Gaál Péter: Angyal repült át a városon

– Maga mit csinál itt?

– Nem látja? Ételt hoztam a hajléktalanoknak.

– Á, értem. A Fidesztől tetszik lenni.

– Nem vagyok a Fidesztől.

– Akkor a kereszténydemokratáktól?

– Tőlük sem.

– Valamelyik egyháztól netalántán? Bejegyzett egyháztól, úgy értem.

– Egyik sem.

– Önkormányzat?

– Nem. Maradt egy kis zöldségem, krumplim. Túl sokat vettünk karácsonyra, és ha már így alakult, gondoltam, csinálok valamit belőle a rászorulóknak. Szeretek főzni. A feleségem külön leszaladt a piacra, legyen benne egy kis hús is.




– Tehát a Soros. Maga egy Soros-huszár.

– Soha életemben nem találkoztam Sorossal. Azelőtt, hogy kiplakátolták volna, a képét is csak egyszer láttam.

– Nem hiszem. Milyen mérget rakott bele az ételbe?

– Fűszereket raktam bele és sót.

– Vagy úgy. Sót. Most megvan. Hogy vizesedjen a lábuk. Szívbajt kapjanak. És megannyi egyéb nyavalyát. Aztán pedig drága gyógyszerekkel kelljen őket kezelni az európai színvonalú kórházainkban, hála a drága miniszterelnök úrnak. Amikor direkt kivettük a gyermek- és közétkeztetésből a sót.

– Európai uniós előírás.

– Na ne vicceljen.

– Nem viccelek.

– A brüsszeli bürokraták csak azért hozhattak ilyen szabályt, hogy mindent ki kelljen dobni. Tönkre akarnak minket tenni. Evett maga már iskolai menzán? Van gyereke?

– Három.

– És megeszik, amit az iskolában kapnak?

– Nem nagyon. De nem csak só nincs benne…

– Ezt nem is hallottam. Maga egy panelproli! A szalonna, töpörtyű, pörkölt Erős Pistával, mi? Azt zabálná? Etetné a kölykeivel? Aztán mehetnének méregdrága műtétre és utókezelésre a mi pénzünkből. Ott is élvezkedne, ugye? Jó meleg van, a nővérek kedvesek, nem csoda, most emelte a miniszterelnök úr a fizetésüket az egekig, olyan orvosok és ellátás pedig az egész világon nincs, mint nálunk. Rendesen meg kell őket fizetni, nem úgy, mint Nyugaton. A komenisták idejében csúsztathatta a borítékot, ma el se fogadják. Falná a finom kórházi kosztot? Ingyenélő!



– Nézze inkább ezeket a szerencsétleneket…

– Szerencséseket, maga briganti. Nálunk mindenki szerencsés 2010 óta, amióta lett egy ilyen vezérünk, mint az édes miniszterelnök úr. Csak nem akarnak élni a szerencséjükkel. Kaphatnának ingyen kvártélyt, felszerelve minden földi jóval. Dolgozhatnának a közmunkaprogramban. Dőzsölhetnének minden fizetéskor, ha el nem innák. Dögöljenek meg.

– Naaaa…

– Maga is dögöljön meg. És minden magához hasonló. Jesszusom, már ennyi az idő, és én itt csevegek magával, maga útonálló? Ha maga miatt lekésem a szentmisét, esküszöm, visszajövök és fejbe vágom. És ha még egyszer meglátom itt, rendőrt hívok! Nem tudja, hogy mostantól csak az etetheti ezt a söpredéket, akinek a kormány megengedi? Még rájuk is vigyáz a miniszterelnök úr. Na, tűnjön el, amíg szépen vagyunk. A mi türelmünk se végtelen. A maga érdekében szólok. Így kezdődik, aztán migránssimogatással végződik. Hallgassa meg újévkor a köztársasági elnök úr beszédét, és szívlelje meg, amíg nem késő. Mondanám, hogy boldog Karácsonyt, de a magafajtának egyik fülén be, másik fülén ki.

– Isten áldja.

– Engem meg is fog. Maga meg fulladjon meg, az egész libsikomcsisorosbérenc bandájával.