Gaál Péter: Az utolsó pápa (a jóslatok)

Pszeudo-Malakiás, azaz Szent Malakiás egykori ír püspök jövendölése szerint Római Péter, alias Ferenc, alias a Rómából Argentínába kivándorolt szülőktől származó Jorge Mario Bergoglio, a jóslatok első pápájától, II. Celesztintől induló listán 112. pápa lesz az utolsó.

László András ehhez még hozzátette, hogy az utolsó után még elvben jöhet egy pápa, akit azonban vagy életében megfosztanak pápai címétől, vagy egyéb katasztrófa történik a katolikus egyházzal, vagy a világgal, mindenesetre valahogyan már nem lesz teljes értékű pápa. Mindjárt itt akad némi zavar, jelesül Ratzinger-Benedekkel, aki – a pápák sorában ötödikként – hét éve (!) megromlott egészségi állapota és hajlott kora miatt lemondott. Idén tölti be kilencvenharmadik életévét. Ne röhögjenek, a lemondott pápákat pedig Benedekkel együtt az egyszerűség kedvéért beleszámítjuk a nem lemondott pápák sorába.



Noha azt írják, hogy Malakiás jóslatai a durván négyszáz évvel később tevékenykedő Nostradamuséihoz (Michel de Nostredame) hasonlóak, nem hasonlók Nostradamuséihoz. Utóbbi 1100 centúriákra osztott négy- hatsorosa nincs időrendben, sőt semmiféle kideríthető és rájuk vonatkozó sorrendben, Malakiáséi viszont abban vannak. Miért nincsenek? mosolyog az Olvasó Nostradamuson. Én is úgy vélekedtem eddig, hogy ha rászánnám magam, és írnék több száz vagy ezer jósverset, kellő idő elteltével néhánynak szinte kötelezően lesznek konkrét eseményekkel való – azokkal kapcsolatba hozható – összefüggései. Ha még több idő áll rendelkezésre, még többnek lesznek. Megírás, magyarázat és elhívés kérdése.

Csakhogy már ez se egészen igaz.

Ugyanis már ez a gondolat – hogy jósoljon – se “csak úgy” vetődik fel valakiben. (Sokféleképp vetődhet fel, például játékként vagy szélhámosságként is, de akkor nem jóslásról van szó, hanem játékról vagy szélhámosságról.) A “hasraütés” sem hasraütés. E világon semmi nem áll önmagában. Nem véletlenül találkozik az ember olyan jelenségekkel – ómenekkel -, melyeknek (rá nézve) negatív vagy pozitív értelmet lehet tulajdonítania (és ez nem valamiféle babonával, sokkal inkább az empíriával hozható összefüggésbe), noha e jelenségekről egy kívülálló bízvást mondhatja, hogy semmi közük az illetőhöz. Pedig van.

Mindennek van köze hozzám, amivel – így vagy úgy – az életem során találkozom.

A Koránból “A vérrög” (Al-‘Alaq) – jelenleg a 96. szúra – keletkezett legelőször, egy Ramadán (a Ramadánt az iszlám előtt is megtartották) alatt, a Hira hegy barlangjában, Dzsibril-Gábriel arkangyal sugallatára, majd utána a többi, huszonhárom éven keresztül. Az időnek itt csak számunkra van jelentősége, a Próféta számára ugyanúgy nem volt, ahogyan egy szentáldozásnak számítható szentáldozásnak sincs ideje, vagy műértésnek számítható műértésnek sincs. Ezek – mint örökös jelenidejűek – nincsenek az időben. Nem keletkeznek és nem múlnak el, ahogy az iszlám is tanítja a Koránról. (Megfelelő hozzáállással) mind a rítus, mind a művészet (amely szintén egyfajta rítus) kivezet az időből.

“Borulj le, és közeledj!” Ez “A vérrög” utolsó sora. Az igazi jós ezt cselekszi. Nem fontolgat. Nem méreget. Nem számítgat. Nostradamus, asztrológus-asztronómus is lévén, számítgatott, és ezek, ahogy a lexikon is írja, már “alá vannak vetve a tévedésnek”. Minden jóslat, amibe a racionális-diszkurzív gondolkodás bekapcsolódik, már nem jóslat, hanem találgatás, egy bizonytalan hátterű és kifutású valami. A mai ember csak ezt tudja elképzelni, mert – önként és dalolva – jó néhány évszázada erre tette le a voksát. (Ő persze tudománynak és megismerésnek mondja, determinisztikus, nemdeterminisztikus – kvantum – káosznak és hasonlóknak.)

