forrásban tartanak, előbb-utóbb… elpárolog.

El.

Mármost egy (rossz) kormányzás nem tartható fent pusztán az érzelmek folyamatos korbácsolásával. Megfigyelték, zömmel kikből áll egy Békemenet? Vagy egy standard fideszes hőzöngés? Nyugdíjasokból. És megfigyelték, kikből áll egy ellenzéki tüntetés? Vegyes felvágottból, akik között rengeteg a fiatal. Akkor hát a nyugdíjasra nem vonatkozik mindaz, amit fentebb leírtunk? Dehogynem vonatkozik. Csakhogy a nyugdíjas nincs kitéve a munkahelyi stressznek, a családfenntartás stresszének, és mindannak, ami ezekkel jár. Az aktív korúak hétköznapjainak.

Van ideje megpihenni.

Akkor az ellenzéki tüntetések? Azok az emberek nem mentek a napi küzdelmektől! Nem bizony. Az ellenzéki tüntetések éppen ezért ellentüntetések. Nem a kormány mellett, hanem a kormány ellen. Hugyos Józsi bácsiké, a drága egykori Markos-Nádas duó interpretálásában.

Hagyjanak békén vizelni.

Hugyos Józsi bácsi? A sok liberális entellektüel és egyetemista mind Hugyos Józsi bácsi volna? Nem feltétlenül, bár az is. Ezeknek a tüntetéseknek csak egy része gondolkodás eredménye. Mint minden tüntetés. És nem ezek a tüntetések döntenek. A tüntetések hallgatólagos támogatói döntenek. Azok, akik otthon maradtak.

A valódi Hugyos Józsi bácsik.

De persze még ez se elég a csodafőzethez. Ahhoz kell még más is, például tudatos, hideg fejű vezetés és mögötte anyagi háttértámogatás. Ez anyagi világ dolgait az anyagiak döntik el, pro vagy kontra, nem az eszmék.

Hogy jól van-e így? Így van. Így működik. Abban is benne van a szellem, csak nem direkt módon, hanem finoman. Fluidumként, ha úgy tetszik. A rabszolgák felszabadításától a női és egyéb emancipációkig az összes társadalmilag és egyénileg pozitív (a kiteljesedést segítő) folyamatnak elsődlegesen anyagi háttere volt. A szabad munkaerő olcsóbb (nem kell fedelet adni neki, etetni, nem kell fizetni a beszerzéséért, a munkabért kell csak neki odaadni, minél kevesebbet, a többit meg oldja meg maga – a forrás soha nem apad ki), a nőkre (például háborúban, innét is indult ki az egész) szükség van a termelésben (is), az általános választójog és választhatóság lehetővé teszi az arra teljesen alkalmatlanok hatalomra jutását (lásd a mai Magyarországot is), et cetera. Van tehát egy tisztán pragmatikus oldal, és van annak vele egy időben létrejövő (erkölcsi-) szellemi vetülete. Hogy általában azzal indokolnak? Az erkölcsi indoklások a népnek szólnak, nem a döntéshozóknak. Az ember – mint ember – a szellem alászállása. “Mint minden!” Mint minden. De az ember – mint ember – fejezi (fejezné) ki egyedüliként komplexen a dichotómiát, ahogy a – mai – keresztény/keresztyén teológia fogalmaz: a test (anyag) és szellemi lélek egységét (a lélek önálló mediátori funkciója bevételével a trichotómiát).

Mi pozitív van az alkalmatlanok hatalomra juttatásában? Önmagában semmi. Később viszont annyi, hogy elegük lesz belőle. Ameddig meg nem nyilvánult, addig csak opció. Hallották már, hogy “neki(k) is jár egy esély”? Hitlertől Orbánig (és ezzel nem hasonlítottam Orbánt Hitlerhez, legalábbis minden vonatkozásban nem). Franz von Papen és az idős Hindenburg elnök tévedése, a magyar választók permanens tévedése. Csakhogy semmi sem áll önmagában. És semmi sem tart örökké. Az ember nem szeret örökké harcolni. Előbb-utóbb megcsömörlik tőle.

És ez a pozitív oldal. A sansz.