A bizonytalanság állandósága – videotudósítás a Dankó utcából

Már tíz napja tart az az áldatlan számlavita, amely az Iványi Gábor nevével fémjelzett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség és az Oltalom Karitatív Egyesület Dankó utcai intézményeinek ellehetetlenülésével fenyeget.

Tóth Artin és a Balanszfilm aktuális helyzetjelentése, videójegyzete következik arról, mi van most a Dankó utcában.

Röviden összefoglaljuk a helyzetet, az előzményeket azok kedvéért, aki nem hallottak még róla, mert a történet alapos közfigyelmet érdemel.


Annak a tartozásnak a ténye, melyre a szolgáltató hivatkozik és amely miatt ki akarja kapcsolni az épületben a gázszolgáltatást, tagadhatatlan: azonban létrejöttének körülményei nem mindennapiak. Ennek a tartozásnak ugyanis nem lenne szabad léteznie. Mint Iványi Gábor írja kiáltványában:

A Nemzeti Közművek, melynek tulajdonosa a Magyar Állam, a mai napon megjelent a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség és az Oltalom Karitatív Egyesület Dankó utcai központjánál (itt működik a hajléktalan bázis, a kórház, a szálló, az óvoda és a Wesley János Lelkészképző Főiskola), hogy a szó szoros értelmében levágja a gázvezetékről az intézményeinket.

Szervezeteink vitathatatlanul jelentős tartozást halmoztak fel az elmúlt 10 évben, mivel a Fidesz-KDNP kormány következetesen szembe megy menve a Magyar Alkotmánybíróság, a Velencei Bizottság és a Strasbourgi Emberi Jogi Bizottság véleményeivel és jogerős döntéseivel, melyek szerint kötelesek lettek volna egyházi státuszunkat helyreállítani. Azt az egyházi státuszt, amelyet hamis indokkal elvettek, majd alkotmánysértő módon halogatták a visszaállítását, és csűrve-csavarva a törvényeket, bosszúból nyilvánvalóan diszkriminatív helyzetet teremtettek. Adósságaink ebből a helyzetből adódnak.

A Magyar Állam törvénytelenül vette el a tőle átvállalt feladataink hátteréből azt a finanszírozást, amiről pontosan tudta, hogy előbb-utóbb a teljes ellehetetlenülés szélére sodor minket. Legutóbb a vírusveszélyre hivatkozva, arcpirító módon csökkentették tovább a legszegényebb gyerekek javára működtetett iskoláink kiegészítő támogatását, most pedig elzárják a gázcsapot, esetleg kikapcsolják az áramot vagy a vizet, hogy térdre kényszerítsenek minket.

Európának és a magyar népnek is végre rá kellene ébrednie, hogy mindez annak a bosszúhadjáratnak az eredménye, ami elérte azokat, akik tiltakoztak a soha nem látott korrupció, a más vélemény módszeres elhallgattatása, és intézményi autonómia teljes felszámolása ellen.

Magyarországon diktatúra van, és az önkény az úr.

Európának meg kell mutatnia, hogy azok oldalán áll, akik nemcsak a tagfelvétel időpontjáig kötelezték el magukat az európai értékek mellett, és hitték azt, hogy ennek a közösségnek van szándéka, akarata és ereje az önkény megállításához, és az európai normák garantálásához.

A MET, az OKE és egyéb intézményeink nevében bocsátottam ki ezt a kiáltványt, bátorítva mindenkit a legmagasabb fórumtól a hétköznapi emberek szintjéig, hogy végre mondjunk együtt nemet arra az önkényre, amely immár létezésünket fenyegeti.”

A tartozás mértéke milliós – de a magyar állam tartozása Iványi Gábor egyházának ezzel szemben milliárdos. A MET jelenlegi adóssága ebben az esetben mintegy harmincmillió (országos szinten talán százmillió lehet), ezzel szemben 2017 óta az állam több milliárdos adósságot halmozott fel Iványi Gáborék felé, valamint elvették azt a jogukat, amivel tudták fogadni addig a felajánlók adójának egy százalékát.

Az egyház kálváriája még 2011-ben kezdődött, mikor 2011-ben az új egyházügyi törvény megfosztotta a MET-et egyházi státuszától. Iványiék ezért először az Alkotmánybírósághoz, majd a Strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz fordultak, ahol 2017-ben ítéltek meg nekik egymilliárd forintos kártérítést. De ezt is csak perek sorozatával lehetne kikényszeríteni az államkincstárból, egyszer és majd. Eddig az összegnek csupán töredéke folyt be. Újabb strasbourgi eljárásra csak akkor van lehetőség, ha újból megjárja az ügy az összes magyar jogi fórumot.

Államunk tehát nem fizet és kész. Nem csak a kártérítéssel marad adós, de a jogosan járó támogatásokat sem folyósítja, ezért beszélhetünk több milliárd forintos elmaradásról. Ellenben a Nemzeti Közmű követel. Logikus volna azt mondani: követeljen attól, aki miatt nincs pénze az egyháznak, illetve, akinél a pénz van, de ez fel sem merült.

Világos, hogy a MET törvényi úton való ellehetetlenítése, de legalábbis vegzálása a cél: most ugyan megállapodás született arról, hogy 2021. április 30-ig nem kapcsolnak ki semmiféle közművet (ez felvételünkön 07:50-nél tévesen hangzik el, természetesen 2021-ről van szó, nem 2020-ról, Iványi Gábor mondja pontosan a későbbiekben), de utána – mi lesz? És addig mi lesz? A követelés szükség és igény esetén bármikor újból elővehető, afelől meg az állam gondoskodik, hogy a MET ne juthasson hozzá sehogyan sem a saját pénzéhez.

2011 óta napról napra éli a kisegyház az életét, úgy, hogy sosem tudhatják, mi lesz másnap. Úgy, hogy nem tervezhetnek, nem ruházhatnak be, az anyagi forrásaik vagy bizonytalanok, vagy nincsenek. Eltűntek. Megvonták őket. És még így is emberfeletti karitatív munkát végeznek ezek a hétköznapi hősök, békésen, nap, mint nap.

Ehhez nagy lélek kell, nagy béketűrés, hatalmas türelem.

Nem véletlenül nevezi a most ügyeletet adó önkéntes őrök egyike Iványi Gábort „a magyar Gandhinak”. Van ebben a gondolatban valami.

Napról napra élni, tenni a dolgunkat kilenc-tíz éve a leghalványabb bizonyosság nélkül, jövőkép nélkül, mikor csak a bizonytalanság biztos: ezt nyugodtan nevezhetjük hősiességnek.

Nem túlzunk vele – segítsen a MET-nek, aki csak tud.

És ahogyan tud.

 

Szele Tamás – Tóth Artin – Balanszfilm


 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!