Ismét azt tanácsolom Önöknek: kártyázzanak sokat, lehetőleg olyan játékokat, melyekben a “szerencse” dominál. Ha figyelnek, egy idő után azt fogják tapasztalni (!), hogy vannak kis igyekezettel csak megnyerhető, megnyerhetetlen és bizonytalan sorozatok (alkalmanként cserélődve, de sorozaton belül ismétlődő lapokkal), mindezt pedig az első partik után meg lehet érezni, ha már bevontuk az iszlámot is, valahogy úgy, ahogy Gárdonyi prezentálja Az egri csillagok végén a janicsárok gondolatát: “Allah a magyarokkal van”. Azelőtt a törökökkel volt, s hogy mi lesz… ehhez kell(ene) odafigyelni. Hova “oda”? Befelé. A benyomásokra. Az előérzetekre, melyek – ha valóban előérzetek – nem hangulatfüggők. Bármikor megjelenhetnek, a pillanatnyi helyzet adta hangulatnak ellentmondóan is.

A “jós” attól jós, hogy képes aktivizálni, amit Massimo Scaligero “gondolkodó gondolkodás”-nak hív. Azt a gondolkodást, ami nem gondolkodás, hanem a gondolkodást generálja. Mind Nostradamus, mind Malakiás, mind Mohamed úgy volt képes tartalmakat kifejezni, hogy azok a tartalmak nem rációtermékek voltak, hanem valamiféle intuíció szavakba öntése. A gondolkodás megkerülésével öntettek formába.

A gondolatok mindig helytállóak, csak nem mindig arra vonatkoznak, amire vonatkoztatják őket. Nem a gondolataink tévednek, hanem mi tévedünk.




Malakiás abban különbözik Nostradamustól, hogy ő sorrendet tart. Igaz, jóval szűkebb területet vizsgál. Ebből következően nála sokkal kevésbé jelenthető ki, hogy ez és ez a jóslat csak belemagyarázással vonatkoztatható erre és erre a pápára. Tegyék mindehhez hozzá, hogy mind Nostradamus, mind Malakiás hozott anyagból – a saját kora ismeretanyagából, nyelvezetéből, szelleméből – volt kénytelen meríteni. Ne várják Nostradamustól a magfúziós bomba leírását, vagy Malakiástól az “argentin pápa” meghatározást. De ha Malakiás szinte minden versében van valami, ami kapcsolatba hozható az illetővel, akiről szól (s ha véletlenül nincs, az bízvást betudható az ismereteink hiányosságának is), akkor jó okkal feltételezhetik, hogy azok a jóslatok valóban sugalmazottak. Értsék ezalatt a “világ végét” is. “…a hét domb városát elpusztítják, és a rettegett bíró megítéli népét” (“…quibus transactis Civitas Septi collis diruetur, & Judex tremendus judicabit Populum.”) Látnak itt világvégét? Ne zavarja meg Önöket, hogy Malakiás (ír/gael nyelven Maelmhaedhoc) püspök láthatott. Az már a “tévedésnek alávetett” kategóriába tartozik. Az is, hogy az “utolsó” szót hogyan értelmezik. Akár úgy, hogy nem lesz több pápa, akár úgy, hogy a Ferenc után következők már valamiképpen nem lesznek a pápaság eredeti intézményének megfelelő pápák. Minden szeretetem ellenére azt kell mondanom, hogy bizonyos mértékig már Ferenc sem az. Ratzinger-Benedek még nagyjából az volt. Élő anakronizmus, aki szélmalomharcot folytat, akár elődje, II. János Pál, alias Karol Józef Wojtyła tette. (Egyiküket sem szerettem, de ezt írják az én számlámra.)

Az idő Malakiásnak dolgozik.

Kapcsolódó: Ferenc pápa védelmet és támaszt kért a menekülteknek

Ferenc pápa: ha az emberiség meg akarja változtatni a világot, saját magával kell kezdenie

Ferenc pápa Európa fasizálódásától tart

Ferenc pápa aggódik a globális felmelegedés miatt

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!