Szele Tamás: Valóságelhárítási stratégiák

Baljós jeleket lát a béljós, mondanám némi kínrímmel, és valóban: valami különös zajlik a nagyobbik kormánypárt berkein belül.

A kisebbik berkein belül nem, ott az lenne a csoda, ha bármi is történne, vagy egyáltalán, volnának berkeik – de a Fideszben zajlik valami. Valami szokatlant, valami erjedést éreznek a kifinomult orrok, mintha rohadna az államgépben valami.

Az önkormányzati választások eredménye alaposan megrázta a monolitikusnak hitt épületet, és épp úgy repedezik, mint egy vályogviskó – összeomlani ugyan nem készül, de már jóval nehezebb volna rá biztosítást kötni. Maga a vezetés keveredett belvitába, amire jó régóta nem volt példa: talán a 2007-es puccskísérlet óta, ha ugyan az az volt, aminek mondták és nem a párttagság fegyelmezésének eszköze. Lázadoznak a vidéki alapszervezetek is, és, ami a legérdekesebb: elfújta a szél az alkotmánymódosítást!

Akkor menjünk sorban. Valószínűleg mindenki emlékszik még, hogy ma egy hete hirtelen forrni kezdtek az események Borkai mester körül: Tarlós István ugyan már az előző napon felszólította, hogy mondjon le, mert nem vállalható már a párt számára sem a botrány, amit keltett (micsoda abszurd, hogy egy pornográf videóról jegyezte meg az ország ezt a szorgalmasan sikkasztó kisembert), de múlt pénteken először sajtótájékoztatót hirdetett Borkai, méghozzá az MTI útján, aztán egy óra múlva – hogy azért azok a kollégák, akik még hisznek a mesékben, kocsiba tudjanak ülni és már elég messze legyenek Budapesttől is, a szerkesztőségüktől is – lefújták. Indoklás nélkül. Sőt, az MTI-hírt is levették, kész, nem volt, nincs, nem is lesz. Ezután egy órával megjelent egy különös írás a Magyar Nemzet hasábjain, én még láttam és el is mentettem egy különös előérzettől hajtva: mint kiderült, jól súgtak a vállamon ülő kis démonok, még egy órán belül eltüntették. Az írás rövid volt – idézzük hát.

„Veszélyes terep

Borkai Zsolt leborított egy szekérderéknyi rajzszöget, és most arra kényszeríti saját családját és politikustársait, hogy bekötött szemmel, mezítláb sétálgassanak.

Könnyen elkerülhető lett volna ez a helyzet. Már napokkal ezelőtt le kellett volna mondania.

Ui: Egy ország ért egyet Tarlós Istvánnal.”

Ennyi, nem több, de ennek is el kellett tűnnie. Aztán már mentek az események a maguk útján, Borkait megválasztották, a pártból kilépett (Kocsis Máté megfogalmazása szerint az egy „udvarias megközelítés, hogy Borkai kilépett a Fideszből”), a polgármesteri széket megtartotta, szóval semmi sem oldódott meg, ellenben azt lehet most mondani, hogy Borkai miatt nem aratott döntő győzelmet a Fidesz. Szerintem ennek jóval kisebb szerepe volt a kialakult helyzetben, de ha van valami, amire nem vagyok képes, az az, hogy erről meggyőzzem az illetékeseket, meg nem is szívesen tenném, mert minek?

Rendben, de mi volt ez a múlt pénteki tilitoli? Szeret, nem szeret, szívből, igazán… A Népszava információi szerint Orbán Viktor és Kövér László belső ellentétének a jelét láthattuk. Orbán ugyanis akkor már napok óta nem volt Magyarországon, előbb Rómában tárgyalt az ő kedves Berlusconijával, aztán átruccant Párizsba, beszökött, mint az Ősz Szent Mihály útján Macronhoz – a sajtótájékoztató meghirdetésének időpontjában épp a francia elnökkel tárgyalt. Azt az eseményt viszont Borkai állítólag Kövér utasítására hirdette meg, azon mondott volna le. Kövér valószínűleg le akarta vágni a beteg testrészt a pártról, hogy ne fertőzzön, azonban időközben Orbán befejezte a tárgyalást, így jelezni tudtak Budapestről a kormányfőnek, hogy mire készül a győri polgármester. A miniszterelnök azonban azonnal közölte, hogy szó sem lehet lemondásról, Győrt meg kell tartani.

