Gaál Péter: Amit a tigrisek szeretnek (börtönbiznisz és szegregáció)

Ugye, nem gondolják, hogy a fogvatartottak egy jottányit is érdeklik a kormányt? Ugye, nem gondolják, hogy valamiféle igazságérzet munkálkodik szeretett miniszterelnökünkben – már akié -, és visszhangjaiban?

“Tigris közelebb jött, könnyedén odatámaszkodott Zsebibaba karosszékének a támlájára. Aztán hirtelen kilökte a nyelvét a szájából, ho…o…oip! – mondta -, és nagyot nyelt. Kanga meglepetve félreugrott, de közben elkapta a kanál nyelét, s a nyelénél fogva kirántotta a kanalat Tigris torkából. A kanál megvolt, de a csukamájolaj hiányzott belőle.

– No de Tigriském! – mondta Kanga szemrehányóan.

– Lenyelte az orvosságot, lenyelte az orvosságot! – énekelte Zsebibaba boldogan. Meg volt győződve róla, hogy ez valami remek tréfa.
Tigris pedig felbámult a mennyezetre, behunyta a szemét, és a nyelve úgy forgott a szájában, mint egy cséphadaró. Még az ajkát is megnyalta. Aztán mennyei mosoly ömlött el az ábrázatán.

– Ez az, amit a tigrisek szeretnek – mondta.

Így magyarázható, hogy ettől fogva főként Kanga háza körül tartózkodott, és csukamájolajat evett reggelire, ebédre és vacsorára. Néha pedig, ha Kanga azt gondolta, hogy egy kis erősítőre van szüksége, egy evőkanál húskivonatot se sajnált tőle étkezés után vagy előtt egy fél órával.

– Csak attól tartok – mondta Malacka Micimackónak -, hogy már nagyon is megerősödött.” (A. A. Milne: Micimackó kuckója)

Kezdjük a címben zárójelbe tettek közül az előbbivel. Ugye, nem gondolják, hogy a fogvatartottak egy jottányit is érdeklik a kormányt? Ugye, nem gondolják, hogy valamiféle igazságérzet (szárnyal a kedv, mint a kacsamadár, ha még emlékeznek a Mézga családra) munkálkodik szeretett miniszterelnökünkben – már akié -, és visszhangjaiban? Hogy hát nemárhogy jobb dolga legyen a bűnözőknek, mint az áldozatoknak, sőt, egyáltalán ne legyen semmiféle dolga a kényszermunkán kívül, bűnhődjön, bűnhődjön és bűnhődjön. Nemárhogy elsíbolják az adófizetők pénzét is. Szeretett miniszterelnökünk és sleppje elől, csitt, szám, rosszindulatú megjegyzés volt, nem is mondtam, pláne nem írtam le. Merthogy azért nekem csak úgy tűnik, mintha ez is az okok között szerepelne, az élet minden területén, legyen az egészségügyi bérezés, szociális segély, ápolási díj, nyugdíj, bármi, amivel nem lehet lefedni egy kis túlszámlázást. Bármi, amit fedősztori nélkül fizetnek ki.

Mármint a valós okok között.

A fogvatartottak addig érdeklik a kormányt, ameddig új börtönöket lehet építeni (naná, hogy nem mindenkinek), monopolhelyzetük miatt méregdrága börtönboltokat lehet üzemeltetni (naná, hogy nem mindenkinek), beszállítani (naná, hogy nem mindenkinek), erre hivatkozva különböző bel- és külföldi forrásokat benyelni (naná, hogy nem mindenkinek), és így tovább. A vamzerkodás és az úgynevezett együttműködés (az alvilág és bűnüldözés – ide soroljuk most a büntetés-végrehajtást is – mindig szimbiózisban létezett) szintén lehet egy boldog, gyümölcsöző kapcsolat része, de itt is a végeredmény (amit zsebre lehet rakni) az, ami fontos, nem a vamzerek és az együttműködők.

Akkor mi érdekli a kormányt? Mit szeretnek a tigrisek, ha a mézet, kukoricát és bogáncsot nem?

Hát az ügyvédeket.

Úgy szeretlek, majd’megeszlek. Van, akit persze nem esznek meg, ők a méz, kukorica és bogáncs, de van, akit igenis meg szeretnének. Ők…

…ők az ellenzék ügyvédjei. Az ördögé, írtam majdnem, de az valaki más, bár nem kizárt, hogy ügyvéd, még kevésbé kizárt, hogy őt is szeretik (szeretnék) a tigrisek, de most nem róla van szó. A börtönbizniszből hízó, rabok érdekvédelmét ellátó ügyvédekről. Olyanokról, mint az a Németh… nemnem, Tóth… nemnem, Rácz… Horváth? nemnem, valami Magyar. Akik még emellett… ez az igazi csukamájolaj, felebarátaim. A TASZ és az összes hasonszőrű.

Ez az igazi csukamájolaj.

No és a gyöngyöspatai romák kártérítése? Na, még csak az hiányozna a tigriseknek. Az már több, mint bogáncs. De ha már így hozta a sors, hát… legyen, de a tigrisek azt szeretnék, hogy egy kicsit másképp. Ha volna benne egy kis csukamájolaj is. Mondjuk az egész. Mondjuk… mondjuk… mondjunk valami nesze semmi, fogd meg jól-t. Ez se igaz persze így. Nesze semmi, és én jól megfogom. Ha már kártéríteni kell, van nekem egy olyan, de olyan édes kis unokatestvérem, s neki egy echte, nett kis oktatócége. Közpénzre szakosodva, ahogy ez már illik.

Ő az egyik Nem Mindenki.

És akkor innét már sínen is vagyunk, mint szegény József Attila. Szervezünk a cigóknak (látták a Blöfföt Guy Ritchie-től? ha nem, okvetlenül nézzék meg) pár laza kis tanfolyamot. Hogy azt mondja, legyen például szoftverfejlesztői. Vagy gyógymasszőri. Babysitter? Tente, Kunta Kinte, hehe. Üzleti adminisztráció? Bekerülési érték nulla, eladási… hess, rasszista gondolatok, amúgy nem az enyémek, de ide a rozsdás bökőt, hogy attól, aki ezt a képzésesdit kitalálta, nem állnak nagyon messze.

Na kérem, ezekben a közpénzen megtartott képzésekben az a szép, hogy az ár az illetékesek és a kis unokatestvérek belügye. Se a hasznosságot, se a kalkulációt nem vitathatja más emberfia, mint a megrendelő. A képezendők örüljenek, hogy ingyen melegedhetnek és zsibbaszthatják a munkakerülő feneküket egy iskolapadban.

Tiéd a vár, enyém a lekvár.

Végezetül már csak egy aprócska valami. Nevezetesen a jog. Hogy ezeket a kártérítéseket jogerősen megítélte egy bíróság, például a Kúria. S innentől e szempontból tajt teljesen mindegy, hogy igaza volt-e azoknak, akik – ismerek ilyet, abszolúte nem rasszista, ő csak nem akarja a gyerekeit egy olyan közegbe helyezni, ami visszahúzná őket, mondta – akár teljesen praktikus és megérthető okokból szegregálták a roma diákokat. Tajt teljesen mindegy, mi járna egy rabnak és mi nem valaki szerint.

Mi is az a Kúria? A Kúria volt az átkosban a Legfelsőbb Bíróság. Jól olvasták: ami felett már nincs senki.

Hát mostantól van.

(Kiemelt kép: Tigris talán kormányrendeletet ír?)