Gaál Péter: Az új koronavírus és a jó öreg diktatúra

Észak-Korea hivatalosan is regisztrálta szombaton az első, (sic!) koronavírus-fertőzés gyanúját (sic!) egy olyan férfinél, aki nemrég tért vissza Dél-Koreából, ahová egyébként évekkel korábban ment ki illegális úton. Kim Dzsongun észak-koreai vezető szükséghelyzetet rendelt el.

A KCNA állami hírügynökség közölte: az illető koronavírus-gyanús tüneteket produkált, ezért karanténba zárták őt, és megpróbálják felderíteni, hogy kikkel léphetett kapcsolatba.

Az Origo és a KCNA jóvoltából ma se kezdtem szomorúan a reggelt. Persze, persze, az Origo vénájában van a riogatás, erre szocializálták őket, gondolom, az „újságíróképzés” fő tantárgyai között kap majd helyet. Olyan ez persze, mint a magyar focistaképzés: erről is szól, arról is szól, de mindenképpen erősen függ a nyersanyagtól. Az pedig lutri, illetve kiválasztásfüggő, az újságírás esetében pedig e kiválasztás alapja – fogadásom volna erre is – a lojalitás. Hogy nehogy má’ még mi fizessük – mármint abból, amit el is lophatnánk – a renitenskedésre hajlamosak kikupálását. Nem leszünk mi Soros Kettő, ha már az az Egy volt olyan naiv, hogy minket kiképzett.

Jó pap holtig tanul.

Észak-Koreától pedig van mit tanulnia. A Szeretett Utódnak ugyan nincsenek olyan gondjai, hogy mivel indokolja a közpénzek elsíbolását, tehát neki nem kell tizenhatezer-nyolcszázhatvanhárom lélegeztetőgép-félét beszereznie Kínából, mert merje csak valaki számon kérni, hogy mit csinál, de hát ott…

… nem is meri.

Itt azonban merte. Még eddig, és merné ezután is, csak hát…

nincs hol.

Arra az oskolára azonban mindenképp szükség lesz, már Csokonai megmondta. Somogyban vagy másutt, mindegy. A központozás még csak hagyján. Odacsusszant az a vesszőcske, hát odacsusszant. Szeretik a vesszőket, na. A gyanú regisztrálásával viszont már gondban voltam: mert hogy hogy is? De én vagyok a hülye. Úgy, ahogy nálunk minden effélét, vagyis affélét, amiből gyanúsítás lesz, legyenek azok dudálós tüntetők, a királyi tévében vagy máshol kellemetlenkedő képviselők, ligetvédők, bárki. Fogja magát az Illetékes, és a… homlokára csap. Vagy más csap az ő homlokára, egál.

A regisztráció meg is történt. Onnantól jöhet a rabosítás.

És ez a rabosítás nem csak gunyoros szójáték, ha a Szabadság ama hazájára tekintünk. (Ne kössenek belém, ez – sem – puszta gúnyolódás. Várják ki a végét, amely vég például attól is függ, mit diktál a Budapest-Belgrád vasútvonal jólelkű hitelezője, akinek a hazájában szintén szabadság uralkodik.)

A rabosítás OTT persze valószínűleg nem merül ki az ujjlenyomat-vételben, fotografálásban és adminisztrációban. Hogy miben még, azt nem tudom, és nem is akarom megtudni, pedig –

De nézzük akkor a hírt. Valamikor valaki elmenekült Észak-Koreából, mégpedig épp Délre. Aztán most gondolt egyet, és visszajött. Itt akarok meghalni, mondhatta magában, ha elhitte a riogatások legalább egy százalékát. Biztos befutóra tett, mert erre most már valóban jó esélye is van. Az első számú gondom a „tények” ilyetén tálalásával, hogy nem hiszem.

Adva van egy disszidens, adva van a visszatérés, ezt elhiszem. Azt nem hiszem el – ismervén a helybéli gyakorlatot –, hogy ez a visszatérés önkéntes volt. Ezret, tízezret, százezret, milliót, trilliót egy ellen, hogy –

Mindegy, már „otthon” van. Hogy azon belül hol, más kérdés. Miként a fertőzöttsége is. Jó, tudom, még csak gyanú. Ez legalábbis csak gyanú.

A karantén felől sincs kétségem. Afelől sincs, hogy mindent el fognak követni a gyógyulása – értsd: a fertőzés abszolválása – érdekében. A kontaktok felderítése már csak természetes. Így kell ezt ilyenkor, a Nagy Könyv is így írja.

És még mondja valaki, hogy – titkosszolgálati kifejezéssel – nem tökéletes a legenda. Nem maguknak indokolják, ne aggódjanak. Maguknak nem kell, a végrehajtóknak semmiképpen, a nép meg nem tart rá igényt, tudniillik örül, hogy él. Akkor kinek? Hát kérem, bárkinek. A többi fertőzött szökevénynek, az aktuális fertőzött rokonainak, barátainak, üzletfeleinek (érdekes lenne megtudni, ki is – nemsokára talán ki volt – ő), és hát mindenkinek, aki kételkedik benne, hogy azok az intézkedések, melyek jönnek, nem a koronavírus-járvány miatt jönnek.

Vagy egyszerűen túl sok már a halott.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!