Szele Tamás: Világnyílzápor a homokszoborra

Előre szólok, hogy viszonylag mérsékelt összegekről lesz szó, tehát nem a mértékük az, ami hírré teszi ezeknek a pénzecskéknek a szétosztását. Bár, ha én nyerném meg egyik másik ilyen pályázatot, idén már nem sokat panaszkodnék az anyagiakra, de én takarékos ember vagyok és szolidan költekezem. Időnként roppant szolidan, annyira, hogy nem is teszem, főleg, mikor nincs miből.




De azért mégsem Dárius kincsét osztotta szét a Nemzeti Kulturális Alap Összművészeti Kollégiuma idén. A Népszava tette közzé a nyertes pályázatokat, szám szerint tizenegyet, azok közül szemezgettem – közben találtam egy hivatalos honlapot is, az csak hét pályázatot mutat, de sebaj, a kollégák biztos nálam komolyabb forrásból dolgoztak.

Hát akkor lássuk, ki mennyit kapott és mire?

Legelső helyen kell megemlítenem a Börzsönyi Egyesült Álmok Egyesületet, akik ugyan épp a legkevesebbet kapták – 1,2 millió forintot – de ha jobban belegondolunk, mire, hát ez is sok. Ugyanis ők ezt a kis villamospénzt a Szkíta Konferencia, Szkíta Találkozó és Világnyílzápor szervezési és dologi költségeire költik.

Lévén, hogy a szó klasszikus értelmében vett szkíták a tudomány mai állása szerint kihaltak, illetve beolvadtak más népekbe, utoljára a népvándorlás előtt említik őket a történelmi források, a konferencia és a találkozó nem lesz túl népes, persze szükség lesz egy kis asztaltáncoltatásra, hogy meg lehessen tartani, de az azért belefér. Rendben van, de mi a herepfedény az a világnyílzápor?

Az benne az écesz. Arról van szó, hogy adott időpontban a szkíta hagyományőrzők a világon mindenhol egyszerre nyilaznak. Ennek nagyon sok haszna van és üdvös következményei lesznek, melyek közül azonban egyet sem tudnék említeni. Viszont – ellenőrizhetetlen. Hogy bizonyítom be a rovancsnál, hogy mikor én Puruttyapusztán nyilaztam, ugyanabban a pillanatban Ulan-Udéban is nyilazott egy szkíta hagyományőrző? És a revizor hogyan bizonyítja be, hogy nem nyilazott? Szóval, ez ellenőrizhetetlen, kár is, hogy csak 1.2 milliót kaptak rá (igaz, jóval többet kértek), ezzel komolyabb összeget is el lehetett volna sikkasztani. Talán jövőre, mert, ahogy a Népszava írja:

„A Szkíta Konferenciát és Szkíta Napokat egyébként már évek óta megrendezik, de jövőre a pályázat szerint „egy igazi nemzetközi fesztivál szintjére” szeretnék emelni az eseményt. Ennek érdekében – promóciós célból – összegyűjtenék azokat a más országokban készült felvételeket, amelyek a világnyílzáport örökítették meg.” (Népszava)




No, de lássuk a nagyobb halacskákat, mert úszkálnak itt olyanok is. A Hon Alapítvány a Sámánia – Sámán-Táltos Őskultúra Napok Surányban című családi hosszú hétvégére kilencmilliót kapott. Igaz háztáji lenyúlás, ugyanis az időközben képzőművésszé avanzsált egykori újságíró, Jobbik-alelnök Molnár Tamás „Árvalányhaj művésztanyája” a helyszín, lesz tűzön járás, sólyomreptetés, sámándob készítés, táncház, valamint játszóház a gyerekeknek. A rendezvény csúcspontja a tizenkét világító sámánszobor felavatása, valószínűleg sámánledek világítanak bennük, sámánárammal, mert kár lenne meggyújtani őket. Előadók: Bakay Kornél, Takaró Mihály, Waszlavik László. Azt nem tudjuk pontosan, hogy ez már lezajlott-e vagy csak a jövőben tartják, de ki nem hagynám, annyi biztos, ahogy a Takaró Mihály sólyommal a karján világít, mint egy sámánszobor és a Waszlavik takarólanton kíséri.

