Gaál Péter: Az erdő – 3.

5.

Wolfschanze. A Farkasvermet Sas nevezte így, amikor még jóban voltak. A Sas nagypapáját eredetileg Adlernek hívták, meg lehetett neki bocsátani. Egy kis retró, mosolygott, már amennyire egy sas képes mosolyogni. Mindenesetre kevésbé szigorúan nézett.

Akkor még a Vadlúddal és egy Olaszországból érkezett rokonnal közösen gyönyörködtek a farkaskölykök gyakorlatozásában. Figli della lupa, veregette meg szárnyaival a rokon az egyik kölyök fényesre kefélt fekete bundácskáját, Farkas fiai, tiétek lesz a világ nemsokára! Bella signora! tisztelgett Farkasné előtt, belli bambini! “Oggi brilla in tutti i cuor / Giovinezza, Giovinezza” dúdolta halkan. “Ma minden szívben ég / Ifjúság, ifjúság” fordította a Vadlúd, aki költöző madár lévén, sokfelé megfordult a világban. A Vadlúdnak ritka jó nyelvérzéke volt.

De ezek az idők már elröppentek, ahogy az olasz rokon is. A Vadlúd mostanában csak Dúvadnak hívja a Farkast, teljes egyetértésben az Öreg Herceggel. Volt nekem egy unokabátyám, mélázott néha a Herceg, a Nyársas. Akkor még a Keleti Szent Bércek is hozzánk tartoztak, a szőröstalpúak népével, amely a simabőrűek egyik alfaja. Ismerem, bólogatott a Vadlúd, Sas kamerád rokonai Untermenschként emlegetik őket. Azok, azok, bólogatott az Öreg Herceg. Ez a rokon ugyan csak a grófságig vitte, de micsoda kemény állat volt! Csak úgy porzott a patái alatt a föld, amikor leszegett fejjel nekivágtatott a szőröstalpúaknak. Őt a farkasok is tisztelték. Minden havibajos nőstény szőröstalpút felöklelt. Messziről megorrontotta a vérszagot.

– Mi lett vele? – érdeklődött Vadlúd.

– Menekülnie kellett, Sas családjával és még sokakkal egyetemben. Neki szerencséje volt, eljutott az Elefánt hazájába, a Nagy Vízen túlra. Megúszta, de éppen csak hogy. Vasból volt annak az állatnak minden porcikája! Ezer évente egy ilyen ha születik, na jó, talán kettő.

Farkas kegyvesztettségével párhuzamosan Farkasverem egyik pillanatról a másikra átalakult. Ahogy Borz összeveszett a Medvével, és felajánlotta szolgálatait, megcsillant ugyan némi remény, ám ez korántsem bizonyult tökéletes védelemnek a Medve ellen. Azelőtt Borz sokszor megdézsmálta a közös vadföldeket, pont úgy, ahogy később Hörcsög, maga a Medve is, ameddig nem bízta ezt másokra, és mindenki, aki a Medvével jóban volt, de ennek az időnek számára vége lett. Most Borz a készleteiből élt, és ezek a készletek ugyan neki magának élete végéig gondtalanságot biztosítottak, még a leszármazottainak és azok leszármazottainak is, de egy farkasfalkát már nem tudtak eltartani. Farkasnak más állatokkal is meg kellett próbálni megkedveltetni magát, köztük olyanokkal, akikre korábban vadászott. A gyakorlatozás innentől teljes titokban zajlott, a legsötétebb éjszakákon. Farkas kinevezte magát a Nyulak Védelmezőjének, még jelszót is fabrikált hozzá: “Egy farkas minden nyúlért!” Amit Farkassal tesz a Medve, velünk is megteheti, sajnálták meg a nyulak. “Minden nyúl egy farkasért!” kontráztak a jelszóra. Még gyűjtést is rendeztek a Farkasnak, a befolyt sárgarépákat és káposztákat pedig Farkas azonnal továbbpasszolta Hódnak, aki hálából egy állat nem járta helyen szuper kiképzőpályát épített a kölykeinek. Volt ott a fogélesítő keményfától a műnyúlig, amin az üldözést gyakorolták, minden. “Die Kaninchen muß sterben damit wir leben”, helyeselt volna Sas, ha nem lett volna neki megtiltva. A nyulaknak meg kell halni, hogy mi éljünk.

Egyelőre azonban látszólag szó nem volt ilyesmiről. Persze ki tudja, mit hoz a jövő, kacsintott Bubó Bubónéra, amikor kettesben maradtak az odújukban. Ő se volt a Medve kifejezett kedvence, igaz, a Medve se az övé, mióta a nyögdíjkasszáját felszámolták.

– Emlékszel Sólyom tőrmesterre? – ezt még bent is csak súgva merte mondani.

– Hogyne emlékeznék. Mi van vele?

– Hát kiderült róla, hogy nem is igazi.

– Nem igazi tőrmester?

– De, annak igazi. Nem igazi sólyom!

– És az elődje, aki szintén Sólyom volt? A doktor Sólyom?

– Nos, az igazi sólyom volt. Ő volt az igazi sólyom. És az igazi doktor.

– Akkor a tőrmester már nem a miénk?

– A miénk, az is marad, de már csak tőrmester, nem sólyom és nem doktor. Mondjuk veréb.

– A veréb is madár, drágám!

– Valóban. Csakhogy a Sólyommal is bajok vannak. Tudod, ő készítette elő a Medve uralkodását. És most ellene fordult.

– Mit szól ehhez a Medve?

– Fogalmam sincs.

– És mit szól Sólyom?

– Már semmit.

– Meghalt?

– Még nem. De…

– De?

– Ő továbbra is doktor, továbbra is sólyom, azonban már nem a miénk. Ezért aztán…

– … nem szól semmit?

– Nem szól semmit.

– Ez így nem kerek.

– Valaki azért biztos szólt valakinek.

– Kinek?

– Neki.

Vége következik.

Előző rész >>>