Gaál Péter: Az erőszak

“Amikor az amerikai kölykök a suliban szétlőnek mindenkit. Szerintem erősen tudatmódosító.” Nem módosító. Módosult. Vagyis nem módosult, csak redukálódott. Megmaradt a többi is, csak ez tolódik az előtérbe. Ezt tolják. Ezt tolja a fogyasztói társadalom.

Reptilian complex, limbikus rendszer, neocortex. Az emberi agy részei. Hüllőagy, ősagy, új agykéreg. Nagyon leegyszerűsítve az ösztönök, az érzelmek és a gondolkodás központja, fejlődéstani sorrendben. A hüllőagy a legősibb. Ami a leginkább hat rá, az a tesztoszteron, a férfi nemi hormon. A neocortex az agy legkésőbb kifejlődött része. Az ezt stimuláló hormon az oxitocin, más néven örömhormon.

A túléléshez szükséges ösztönök a hüllőagyba égtek bele. Nem mondom, hogy a hüllőagy csinálja őket, ahogy azt sem mondom, hogy az agy gondolkodik. Ember meg nem cáfolhatja. Az agy hordozó. Megjelenít nem anyagi dolgokat. Biokémiai szintre transzformál. Hogy az agyban leképeződnek a belső és külső hatások, senki nem tagadhatja. Azt sem, hogy különböző folyamatok játszódnak le benne, amelyek révén gondolkodunk, beszélünk, cselekszünk, érzünk. Precízebben, amelyek révén e világban a gondolat, beszéd, cselekvés, érzelem megjelenik. De hogy ő maga gondolkodna, az egy másik kérdés. Hogy ne mondjam, hitkérdés. Most lehet, hogy megint meg fogom kapni a “tudatlan” jelzőt. Nem baj. Kifejthetem egyszer hosszabban is, most se kedvem, se időm nincs rá.

Minél jobban közeledünk az általános állati szinthez, annál több ember érintett. Az úgynevezett zsenik száma az emberiség nagyjából egy százaléka. A nagyon okosak már két százalék. Ez sem kis szám, jelen pillanatban olyan százötven millió. Magyarországon kétszázezer. Egy közepes (magyar) város. Szóval vannak elegen, de az összes emberhez képest mégsem sokan. Az emberek zömének az intelligenciahányadosa 100 alatt van. Mondjuk – hasraütésszerűen – olyan nyolcvan. De lehet, hogy még ezzel is nagyon toleráns voltam. Az érzelmi intelligenciára ugyanez vonatkozik. Muszáj is, mert kapcsolatban vannak egymással. Nem feltételezi automatikusan az egyik a másikat, de kapcsolatban vannak. E világon minden mindennel összefügg, hogy a mai bölcsesség se maradjon el.

Ha már tesztoszteron, akkor a kedves Olvasó joggal gyanakodik. Abból semmi jó nem származhat. Na jó, majdnem semmi. A primitív ösztönök. Az agresszivitás, területi függőség, dominanciaharcok. És a primitív szexualitás. Vagyis a b@szás, hogy mai ordenáréságom se maradjon el. Az egyik félreértése a szenvedélyes embereknek. Hogy a kolerikus természet egyben ösztönös szexuális kultúrával is jár. Hát nem jár, kedves Olvasó, ezt tanúsíthatom. A lobbanékony, primitív emberek lobbanékony, primitív emberek. Slussz, mondaná Hacsek. A többinek semmi köze a lobbanékonysághoz. A hüllőagy nem cizellál.

Az alapvető ösztönök mindenkiben benne vannak. Azoknak a legnagyobb a vevőköre és az adóköre. Nem véletlen, hogy a valóságshow-kba nem egyetemi tanárokat válogatnak be. Similis simili gaudet. Hasonló a hasonlót vonzza. Minél erősebb egy – mondjuk vizuális – inger, és minél ősibb terület fogja, annál több emberre fog hatni. Filozofikus párbeszédekre vagy önfeledt életörömre a kutya nem volna kíváncsi. Legalábbis nagyon kevesen. És akkor kevesebb reklámidőt lehet közben eladni. Nincs miről írnia a kapcsolt bulvársajtónak. Csökken a példányszám, és a hirdetői megrendelések száma. Veszekedés. Dugás. Verekedés. A halál még hiányzik. Az ókorban nem cicóztak. Bele a közepébe. A spanyolok sem cicóztak. A bikaviadal és az ókori küzdelmek szakrális eredetűek, de mára ezekből jószerivel csak a véres látványosság, illetve azok emléke maradt. Talán Ernest Hemingway volt az utolsó, aki úgy nézte a bikaviadalt, ahogy azt nézni kellene. Ha azt mondom, amit Krisna Ardzsunának, vagy egy Iejaszu Tokugava korabeli szamuráj a fiának, hogy a harc ugyanúgy lehet szellemi út, mint a rutinfeladatok kivételével bármi más, akkor az Olvasó fel fogja vonni a szemöldökét, és jogosan. Ha azt mondom, hogy van meditatív harc, akkor bolondnak néz. Ha azt mondom, volt, akkor azt mondja, na és, ma már nincs. És igaza lesz. A gyilkosságok különböző formái vannak helyette, egészen a háborúnak becézett tömeggyilkosságig. De a pártatlanság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy a gladiátor- és vadállatküzdelmek egykori nézőit, a bikaviadalok nézőinek zömével együtt nem a szakralitás érdekelte-érdekli, hanem a véres látványosság. A római plebsz a Néró kertjeiben élő fáklyákként lángoló keresztényektől ugyanúgy el volt bűvölve, mint e keresztények utódai a máglyákon elégetett eretnekektől és boszorkánysággal megvádoltaktól.

Az embert oda juttatta saját agykérge, hogy lassan már nem lesz szüksége rá. Elvégeznek helyette mindent a gépei. A gondolkodástól a fantáziáig. Ami marad, az – oroszórák emléke – a sirókaja naródnaja massza. A széles és unatkozó néptömegek. Neocortexre nincs már szükségük, limbikus rendszerre is épp, hogy, a hüllőagy meg adott. Ha meg adott, ezt kell kiszolgálni. Jó erős hatásokkal. Jó sok erőszakkal. És akkor – ezt látja a tévében, ezt játssza virtuálisan -, csodálkozhat bárki, hogy ki is akarja próbálni? Mindig is benne volt, csak az egyéb lehetőségek a túlsúlyukkal elnyomták, vagy kordában tartották. Mára nincsenek túlsúlyban. Maradt a reptilian complex. Jurassic park, huszonegyedik századi kivitelben, ohne gyantából kinyert dinóvér.

Dirr-durr, dalala, rida-rida, dirr-durr, dalala.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!