Bezzeg a Cseh Tamás Emléknapok tízmillió helyett csak hármat kapott, a „Benedek Elek Emlékezete” is alig másfelet – no, de ezek valódi és értékes személyek voltak, nem világító sámánszobrok, ezekre nem is kell annyit költeni.

Van még itt több hasonló ötlet, egyik szőke, másik barna, harmadik meg csodaszép, például ott van Monostori Ferenc szobrászművész, aki csaknem 18,5 millió forintot kért egy homokszobrokból tervezett 48-as Szabadságparkra Tinnyén. Itt álljunk is meg egy kicsit, ugyanis Tinnyén már most is van egy homokszobor-park, pillanatnyilag a négy legnagyobb világvallást ábrázolja, már amennyire ez lehetséges, de az alkotó egy tavalyi interjúban elszólta magát, hogy hát a homokszobrot könnyű átalakítani, a mostani Konfuciusz korábban Petőfi volt, még azelőtt Kossuth… tovább nem mesélte, de szerintem ha hagyják, eljut Ábrahámig is. Hát ez nagyon megérte a 18,5 milliót, mert akkor Konfuciusz lehet megint Kossuth Lajos.

És a megnyitón majd énekelheti a gyermekkórus:

„Konfuciusz azt üzente, elfogyott a regimentje…”



19,5 milliót nyert Sipos Kornél producer a „Per A Nemzet Ellen” című film elkészítésére, de ez még változhat, ugyanis elvileg Donáth Ferenc evangélikus lelkészről szólna (a mai Donáth Ferenc édesapjáról, a Nagy Imre-per másodrendű vádlottjáról), és ez a név most kormányberkekben nem cseng túl jól.

És hát a végére hagytam a legszebbet: 12 milliócska jár a várpalotai Trianon Múzeum Alapítványnak, a 67 fősre tervezett „Szeressük Vissza Magyarországot!” című alkotótábor megrendezésére. Igaz, hogy 36 milliót kértek, de csak 12 jutott, viszont a táborban fel fog lépni az Ismerős Arcok is, szóval a hangulat garantált. Magyarország érzelmei nem egyértelműek, akármennyire is vissza akarják szeretni, egyelőre még hezitál, rosszak a tapasztalatai. Valószínűleg nem lesz a dologból tartós kapcsolat.

Nem az a bajom, tényleg nem, hogy ezeket a viszonylag mérsékelt összegeket szétosztogatták, hiszen a teljes elégetett pénz sem több kilencven milliónál, ez csak magánembernek sok pénz, már vállalkozni is kevés volna: de ezek az ötletek!

Idén már elkéstem, de jövőre megpróbálkozom én is a pályázattal. Bejegyeztetem a „Turulvér” kulturális és hagyományőrző alapítványt, és megtervezek egy ősi magyar tradíciókat népszerűsítő rendezvényt, hogy ne kelljen messzire menjek, a Baross térre, melynek keretében világító sámánszobrokat mutatunk be a nagyközönségnek homokból, és nyílzáporral hamuvá égetjük őket, sámándob segítségével. Előadást tart Takaró Mihály a Nyugat múlhatatlan érdemeiről Raffay Ernőnek, aztán cserélnek, és Raffay méltatja hosszan Ady Endre formaművészeti és stiláris szépségeit melyek megújították a magyar költészetet. Tárogatón kíséri őket a Keleti Pályaudvar rendőrjárőre. Este közös néptánc, „Taszigál a maligán” címmel, a kannást eljárja a Sarki Részegesek Köre.

Ha erre nem kapok legalább ötven millió forint támogatást, szólítsanak Mukinak.

Bár, ha jobban belegondolok, ez a produkció még alacsony belépti díjakkal is nyereséges volna – ezt mindenki megnézné.

Tetszik látni, lehet nyereségesen is, nem kell mindenhez állami támogatás.