Konok Péter: Ria, ria, galéria!

Műkincseket vásárol a kormány. Ezt végsősoron akár valamiféle kultúrmissziónak is tekinthetnénk, mondjuk, hogy a kormány valódi művészeti alkotásokkal akarja ellensúlyozni azt az elképesztő giccstömeget, ami az országot (és a környező országokat) elárasztja, a sok turulos Attilát, attilás Turult, táncoló Wass Albertet, törpesipkás hétvezért, meg Szent Istvánt a Süsüsárkányból, bár az ezirányú vélekedéseket némileg árnyalja, hogy ezzel a vizuális kulturhás hulladékkal is éppen a kormány áraszt el mindent.

“Konok Péter: Ria, ria, galéria!” bővebben

Konok Péter: Balatoni anzix

A régi, unalmasan átkos Kádár-világban a nyár és a Balaton leginkább a sörhiányt jelentette. A lapok már májusban arról cikkeztek, hogy „idén nem lesz sörhiány a Balatonon”, aztán persze a sörhiány éppoly menetrendszerűen bekövetkezett, mint az alkotmányünnepi tűzijáték. (Kicsit elavult fordulat már amúgy ez a „menetrendszerűen”, amennyiben azt akarjuk kifejezni vele, hogy biztosan, előre kiszámíthatóan. Érdekes, hogy még a MÁV lassan totálissá váló kollapszusa is visszahathat a nyelvre – de ez most mellékvágány.)

“Konok Péter: Balatoni anzix” bővebben

Konok Péter: Farkascsapda

prérifarkas

Szalad, szalad a prérifarkas, mi pedig nevetünk. A gyalogkakukk elbújt egy kaktusz mögött, vagy felrobbantotta a hidat, ami alá pont a prérifarkas helyezett el korábban ádáz, nagy fekete körtének látszó bombákat, de a prérifarkas csak szalad, túlfut a sziklán, lábai tovább pörögnek a levegőben. Tudjuk, hogy le fog esni, ismerjük az ezerszer látott végkifejletet (és sajnálnánk is kicsit a prérifarkast, hiszen nélküle nincs történet, de tudjuk, hogy kilapul, szilánkokra hullik, szénné ég, ám valamiképpen mindig visszatér, egy örökös spirál a koreográfia), mi már érezzük is a zuhanást, de a prérifarkas még nem.

“Konok Péter: Farkascsapda” bővebben

Konok Péter: Atomerő, halálbiztos

Ukrajna éppen arra készül, hogy összetákoljon és beindítson egy-két félbehagyott atomerőművet, amiket még Csernobil előtt kezdtek építeni, aztán félbehagyták, mert a katasztrófa után kissé rossz lett a dolog sajtója, meg időközben ideiglenesen szétesett a Szovjetunió is, szóval ott rothadoztak-düledeztek ezek a félkész kolosszusok, de most pont ideje, hogy valamit kezdjenek velük, kukoricasilónak túl nagyok, stadionnak túl függőlegesek, meg hát a jó szovjet mérnökök is direkt atomerőműnek tervezték őket.

“Konok Péter: Atomerő, halálbiztos” bővebben