Meghalt Bálint gazda

Élete 101. évében elhunyt Bálint György kertészmérnök és tévés személyiség, akit mindenki csak Bálint gazda néven ismert.

Bálint György 1919. július 28-án született Gyöngyösön egy mezőgazdássággal foglalkozó, zsidó középbirtokosi családba, két lánytestvér mellé. Csak később tudta meg, hogy apja, Braun Izidor nem vér szerinti szülője. A gyöngyöshalászi és halmaji birtokán gazdálkodó, szeszfőzdét és kertészetet is létesítő Braun Izidor saját gyermekként nevelte. Bálint György úgy fogalmazott, ő volt a világítótorony az életében, mindennek az lett az alapja, amit tőle tanult, mind szakmailag, mind emberileg.




Bálint György 1941-ben kapott diplomát a Magyar Királyi Kertészeti Tanintézetben. Ekkor hazaköltözött, és apja betegsége miatt átvette a birtok vezetését, gyakorlatilag családfenntartó lett. Aztán jött a harmadik zsidótörvény, és a családi gazdaság egy részét államosították, csak száz holdjuk maradt. 1942 decemberében az akkor 23 éves fiatalembert behívták munkaszolgálatra.

944 karácsonyán halálmenetben hurcolták Mauthausenbe, majd a gunskircheni megsemmisítő táborba. A holokauszt életre szóló traumát jelentett számára, többször került közvetlen életveszélybe, a munkaszolgálat alatt flekktífuszt kapott.

1945. május 5-én több társával együtt megszökött a táborból, pont azelőtt, hogy az amerikaiak megérkeztek volna. A 42 kilósra fogyott fiatalembert, akinek lábai is elfagytak, egy apácák által működtetett szanatóriumba szállították.

A háborút csak egyik nővére élte túl, a kisebbik húga és az unokahúga Auschwitzban, a sógora Mauthausenben halt meg. Hazatérve azonnal nevet változtatott, hogy a vezetékneve ne jelezze első hallásra a származását. A gyöngyöshalmaji családi birtokot rossz állapotban, a házat teljesen üresen, kifosztva találta, de a földeken gazdag árvakelés várta a nem éppen szakszerűen betakarított rozsból. A terményt jó pénzért el tudta adni, és szépen-lassan fejleszteni kezdte a birtokot. Meg is nősült, egy Auschwitzból hazatért lányt vett el feleségül.



Mivel kuláknak számított, szinte állandóan zaklatta, ellenőrizte a rendőrség, és 1948 őszén 24 órát adtak neki, hogy elhagyja a gazdaságot, különben internálják. A szeretett halmaji birtokot hivatalosan önként kellett felajánlania az államnak.

Miután elhagyták Halmajt, feleségével és fiával Budapestre költöztek, de kulákmúltja itt is kísértette, a Rákosi-korszakban minden munkahelyről hamar elüldözték. Eközben a Magyar Agrártudományi Egyetemen agrármérnöki diplomát szerzett, majd a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, onnan 1950-ben másfél évre a Kertészeti Kutatóintézetbe került, ahol a gyümölcstermesztés fenológiájával foglalkozott. Természetesen innen is elbocsátották, indoklás nélkül.

Innen 1960-ban Fejér Megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságához került főkertésznek, négy évvel később pedig otthagyta a mezőgazdaságot, és az Állami Biztosító Főigazgatóság jégkár-szakértője lett. Időközben agrártudományi doktori címet is szerzett. Több szakkönyvvel a háta mögött 1969-ben ő lett a Kertészet és Szőlészet folyóirat főszerkesztője. Mivel tudta, hogy az emberek mennyire ki vannak éhezve a hasznos tanácsokra, megváltoztatta a kiadvány tematikáját, megpróbált közérthetőbb módon szólni az emberekhez. Fontosnak tartotta, hogy az idősebb és a fiatalabb generációkat egyaránt megszólítsák, és a nagyüzemi szakemberek helyett a kistermelőknek, a háztáji kertészkedőknek csináljanak lapot. A recept bevált, ez lett a kiadóvállalat egyik legsikeresebb terméke.

Bálint György  1981-ben innen ment nyugdíjba, és ezután már csak a kertje gondozásával és könyvírással szeretett volna foglalkozni, de jött egy visszautasíthatatlan felkérés: megkeresték az akkor induló az akkor induló Ablak című műsortól.



Erre mondják azt, hogy a többi már történelem, hiszen ez hozta meg számára az igazi ismertséget, ekkor lett ő az ország kertésze. Az Ablak egy munkatársa találta ki a Bálint gazda nevet is.

1994. június 1-jén belépett a Szabad Demokraták Szövetségébe, és az érdi körzet országgyűlési képviselője lett. Négy év után azonban lemondott erről a posztról, mert úgy érezte, a politika számára zsákutca.

Szerinte a munkának köszönhette azt, hogy megélte a 100 éves kort. Idősebb korában is rendszeresen jelentek meg könyvei, külön rovata volt például a Nők Lapjában és a Családi Lapban, és számos tévés szereplést vállalt.

Fia és unokája sem törte meg a családi hagyományt, ők is kertészmérnökként végeztek, és remélte, hogy dédunokája is ezt a szakmát választja majd. (Index)

(Kiemelt kép: MTI/Czimbal Gyula)