Gaál Péter: A nők szerencsétlensége

“… a nőknek az a szerencsétlenségük, hogy A férfiban akarnak kiteljesedni…” (Tisza Kata)

Az egyik alaptévedés. Nem az az alaptévedés, ha egy nő egy férfiban akar kiteljesedni, hanem az az állítás, hogy ez a nők szerencsétlensége lenne. De ismét rosszul írtam, így jár, aki siet, és közben kutyafuttában észrevételezni akar valamit, mielőtt elfelejtené. Persze a világ összes hülyeségét nem lehet észrevételezni, de virágföld- és cserépvásárlás előtt némelyiket igen. Szert tettem ugyanis egy negyedik növényre, egy aloéra – aki elkezdi vagdosni, hogy sebeit gyógyítsa vele, annak letöröm a kezét -, 700 Ft volt a Lidl-ben, nem mintha ez számítana, de valahogy azt akarta, hogy vigyem el, és el is vittem.

Jó, tudom, kitérő volt, de ez most sokkal érdekesebb számomra, mint T. K. felfogása a női kiteljesedésről, viszont utóbbi elég általánossá kezd válni, hovatovább politikai hitvallássá, ezért folytatom, még ha fejemet veszik is érte. És még mielőtt összetévesztenek Kövér doktorral és Ákos doktorral – ha Schmitt Pál lehetett doktor, ezzel az erővel Kovács Ákos is lehet -, nemnem, nemnem, nemnem, nem szülőgép, nem strapakanca, nem Kinderküchekirche, ahány ház, annyi… ezt meg nem írom le, mert a “szokás” csak “p”-vel a közepén jön a tollam – billentyűm – hegyére, az meg illetlenség. De hallgatni sem akarok, mert néma gyereknek anyja veri ki… jaj, jaj, ma ilyen nap van, úgy látszik.

Bár az többnyire úgy igaz, mint Tisza Kata fejtegetése.

Tehát a nők szerencsétlensége. A hagyomány – Hamvas, Evola, László András-féle értelmezésében legalábbis – azt mondja, hogy a nő útja a férfin keresztül vezet. A nőnek nincs se Isten, se vallás: neki férj van. Karl Popper tudományfilozófus viszont azt mondja, hogy a tiszta univerzális állításokat, szemben a tiszta egzisztenciális állításokkal, nem lehet igazolni, kizárólag cáfolni, ez pedig oda-vissza, Tisza Katától László Andrásig mindkét nézetre vonatkoztathatónak látszik. Azt az állítást tehát, hogy létezik olyan nő, aki szerencsétlenségnek érzi, ha egy férfiban, például a férjében akar kiteljesedni, csak igazolni lehet, cáfolni nem. Ha ehhez még hozzávesszük a skóciai bárányok jól ismert példáját, akkor annyit jelenthetünk ki – és jelenthetne ki az írónő -, hogy Tisza Kata számára egy férfiban való kiteljesedés a szerencsétlenséggel ekvivalens. (A bárány-példa az volt, hogy három ember utazik egy vonaton, és látnak egy fekete bárányt. Az egyik megjegyzik, hogy “ezek szerint Skóciában a bárányok feketék”. “Nem”, kontrázik a másik, “ezt nem jelenthetjük ki. Annyit viszont mindenképp, hogy van Skóciában egy bárány, ami fekete.” “Még ezt sem mondhatjuk”, rekontrázik a harmadik. “Csak annyit mondhatunk, hogy van Skóciában egy bárány, aminek az egyik fele fekete.”)

Hogy ez jó-e, avagy rossz, ismét csak Tisza Katán múlik. Hopp, felejtős vagyok: kimaradt az, hogy “számára”. Hiába, az aloé iránt érzett aggodalom felületessé tesz, ahogy Nietzschét tette a várakozás immorálissá.

Angliai Erzsébet, úgy tűnik, nem akart férfin keresztül kiteljesedni. Nagy Katalin orosz cárnő sem, s ehhez még csak tragikus hirtelenséggel, a hivatalos magyarázatok szerint aranyérgörcsben elhunyt férje, III. Péter szellemét se kell megidézni. Mária Terézia ellenben imádta hites urát, I. (Lotaringiai) Ferencet, mint nő, minden valószínűség szerint ki is teljesedett benne, a tizenhat gyermek és a Ferenc halála utáni örökös gyász kétséget kizáróan bizonyítja. Mint királynő is jól megvolt vele: a német-római császári koronát hordó Ferenc elbíbelődött üzleti ügyeivel, pompás ebédeket-vacsorákat fogyasztott, társuralkodóként pedig felesége ügyes-bajos dolgait is intézte, ha megkérték rá. Kvázi titkár volt, és akkor most Ő teljesedett (volna) ki a feleségében, már, ha a titkári teendőket kiteljesedésnek érezte volna, nem apró szívességnek. A királyok udvariassága a pontosság, szívessége, ha a többi király helyett aláírnak egy apró rendeletet, mondjuk, a kijárási tilalomról. De lehetséges, hogy ez Áder Jánosra és a teljes mai magyar uralkodó elitre is igaz, és akkor egy férfi is ki tud teljesedni egy másik férfin keresztül, s ehhez még csak homoszexuálisnak se kell lennie. Persze, ha az, nem hátrány, nem, ne gondoljanak senkire, minden szép és jó, mindennel nagyon meg vagyok elégedve.

