Gaál Péter: A raktár

2,5 milliárd forintból épít lélegeztetőgép-raktárat a kormány” – Origo. Elsőre erről is azt hittem, vicc. Aztán azonnal bevillant, hogy nem annyira vicces fiúk ezek. Még ha április elseje lenne, de nem április elseje van, hanem szeptember tizenhetedike. Így folytatódik a cikk:

A természeti vagy egészségügyi katasztrófák elleni közös uniós védekezést célzó, 2019-ben indult rescEU program keretében az unió a koronavírus-járvány elleni védekezéshez is felhalmozott különböző eszközöket: maszkokat, védőruhát, vagy lélegeztetőgépeket. A nemzetközi összehasonlításban is óriási magyar lélegeztetőgép-park mellett ez utóbbiakat is a Magyarországra tervezett raktárban tárolhatják majd.”

Külön kiemelném a „nemzetközi viszonylatban is óriási” megállapítást. Már így is óriási, hogy a híradások szerint csak egy része érkezett be a kifizetett cumónak. Ez is közös buli volt, ne vonják meg a vállukat. Mint a különböző kéjutazások, stadionok, egyebek. Most még kevéssé érzik, majd akkor, amikor szükség lenne arra a valóságos, működő gazdasági háttérre, ami helyett egy síbolásra alapozott lett, ami valóságos versenyben soha nem méretett meg. Ebben a szektorban nem a teljesítmény és ár/érték arány dönt, nem is a „szokásos árak”, hanem a miniszterelnök utazásai Rácországtól Burkus- és Muszkaországig. A privátim politikai haszon kontra és plusz egyebek. Amiért még mindig bent vagyunk az Unióban, amiért senki nem nagyon ágál szeretett kormányunk ellen, mármint legfelül, Angela se, Donald se, Vlagyimir se.

Bonyolult szövedék ez.

Na de a lényeg a raktár. Ez valami olyasmi, mint a honvédség elfekvő készletei voltak anno, surranóktól és Kalasnyikovoktól az Uazokig, ott álltak-feküdtek lezsírozva, és várták a délszláv háborút vagy a magánvásárló csókosokat. Már akinek volt pénze a száz kilométerenként húsz literes fogyasztás finanszírozni. A BTR–80-okra például volt, a TEK-nek legalábbis, szépen lefestették őket, megkapták a karácsonyfa-díszeiket, azoknak a fogyasztását ne kérdezzék, ha nem akarnak gutaütést kapni. Azt is Önök fizetik, természetesen.

Kanyarodjunk vissza a lélegeztetőgépekhez, és az ő tervezett raktárukhoz. Ezek a tervek persze rendszerint megvalósulnak, nem olyan gyerekek ezek, hogy ne építenék meg, kerül, amibe kerül, hogy ki építi majd, igazán részletkérdés, ahogy az a bizonyos ár/érték arány és szokásos ár is. Vagy Önök fizetik, vagy az Unió (amit többek között részben szintén Önök finanszíroznak), nekik édes teljesen mindegy. Valaki majd kifizeti, őket legalábbis, aztán hogy ők hogy fizetnek tovább, lejjebb, és mi jut a végére, mi köze ennek a minőséghez, hogy hogyan fizetnek feljebb is abból, amit nekik kifizettek, egyáltalán fizetnek-e, s ha igen, mennyit, kinek és miért, ne boncolják, ahogy én se teszem.

Párki párhogy pármennyit párkinek. Ha már selypegni nem tudok.

Ha valaki lélegeztegőgépre kerül – egy megfelelő lélegeztetőgépre -, úgy nyolcvan százalékos az esélye, hogy nem a saját lábán jön le onnan. Másképpen a lélegeztetőgépre tettek nyolcvan százaléka meghal. Ezt se az ujjamból szopom, hanem egy szakértőtől olvastam a minap. Azt a horrort, amit ez a kezelés jelent, le se írom, leírták elegen. A húsz százalékért már érdemes, lehet mondani.

Van mindezekhez x üres kórházi ágy. A szakértő háromezret mond, Viktor jóval többet, de Viktor tegnap azt is mondta, hogy mindenkit meggyógyítanak, és ez tényleg megnyugtatóan hangzott, kár, hogy a vírus ezt nem látszik tudomásul venni. A negyvenkét éves beteg, ugye, mára virradóan, de volt neki… mije is? „Dentális eredetű fekélyes gyulladás”, mondták, és írja a 444 (is). Lefordítom Önöknek, már aki nem tudja: fog-eredetű valamilyen gyulladása volt. Volt legalább egy rossz foga, és ennek lett valamilyen gyulladásos következménye. Ezt jelenti.

Plusz az az apró kis semmiség, ami a vírus, ugyebár.

De legalább raktár lesz, amiben elfér az összes lélegeztetőgép, ami nem fér el máshol. és amit – értelemszerűen – nem használnak.

Elfekszik, más ilyen-olyan okból elfekvő egyéb (nem írom, hogy használhatatlan és/vagy felesleges) cumókkal, amit kifizettünk (we together), két és fél milliárd induló, azaz előzetesen kalkulált költséggel, ami a végére bármennyi lehet, és amit szintén mi fizetünk majd ki. Lesz is, ne aggódjanak, ez már az én rosszindulatú riogatásom.

Adva van tehát egy csoda, ami távolról sem csoda, inkább amolyan utolsó kenet-féle, egy kis gyötrelemmel megspékelve (ne legyen így), a tizenhatezer lélegeztetőgép, feltéve és megengedve, hogy a hiányzók beérkeznek, adva van egy egészségügyi kapacitás, ami ennek vélhetően a töredéke, de ne legyen így, és adva van egy épülő hodály, amibe mindezt bele lehet zsúfolni, természetesen szigorú bizonylatokkal és leltárral, hogy majd, ha kell.

Ilyenkor a keresztfiam jut az eszembe, és az ő elektronikus cigaretta-stickjei, van neki már vagy húsz darab (na jó, talán annyi nincs), csodásnál csodásabbak, némelyik több tízezer forint. És hát egyetlen szája van, na. Meg tüdeje, már, ameddig.

Igazán elgondolkodhatna ő is egy raktáron.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!