Gaál Péter: Actus purus

(velejéig rossz indulattal kreált, első szótól az utolsóig kitalált történet, főszerepben egy szegény obsitos katonatiszttel)

– Jelen, miniszter úr!
– Üdvözlöm, Varjúcska.
– Szarka vagyok, miniszter úr.
– Nem mindegy? Én csak kedves akartam lenni. De ha maga így szereti, ha becézik, legyen. Nos, Szarka, elégedett az új munkakörével?
– Jelentem, tökéletesen. Tudja, miniszter úr, hol voltam tegnap?


– Nem ott. Ez akár a jelenlegi mottója is lehetne, még egy kis ideig… na, hol volt? Bár a Sándor már referált, de ha maga is el akarja mondani… szeretem az őszinteséget, mármint a másokét. A Főnök is szereti. Nos?
– Egy isteni szaunát találtam, mindenkinek csak ajánlhatom. Egész délelőtt zuhogott, mi meg ültünk a száraz gőzben, vártuk a következő felöntést, közben halk zene szólt. A tüdőnket átjárta a Diapulmon, ezekben a fertőzéses időkben soha nem lehet elég elővigyázatos az ember, és arra gondoltunk, milyen szép is az élet. Utána frissen facsart narancslevet ittunk, és az a Rákóczi-túrós, újragondolva, hát olyat én még soha nem ettem.


– Látja, csak jobb most, velünk, mint Horn alatt a szombathelyi kantinban. A többes számra nem kérdezek rá, megvan nekünk az egész videón. Egy lövész, hehe… Hát, Kovi nem alkalmazná magát. Bezzeg szegény Zsoltot! Na, mi volt még?
– Délután leugrottunk pár órára Füredre. Azok a borok! Képzelje, miniszter úr, még kobe marhasteakjük is van!
– Szóval jártak a kikötőben is. Derék. Csak a jachtokkal legyen óvatos. Bár maga szárazföldi patkány, ha jól tudom.
– Gépesített, jelentem.
– Akkor gépesített. Nekem nyolc. Most pedig már kancellár. Egy lövész kancellár. Cellárné férje, mint csukánéé a kancsuka, ha olvasta Karinthytól az Alkalmazott állatismét.

– Az nem titkos?
– Nem. Olvasta?
– Jelentem, nálunk csak kétféle olvasmány volt: titkos és szigorúan titkos.
– Hát, nálunk is vannak ilyenek. Tudja, az igazság… de térjünk a tárgyra. Holnap sajnos be kell mennie a munkahelyére.
– De ott állnak előtte azok a jampecek! Rengetegen.
– Ne túlozzon. Két tucatot mondunk, és akkor annyian is vannak. Mi soha nem hazudunk. A többi… hogy is mondják a buddhisták? Káprázat. Illúzió.


– Kapok erősítést?
– Kap. Engedélyezek előtte egy snapszot. Vagy egy Bourbont szódával, hogy szokja az urizálást. Szóda nélkül.
– De…
– Tigrist nem adhatunk.
– Leopárdot.
– Mindegy. Az is egy állat. Állatokkal vagyok körülvéve. Tehát az nincs. Vagyis van, de az arra kell, hogy mutogathassuk. Meg arra, hogy a németek mellettünk lobbizzanak az EU-ban. Meg másra, de ezt hanyagoljuk. A Főnök és Tibi biznisze. Különben sincs hozzájuk elég gázolaj, mert szűkös a büdzsé, most pláne. Hacsak Sanyi fel nem eleveníti a régi nexusait, de ezt nem hallotta.
– Értettem, nem hallottam. Nem értettem. Nem hallottam. Nem értettem, hogy hallottam. Nem hallottam, hogy…



– Befejezné? Sürget a munka, nem úgy, mint magát. Az a szenilis vénasszony megint kifelejtett valakit a halállistából, pont olyat, akit nem kellett volna, mert ismerik és még fiatal is. A végén arra gondolnak, hogy megrendelésre gyártjuk a híreket, mint az élemedett tőzsdecápa, nem ejtem ki a nevét, elég nekem óránként ötvenszer. Nos, holnap mindenekelőtt szépen bejön ide. Marikától a titkárságon kap egy papírt. Tud olvasni?
– Jelentem, kicsit diszlexiás vagyok, de tudok.
– Akkor jó. Megkapja a papírt, zsebre teszi, és elballag a Vas utcába.
– Mi van ott?
– Ott van a munkahelye. Megpróbál bejutni. Küldünk magával három tévéstábot, ne majrézzon. Ugye, még véletlenül se vesz fel egyenruhát? Apropó, ki is tüntette ki magát 2009-ben? Csak nem Gyurcsány? Nem, inkább Bajnai. Végtére ez is mindegy. Penna Zriniensis, vagyis Zrínyi Lúdtolla a libás Gordontól… tehát szépen elcsattog a sorfalig, mintha be akarna menni.



– És nem akarok?
– Dehogy akar. Még csak az kéne nekünk és magának, hogy beengedjék. Akkor dolgoznia is kellene egy kicsit, hehe. Utalni. Mit gondol, miből vesz így az Anti új Louis Vuitton hátizsákot? Miből fizetjük ki azokat, akikkel soha nem is találkoztunk, mint például Árpival? Tehát erősködik kicsit, hogy na, meg de mégis, hogy maga tárgyalni akar – meg ne forduljon komolyan a fejében! –, hogy most maga a civil, és mintha ők lennének a katonák, tehát ez sem úgy van, hanem épp ellenkezőleg, mint ahogy a libernyák propaganda szétkürtöli, íme, mindenki láthatja. És ilyenek. Utána felolvassa, ami a Marikától kapott papíron van, majd hazamegy. Vagy ahova akar. Abban a valószerűtlen esetben, amennyiben valaki át akarná engedni, kezdjen el ordítani.
– Mit ordítok?



– Amit csak jólesik. Ami az eszébe jut. Ordítsa például azt, hogy khmrpfszccs. Mintha orvos lenne, és egy maga által felírt gyógyszer receptjét kellene felolvasnia. A Hír tévé szépen felveszi, bent megvágják, elé tesznek egy brutális jelenetet Minszkből, pardon, az nem jó, akkor valamelyik amerikai városból, és mehet adásba. Még meg is szaggathatja kicsit a ruháját, akár anno azok a sorosisták a sivatagban, tudja, Mózessel az élükön. Majd kiutalunk magának a fizetésén felül plusz ruhapénzt, lehet, hogy a jövőben is szüksége lesz rá. De ne aggódjon, nem fogják átengedni.
– Igenis. Már csak egyetlen kérdésem volna, miniszter úr. Mi van, ha azok a huligánok megfertőznek? Maszkban nem tudok ordítani.
– Akkor sajnos karanténba kell vonulnia. De ne aggódjon, a legkiválóbb szakember fogja kezelni, nagyságrendekkel jobb, mint akik a három nap alatt felgyógyuló Trump elnököt kezelték.
– Ki?
– Személyesen a tisztifőorvos asszony.


 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!