Szele Tamás: Ámokfutó bajnokunk

Én, kérem tisztelettel, kezdem feladni. Be kell látnom, nálam legalább két kategóriával komolyabb versenyző ez a Kövér László, már hatodszor futja a teljes kört, amikor én még a fasorban sem vagyok… egyszerűen alig bírom követni.


Mondjuk a tulajdon kormánya is így van vele, ők meg átkapcsoltak Kőműves Kelemen-üzemmódba: amit nappal rak, éjjelre lebontják, ami éjjel rak, nappalra lebontják.

Azért nem kis teljesítmény ám az, ha valaki még ennek a kormánynak is kínos. Ráadásul hiperaktív: Kövér László soha nem pihen, soha nem alszik, ott van minden kilométerkőnél, ott sötétlik a tekintete minden sarkon, ott meredezik minden szónoki emelvényen, ott mennydörög minden hordón. Én a magam részéről doppingvizsgálatra kötelezném a következő verseny előtt, mert egyszerűen képtelenség ezt erőnléttel bírni.




A mostani bajnokságot a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott beszédével kezdte (bár korábban, szeptember közepén is tartott egy időmérő futamot, amikor a „magyar időről” értekezett, szóval lehetett rá számítani, hogy erős szezon következik). Ezen sikerült olyan őrültségeket összehordania, hogy az összes addigi magyar rekordot megdöntötte – bár az előző rekorder is ő volt. Idézzünk néhány gondolatot, meg ne feledkezzünk a tézisekről!

Ne oktassanak jogállamról, ott ahol nincs alkotmánybíróság.” (Ezt Finnországnak üzente)

A fékek és egyensúlyok rendszere, én nem tudom, önök mit tanulnak, de az egy hülyeség, azt felejtsék el, annak semmi köze se jogállamhoz, se demokráciához.”

A szellemi szabadság a pártállami időkben nagyobb volt, mint ami most van az ELTE-n.”

A gyerekeink kezébe adott mobiltelefon, ami egyúttal számítógép is, az a kis kütyü, az egy tömegpusztító fegyver. Fölmérhetetlen, milyen károkat okoz a kultúránkban. A föltörekvő generációk mentalitásában. (…) Nem tartják értéknek a közösségeket. A közösségi média kifejezés egy ócska, mocskos hazugság.”

Most sajtószabadság van, nagyobb is, mint kellene, főleg az internet és az úgynevezett közösségi média miatt.”

A migráció veszély, halálos veszély, ennek megértéséhez pedig elég elolvasni az Egri csillagokat.”

Ez az ember egy rémálomban él, meg kell hagyni. Tóth Bertalan, az MSZP elnöke meg is kérdezte a kormányt, egyetértenek-é ezekkel az állításokkal – hát biza csak a migrációssal értettek egyet, azzal is csak szőrmentén. A többit elutasították, épp, hogy ki nem kérték maguknak. Ez tegnap derült ki.

Igen, csak időközben Kövér felavatta a Nemzeti Vértanúk Emlékművének másolatát, minek alkalmából minden korábbinál vadabb összeesküvés-elméletet osztott meg közönségével, magam is foglalkoztam volt vele. Itt mondta, miszerint:

Korabeli elemzők szerint a magyar bolsevizmus egész élettana, eredete és bukása benne foglaltatik a magyarországi sajtó élettörténetében; a külföldről pénzelt magyarországi bolsevizmus tulajdonképpen a hazai zsurnalizmus egy részének államalkotó kísérlete volt.”




Vagyis egyszerű sajtóhiba, édes úr? No, mindegy, az a lényeg, hogy versenyzőnk nem adott, nem is adhatott mást, csak, mi lényege, a közönsége részben megtapsolta a produkciót, részben elájult tőle. És folytatódott az ámokfutó-bajnokság: mindenki másnak kedvét szegte volna az, ahogy kiálltak mögüle csapatának tagjai tegnap, de ez a mi bajnokunknak meg sem kottyant. Elinalt a Terror Házába, és újabb beszédet tartott – igen, még a tegnapi nap folyamán. Idézzük:

Meggyőződésem az is, hogy az államok cselekvőképessége forrása saját szuverenitásukban rejlik. A demokrácia forrása pedig nem a jogállam, hanem a társadalmi középosztály. A jogállam csak eszköze a politikai demokráciának.”

Vagyis semmi szükség rá. És egyébként mikor voltak a régi szép idők, azok a boldog, szép napok?

Az 1990 előtti bipoláris világrendben a szuverenitás korlátozottsága elfogadhatóbb, kiszámíthatóbb volt, mint mai bizonytalan állapotában. (…) Mind nyugaton, mind keleten világos volt, hogy ki kicsoda és mi miért történik. Világos volt, hogy ki a barát, ki az ellenség. Napjaink Európájának legfélelmetesebb újdonsága az, hogy nem lehet átlátni a hatalmi a viszonyokat, hogy ki kivel van, hogy kié a valóságos hatalom.”

Ezt Joszif Visszárionovics Sztálin úgy mondta, hogy ellenségeinkre jobban kell vigyáznunk, mint barátainkra, mert az ellenségből még lehet barát, de a barátból már csak ellenség válhat. Nyakatekert gondolkodás, nem mondom. Sok emberéletbe is került.

Még szidta kicsit Angela Merkelt és a Nyugatot általában, aztán nekiment a falnak, nagyot koppant és elhallgatott.

Akkor megint lesz, mitől elhatárolódjon a kormány.

Őrjöngő röpte mondd, hová vezet?



Bárhová is: én oda nem szeretném követni. Nekem már így is kilóg a belem, annyit kell foglalkoznom ezzel az egyetlen ámokfutó bajnokkal, mert ez az ő sportága, ebben olimpikon: az ámokfutás.

Kezdem nagyon unni ezt a fáradhatatlan kengyelfutó gyalogkakukkot.

Hátha a metafizika segít.

Nem tudom, van-e olyan Isten, amelyik elő képes írni vagy képes megoldani mindenhatóság útján, hogy Kövér László ezentúl hetente maximum csak négy napig bizonyítsa be, hogy paranoiás elmebeteg, fusson ámokot és a maradék három napon nyugodjék.

De amennyiben létezik ilyen túlvilági hatalom, kérem, vegye fel velem a kapcsolatot, egyház-alapítási üzlet céljából.

Akár égő csipkebokor formájában is.

Jelentkezéseket a szerkesztőségbe várunk, „Hóreb” jeligére, kőtáblán.

Istentisztelet, gyertya, tömjén és ha kell, ima részemről garantálva.

Csak már szeretnék időnként valaki mással is foglalkozni.

De egyelőre nem lehet…

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!