Gaál Péter: Biszmillah

Gáz lesz. Mindenki sejti, és már régóta tudni lehetett – inkább azt, hogy nem lehet, hogy ne legyen -, csak azt nem, pontosan hol, bár a Közel-Kelet mindig a befutók között volt. Ekkora súlyú ország, mint Irán ott csak Szaúd-Arábia és Izrael, utóbbi inkább csak jelképesen, mert bárki ellen meg tudja védeni magát, illetve elegendő elrettentő erővel rendelkezik, hogy egy nagyhatalom is háromszor meggondolja.

Irán azonban más.

És különösen most más. Mintha a saját sírját ásná. Pontosan úgy viselkedik most, mint 1914-ben az Osztrák-Magyar Monarchia, a németekkel a hátában. A németekkel a hátában? Irán mögött… ez a kulcs, kedveseim. Egyedül még Allahban (Istenben) bízva se lehet olyan hülye egy vezetés, hogy háborút… provokáljon? Nem, kérem. A háborút nem Irán provokálta ki. Vagy igen? Nem egyetlen lépés van a világon, kislány sem, és a tábornok megölését azért megelőzte egy- s más. E bonyolult világban még azt se lehet tudni, hogy nem szándékosan küldték-e oda, ahol dróntámadás érte. Azt se lehet tudni, ki súg és kinek. Soha nem is lehetett. 1942-ben a sztálingrádi bekerítés előkészítéseként a németeknek kiszivárogtatták, hogy a főcsapás iránya a rzsevi kiszögellés lesz. A németek annak rendje-módja szerint átcsoportosítottak ide, és amikor a kiszivárogtatásról nem tájékoztatott Zsukov tábornok támadásba lendült, irtózatos vereséget mértek rá. (Zsukov majd megfulladt dühében, viszont a bekerítés sikerült.)

Persze lehetett a Szulejmáni elleni merényletnek számos egyéb bábája, a tábornok személyes riválisaitól egészen a legfelsőbb iráni vezetésig (érdemes áttanulmányozni az Ernesto “Che” Guevara halálát megelőző történéseket), az iráni atomlobbiig. Merthogy nekem senki ne mondja, hogy Iránnak, a Föld egyik kőolajban leggazdagabb országának feltétlenül atomerőművekre van szüksége energiapótlásra.

Irán a (tágabb) térség olajországainak a riválisa. A háttérben a kiskutyát, kismacskát, kisegeret, nagyegeret nem érdekli, hogy ki a síita, ki a szunnita (az már csak a végrehajtók szintjén játszik), mivel lehet soron kívül bejutni a Paradicsomba és efféle csacskaságok. Az olajár és a profit. Ha Iránt kilövik, akkor egy ideig a többi olajexportőr diktálja a feltételeket, illetve majd az, aki koncessziót nyer a perzsa olajtermelésre, vagy aki a kölcsönt adja az újjáépítéshez, esetleg a kettő együtt.

Mármost mi történt? A kívülálló, szinte marslakó szemével? Egy szándékos provokációsorozat egyik legfőbb irányítója megérkezett a provokált nagyhatalom által megszállt országba, elindult egy olyan útvonalon, ahol szinte kizárólagos célpontot adott, és kilőtték. Erre válaszul az őt küldő ország bejelenti, hogy ettől kezdve reálisan számolni kell mindenkinek, akinek eddig jószerivel csak merényletek szervezésével és fenyegetőzéssel kellemetlenkedett, hogy záros időn belül nukleáris fegyverei lesznek, ráadásul ezek potenciális célpontjai között van a térség rajta kívül két legfontosabb országa közül az egyik (Izrael), szoros szövetségben a már említett nagyhatalommal, talán még a másik is. Szunnita kutyák, Mohamed ibn Abd al-Vahháb disznai.

Szinte ordít a következő válaszlépésért.

Ezt épeszű emberfia nem kockáztatja, hacsak nincs a háta mögött legalább egy nagyhatalom. Irán háta mögött kettő is van, Oroszország és Kína.

Na de Trump mester mintha jóban lenne Putyinnal? Igen, látszólag jóban is van. Csakhogy előéletét tekintve Trump üzletember, Putyin pedig titkosszolga. Mindkettő mások átveréséből él. Egyetlen szavát se lehet elhinni egyiknek se, és egyik se szereti, ha a tökét fogják. Trumpnak igen kellemetlenek megválasztásának a körülményei, ezért aztán… Hadd szórakoztassam ennek illusztrálására Önöket egy bibliai példával. Dávid zsidó király megkívánta egyik hadnagyának feleségét, Betsabét, miután palotája tetejéről fürdőzés (rituális tisztálkodás) közben meglátta. A hadnagy éppen háborúban volt, a király pedig magához vitette az asszonyt, és annak rendje-módja szerint viszonyt kezdett vele. A háború elhúzódott, Betsabé pedig teherbe esett. Mit tehet ebben a helyzetben egy király? Hazarendeli a férjet, gondolván, hogy az ennyi kihagyás után azonnal nekiesik a feleségének, s innentől sínen van minden. Csakhogy Betsabé azt tanácsolta Uriásnak, a férjnek, hogy feküdjön le a király kapuja elé, mondván, hogy ameddig a bajtársai nélkülöznek, ő nem akar vetett ágyban hemperegni a feleségével. Okosság, gondolhatta Uriás, aki minden bizonnyal tudott a terhességről is. Innentől én diktálhatok Dávidnak. Most Dávid került kényszerpályára: ha el akarta kerülni a zsarolhatóságot, kénytelen volt… megöletni Uriást. Így is tett.

Mindez pedig sem Dávid, sem Uriás műve nem volt, hanem Betsabéé.

Nem tudni, most ki Betsabé, azt se, hogy van-e egyáltalán. Azt viszont tudni lehet, hogy Trump kényszerpályára került, és egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy – legyen bármilyen dörzsölt – Putyin tudja-e, hogy ő is kényszerpályára került. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy kínai barátai pontosan tudják.

És akkor mégiscsak van Betsabé.

Ismételjék kicsit át az első világháború előzményeit. Soha nagyobb szeretet kuzinok között nem volt, mint akkor Nikki cár, a jó Vilmos, és a jó György király között. Fátylat az eddigiekre, a császár összes balfogására, mondhatták, mire jött Betsabé, akarom mondani Dragutin Dimitrijevic szerb vezérkari ezredes, majd a szarajevói merénylet. Cseppet se félj, suttogta a német Kaiser az élemedett osztrák Kaiser fülébe, aki megfontolta, meggondolta, a többi pedig ismeretes.

Lett két gyerek, egy kisfiú, egy kisleány, s két háború. Oppardon, ez már az Illés együttes.