Maradjunk tehát a nőknél. Margaret Thatcher is szerette Denist, a férjét, ha hihetünk a róla szóló filmnek, szelíd szeretettel, a politika vonatkozásában Mária Terézia nyomdokain járva. Kiteljesedésről a film nem szólt, mi se akarjuk kitalálni, nem is tudjuk. Ők két gyermekkel beérték, egy fiúval és egy lánnyal, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Dinasztia azért nem lett belőlük. Hillary Clinton már nehezebb dió, kivált Monica Lewinsky után. Nem azért, mintha – vélhetően – Monica olyan nagy meglepetést jelentett volna Hillarynak, hanem azért, mert nagy nyilvánosságot kapott. Roppant kellemetlen, mondaná egy exbarátnőm, ahogy akkor szokta volt mondani, amikor egy neki nem tetsző férfi hozzáért, és szerencsétlenségére megkérdezte utána, milyen érzés volt. De már Bill elnöksége alatt elterjedt a pletyka, hogy a fontos döntések hátterében a felesége áll, én is úgy gondolom, hogy nem teljesen megalapozatlanul. Mondhatni, akkor Hillary Billen keresztül teljesedett ki, ahogy a történelemben megannyi uralkodó ágyasa-felesége (ha nem olvasták volna, olvassák csak el Stefan Heym-től a Dávid király krónikáját, benne Dávid és Bethsabé történetével). Bill se tagadta, vagyis tagadta is meg nem is, amikor ugyanazt a tréfát sütötte el, mint John Kennedy: ő csak Hillary Clinton férje. Kennedy persze viccelt, Jacqueline-ből maximum szexuális kiteljesedést nézek ki, meg persze egzisztenciálisat, ha még emlékszik a kedves idősebb Olvasó Arisztotle Onassziszra. De azért az is egyfajta kiteljesedés. Nálunk is akad, akinek az ékszerbolt jelenti az ambíciók csúcsát.

Tehát, drága úri közönség. Beszélgethetnénk még Platónról – az kurva régen élt, tiltakozna a szüfrazsett-társadalom -, meg arról is, hogy kinek a pap, kinek a papné. De ma már – például a reformátusoknál – a papné is prédikálhat, némelykor jobban, mint a férje, és a pap is mosogathat, némelykor jobban, mint a felesége, hogy a főzésről már ne is beszéljek. És van, akinek a család jelenti a kiteljesedést, benne a férjjel-feleséggel, van, akinek más. Egyik se alábbvaló a másiknál. Ha átmegyek spirituálisba, ráadásul vannak női lelkek (nem tévesztendő össze sem a homoszexualitással, sem a transzneműséggel, sem a hermafroditizmussal, sem a platóni androgünosszal – teljes férfi és teljes nő egy testben, kifelé mindig férfi -, sem a günandromorffal, aki félig férfi, félig nő, szintén egy testben) férfi testben, és férfi lelkek női testben. Nincs általános recept, kedveseim, hacsak úgy nem, ahogy azt mondjuk, hogy például a hód egy kedves kis rágcsáló – az-, várakat épít, és ha békén hagyják, nem akar megharapni senkit a fákon kívül. Általában. Aztán sétál az ember békésen a folyóparton, vele szemben sétál a hód, és lesz nagy meglepi. Saját szememmel láttam egy videón. Tudják, mi a feleség-férj (társ) az embernek (az én értelmezésemben)? Segítség. Ami csak akkor segítség, ha olyasmit tud, amit mi nem. Ugyanaz a nóta, mint az egyenlőség kontra egyformaság. Ugyanaz a tévedés. Már tévedésből indul ki. Ha még egyszer elolvassák a kiinduló idézetet, rájöhetnek, hogy ha úgy volna is, ez egyáltalán nem sértő a nőkre nézve, a szerencsétlenségtől pedig annyira távol áll, mint Makó vitéz (nem Makó, a város, ahogy annyian hiszik) állt Jeruzsálemtől. Tudják, hol születtek az oszmán birodalom legfontosabb döntései? A háremben. Ismerik azt a mondást, hogy “mások csak háborúzzanak, te, boldog Ausztria, házasodj”? Hát azt, hogy “az ondó a világ legerősebb ragasztója”? És ez mindenre érvényes, még csak Freudnak sem kell hozzá lenni. Nem, nem csak testi értelemben. Távolról sem csak testi értelemben.

Nyikolaj Mihajlovics Karamzin író-költő-történész a 18-19. században élt, fő műve a tizenkét kötetes Oroszország története volt. Egyszer megkérte valaki, hogy foglalja össze egyetlen szóban az egészet. Karamzin kicsit gondolkodott, majd azt mondta: lopnak.

Most akkor én is megpróbálom egyetlen szóban összefoglalni, miért nem szerencsétlensége egy nőnek, ha a férfin keresztül akar kiteljesedni. A futball örök slágersport, ma Magyarországon némileg több is annál. És szinte mindenki ismeri, de legalábbis hallotta közvetíteni.

Gólpassz.