Gaál Péter: A polgármester vacsorája

– Uram, mit szól hozzá, hogy a polgármester…

– Fejlődünk, kérem tisztelettel. Megyünk felfelé, mint a rakéta. Azelőtt egy stadionunk sem volt, most három van. Tizenkét kilátó, egyik éppen a házunk tetején, négy a buszmegállók váróján, a többinek pedig még dombokat is építettek, ha már eléggé el nem ítélhető módon az őseinknek pont ide az Alföldre kellett települniük. Lett egy szép nagy, tágas terünk a város közepén, amit eddig telenőttek a fák, minden utca átláthatóbb, nem szarnak a fejünkre a madarak, a polgármester úr kihelyeztetett helyettük egy gyönyörű herendi oszlopot egy teljesen élethű műanyag gólyapárral a tetején. Minden órában kakukkolnak, így volt olcsóbb, de pont ez a pikantériájuk. Elvégre Pisába is a ferde torony miatt megy annyi turista. Egyenes toronyból Dunát lehet rekeszteni, vagy Majlandot, hogy Kodállyal szóljak. Tejjel-mézzel folyó Kánaán lettünk, hála a polgármester úrnak. Nemrég kaptunk fejenként fél kiló szotyolát, egy kiló hagymát…

– Nem gondolja, hogy azért, mert közelednek az önkormányzati választások?

– Meglehet. Akkor is ott a szotyola a kosaramban, ott a hagyma, és még nem is szavaztunk. Nem hiszi? Ráleheljek Önre?

– Nem szeretném. De nem ezt akartam kérdezni. Mit gondol a polgármester legújabb botr…

– Emberek vagyunk.

– Na de azért nem kellene megenni őket…

– Arra a kis vacsorára tetszik gondolni, amit azóta levettek az internetről?

– Nem kis vacsora volt, hanem a polgármester részegen, bedrogozva, elevenen felfalt valakit a barátaival, akár anno a Hannibal Lectert alakító Anthony Hopkins tette a mozivásznon! Mindezt nem akárhol, hanem a városháza dísztermében. Huzinga…

– A történész? Mintha láttam volna a nevét egy antikvárium kirakatában.

– Az Huizinga. Johan Huizinga. Ez viszont Huzinga Mónika, az ismert pornósztár, művésznevén Monica Cavallo, akinek a meztelen testén tálalták a lakomát, salátaágyon, só helyett kokainnal. Azt már nem is említem, hogy a mártás miben volt.

– Nem foglalkozom ilyenekkel. Magánügy, hogy ki mit csinál a szabadidejében, és kivel. Mint a katolikus legényegylet tagja, nem is akarok hallani efféle gusztustalanságokról.

– Hát ez az. A polgármester a katolikus legényegylet elnöke. Ráadásul a templomi férfikórus oszlopos tagja, aki nemrég nyilvánosan kelt ki minden aberrációval szemben, követelve a pellengér és kaloda visszaállítását, súlyosabb esetekben a nyilvános megkövezést.

– Nagyon helyesen tette.

– Miközben ő maga….?!?

– Magával még soha nem történt meg, hogy megbotlott? Én például tegnap véletlenül elolvastam egy ellenzéki szórólapot. Be volt dobva a postaládámba, ahova mostanában csak a miniszterelnök úr leveleit szokták bedobni.

– Értse meg! A maguk városát egy köztörvényes bűnöző vezeti!

– Nana. Ne fogalmazzunk ennyire sarkosan. Egy esendő ember, akinek sokkal több a szeretetreméltó vonása, mint az esendősége. Tökéletes ember nincs, és ha lenne, elképzelheti, milyen unalmas lenne. Nem szobrokat és elérhetetlen szépségeket szeretünk, hanem hús-vér nőket és férfiakat. Például a drága polgármester urat.

– Ha maga ellopna egyetlen darab vajat a közértből, azonnal rendőrt hívnának, talán még börtönbe is kerülne. Itt meg közpénzből, középületben, a büntető törvénykönyv összes súlyosabban szankcionálandó passzusát kimerítve… nem gondolja, hogy ez több, mint aránytalan?

– Nem.