Tudjuk, hogy akié a múlt, azé a jövő, a múlt pedig azé, aki megműveli, kidolgozza, sorjáit lereszeli, kellemes (vagy éppen ijesztő) színekre festi, saját arcáról készült maszkokat aggat rá.
Konok Péter: Hit van, vita nincs
Konok Péter: Egyperces
Konok Péter: Tényfeltáró műtét
Konok Péter: Halálmegvető botorság
Nem szavazták meg kormányunk nagyjai (és más kormánynagyok) az EU karbonsemlegességi tervezetét, mert hát mi lenne a rezsicsökkel (engem is sokáig felettébb érdekelt, hogy mi lesz a legkülönfélébb kitalált mesehősök sorsa, csak aztán nyolcéves lettem), ez így nem megy.
Konok Péter: Adattalanság
„Már pénzért sem adja ki a létminimum kiszámításához szükséges valamennyi adatot a Központi Statisztikai Hivatal a szakszervezeti kutatóknak.”
(Népszava)
Konok Péter: NERemlékezés
Igazából az a muris, hogy az a roppant ellentmondásos történelmi személyiség, aki Nagy Imre volt, a rendszerváltással lett afféle közös szimbólummá: Nagy Imre (mint toposz és szimbólum, nem mint konkrét, létezett ember és létezett politikus) azoknak a kompromisszumoknak, megállapodásoknak, vitáknak és módozatoknak a summázata, amelyek a magyarországi rendszerváltást (azt a békés átmenetet, félig-meddig átmentést, aminek alighanem sokat köszönhetünk, és amely ugyanakkor rengeteg mai problémánk forrása) lehetővé tették.
Konok Péter: Évfordulós menü
Nem szeretem a tökfőzeléket. Furcsa dolog ez, mert külön-külön minden hozzávalóját kedvelem, a zsenge tököt például a lecsóban (igen, én szoktam tenni bele, és attól még lecsónak nevezem!) mindig a végére hagyom a kolbászkarikákkal, ahogy a legjobb falatokat szoktam, a tejfölt gyerekkorom óta imádom kenyérrel, csak úgy, és a kapor kedvenc zöldfűszereim egyike, mégis – a világból ki lehet űzni engem a tejfölös-kapros tökfőzelékkel.
Konok Péter: Kánikulai anzix
– Történelmünk és a világtörténelem legnagyobb hőhulláma vonul át a fülledt, sárga Nyugat felől friss, nemzeti éledést szomjúzó Hazánkon – jelentette ki Orbán Viktor, aki megtekintette a kánikulai védekezést, majd több, véletlenül arra tikkadozó fiatal csángómagyar kamionospárt látott el hűs, igazi vasaltzacskós magyar ivóvízzel.
Konok Péter: Rendület
Szegény Rottenbiller Lipót megszívta. Pontosabban nem is ő (régóta halott volt már Budapest első polgármestere), hanem a szobra, ami gyerekkoromban Kőbányán, a róla elnevezett parkban állt.
Konok Péter: MÁZ
Szóval, átfestették a Viking Sigyn szállodahajó egy részét, legalábbis a dél-koreai Yonhap hírügynökség szerint, és én azon veszem észre magam, hogy hajlamos vagyok inkább hinni a dél-koreai Yonhap hírügynökségnek, mint más, elvileg hasonló hírügynökségeknek, amikre nem akarok ujjal mutogatni, de nevükben hordozzák azt, hogy „magyar”, meg azt, hogy „távirati iroda”, így megy ez mifelénk újra (mindig), ha lenne Szabad Európa, megint azt hallgatnám a néprádió helyett, még akkor is, ha nem lenne szabad.
