Gaál Péter: A szellem dekadenciája

Azt a filozófiai irányzatot, amely a megismerés kiindulópontjának az egyéni létet tekinti, egzisztencializmusnak nevezik. Az egzisztencializmus atyjának Martin Heideggert szokás tartani, de gyökerei Augustinusig, Pascalig, Aquinói Szent Tamásig nyúlnak vissza.

Megjelenik az irodalomban is: legismertebb (francia) képviselői Jean-Paul Sartre (akit Boris Viannál mint Jean-Saul Partre-t látunk karikírozva viszont), élettársa, Simone de Beavoir, Albert Camus. Voltak vallásos egzisztencialisták (például Kierkegaard) és kifejezetten ateista egzisztencialisták (például az előbb említett Sartre és Camus).

A mondás, hogy “Isten nem lehet úgy, mint egy asztal”, Sartre-tól származik. Az idők során többen is elgondolkodtak már ezen. Ezerkétszáz éve írta a II. (Kopasz) Károly frank király udvarában élő Joannes Scotus Eriugena: “Isten annyira más, hogy ha a világot valaminek nevezik, Istent semminek kell nevezni.” Amit Eriugena a teremtményekről írt, fél évezreddel később Eckhart mester megfordította. “A teremtmények puszta semmik” – írta. “Nem azt mondom, hogy kevesek, vagy valamik, hanem semmik.”

A probléma a szúfiknál is megjelenik: “Harminc éve a magasságos Isten volt a tükröm, de most már saját magam tükre vagyok. Többé már nem vagyok az, aki voltam, mert az “én” és az “Isten” Isten egységének a tagadása. Mióta nem létezem többé, a magasságos Isten Önmaga tükre.” (Bistam-i Bajazid)

Csakhogy a “semmi” önmagában értelmezhetetlen. Nem lehet azt mondani, hogy egy üres pohárban a semmi van, csak azt, hogy a pohárban semmi nincs, ahol a “semmi” alatt “valami“-t kell érteni: sört, bort, pálinkát, vizet, bármit. A “semmi” és a “valami” ontológiailag (lételméletileg) ugyanaz.

“Isten és én, mi egyek vagyunk” prédikálta élete végén Kölnben, rendje templomában Eckhart mester, aki tételeiért nemcsak Virneburgi Henrik főpüspök haragját, hanem a kiátkozás veszélyét és az inkvizíció ítéletét is vállalta volna, ha 1327-ben meg nem hal.

Az évszázadok folyamán kidolgoztak egy árnyalt megközelítést is. A katolikus dogmatika az Istennel kapcsolatos fogalmakat az ún. triplex via (hármas út) módszerével értelmezi:

1. Via affirmationis (állítás útja): ami a teremtett világot jellemzi, konkrét vagy analóg formában állítható az Istenről is.

2. Via negationis (tagadás útja): Isten fogalmából következően – végtelenül különbözik a teremtett világtól. Ami a teremtett világról állítható, Istenről nem állítható. (A református teológia ezt tette központi elemévé és ennél tovább nem ment.)

3. Via eminentiae (fokozás útja): ami a teremtet világról állítható, úgy az Istenről nem állítható. A teremtett világ tulajdonságai Istenben mint abszolút harmóniában levő abszolútumok vannak meg, egy lépcsőzetes analógiasor csúcsán, ahol e tulajdonságok minden lépcsőben módosulnak (analogia entis). Semper maior, Isten mindig nagyobb, mondta Augustinus.

Az ellentét azonban elsődlegesen nem Isten és az ember között feszül, hanem az ember és az ember között. Ezt az ellentétet már ténylegesen csak lefokozással vagy felemeléssel lehet feloldani.

Heidegger az 1920-as években, Marburgban írta “Sein und Zeit”, “Lét és idő” című munkáját. A könyv 1927-ben jelent meg, és mint a fundamentálontológia (a lét alapjaival foglalkozó elmélet) kidolgozása Heidegger fő művének számít. A fundamentálontológia David Farrel Krell interpretálásában egy kérdéssel kapcsolódik az etikához: hogyan viszonyul az aktusok léte az aktusok tárgyának létéhez? A lét és az igazság kérdése így ugyanaz a kérdés lett. A heideggeri igazság nem kijelentések és tényállások közti kongruencia (megfelelés), hanem feltárultság (Erschlossenheit), Heidegger későbbi terminológiájában a “lét tisztása” (“Lichtung des Seins”).

Heidegger nem jutott derűlátó végeredményre. Bevezette a “Dasein” (“ittlét“, “jelenvalólét”, “meglét”) kifejezést, mint az emberi létet jellemzőt, de be kellett vezetnie a “Seinsvergessenheit”, “létfeledés” kifejezést is, az emberi egzisztenciára pedig a “das Man”-t (a “man” a németben általános alany, névelővel és nagy kezdőbetűvel írva a “Mann”, “ember” szóra utal, mint a megtestesült személytelenségre). Végül, miután a “holmik” (“Zeuge”) és “mások” (“Anderen”) közé vetett lét keresése közben is csak a létezők mibenlétéről tudott valamit mondani, a Dasein definiálásával (Sein zum Tode lét a halál felé) konklúziójával feladta a kísérletet. Idős korára már a “Sein”, “lét” szót is vonakodva, áthúzva írta le.

1946 nyarának egyik éjszakáján az éppen nála vendégeskedő jugoszláv vezetőket Sztálin kivitte a dácsájára. Egy asszony megterített, és egyetlen szó nélkül vacsorát hozott nekik. Eszegetés és pohárköszöntők között telt el egy jó óra. Amikor a jókedv a legmagasabbra csapott, Sztálin gramofont hozatott és táncra perdült. Molotov és a többi harcostárs biztatta: “Sztálin elvtárs, hogy maga milyen jó erőben van!” de Sztálin hangulata hirtelen megfordult: “Nem, én nem élek már soká” mondta. “Még nagyon soká fog élni! Szükségünk van magára!” kiáltozták a harcostársak. Sztálin megrázta a fejét: “A fiziológia törvényei visszafordíthatatlanok.” Aztán Molotovra pillantott: “Majd itt marad Vjacseszlav Mihajlovics.” (Edvard Radzinszkij után)

Arról az emberi környezetben ember által véghezvitt, az ember számára már alig követhető változásról, amelynek következményeit a második világháború első felében még diadalmasan előrenyomuló német katonák megfogalmazásával úgy lehetne summázni, hogy “wir siegen unsern Tod”, “halálra győzzük magunkat”, már beszéltünk.

Az ember “fogyasztóvá” válásával párhuzamosan azonban a szellem dekadenciája, leépülése és az egyéniség eltűnése is bekövetkezik. Helyébe statisztikai mutatók és gazdaságossági számítások lépnek.

Ha minden a mai trend szerint folytatódik, Vjacseszlav Mihajlovics, a még névvel rendelkező szürke bürokrata távozása után pár generációval már csak vonalkódok maradnak, és az “ember” nevű zsákutcából kihátráló természet bocsánatkérő mosolya.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!