Lemondták, de elfelejtettek szólni a Magyar Nemzetnek, hogy vissza az egész, az akasztás elmarad: így mehetett ki az alig pár soros írás, amit később eltüntettek.

Van Orbán-Kövér ellentét? A történtek dacára is azt gondolom: nem igazán. Az utasítások most ütköztek, ugyanis Kövér nem vette figyelembe a globális célokat: ő a pártot akarta menteni, mint később kiderült, hiába, viszont ily módon elesett volna Győr – az megint más kérdés, hogy Borkai kilépése után sem mondható el, miszerint fideszes volna a polgármester a városban. De ez nem ellentét, nem belháború: ez csak fejetlen kapkodás. Mindenki konfliktusba került volna egy olyan felső és még felsőbb vezetéssel, amely gyakorlati problémákat elvi alapokon közelít meg és várja el a megoldásukat.

A vidéki szervezetek viszont jogosan lázadoznak: azt mondják, hiába jelezték a problémákat a budapesti központnak, azok nem is foglalkoztak velük, sőt, elméletekkel válaszoltak – szintén a Népszava idéz egy vesztes dunántúli jelöltet:

Budapestről folyamatosan azzal jöttek, hogy az ellenzéki összefogást nem úgy kell számolni, hogy összeadjuk a benne szereplők támogatottságát, mert a felmérések szerint a jobbikosok nagy része nem fog a baloldaliakra szavazni, hanem otthon marad.”

Aztán nem így lett – megint azt kell mondanom, nem Fidesz-specifikus dolgot látunk, majdnem minden magyarországi párt alakított már ekkorát a valóságelhárítás műfajában, az MSZP például 2010-ben, amikor nem volt hajlandó az országgyűlési választások sajtókampányára egy vasat sem áldozni, azzal, hogy a média úgyis őket fogja támogatni. Az sem jött össze: a média nem gáncsolta őket, de nem is támogatta, ingyen ennyi járt. Akkor is az elmélet bukott el a tényekkel szemben, most is.

A legizgalmasabb viszont egy ma reggeli hír: a már egy éve tervezett alkotmánymódosítás nem szerepel az országgyűlés őszi ülésszakának törvényalkotási programjában. Azt ugyan nem tudjuk, nem is tudhatjuk, miféle módosításokról lett volna szó a gránitszilárdságúban (Gránit Szilárd nem rokona Németh Szilárdnak?), kiszivárgott hírek szerint a munkavállalók és a munkaadók viszonyát szabályozták volna újra, az azonos nemű párok örökbefogadásának teljes tiltása volt várható, a teljes igazságszolgáltatási struktúra és a központi kormányzat felépítésének felülvizsgálata került szóba – és a sajtótörvény módosítása a kötelező sajtókamarai tagság bevezetésével, ami rászögelte volna a koporsó fedelét az amúgy is haldokló magyar médiára.

No, ez most elmarad, mert hivatalos források szerint nincs rá szükség. Pár hete még szükség volt, egy jó éve dolgoznak rajta, de most elmúlott a szükség, elmúlott az igény is. Mintha nem éreznének magukban elég erőt ehhez a kétségtelenül felháborító változásokat okozó döntéshez.

Hát, egy gonddal kevesebb, mondanám, csak akkor viszont nagyon érdekes idők jönnek: holnap külön kell szorítanunk, hogy kell-e vétózni Orbán Viktor szerint a Brexit ügyében, mert ha kell, akkor nem mond beszédet október 23-án, ellenben ha nem kell, akkor mond – mondjuk ez így, ilyen formában közömbös, én abban is kiegyeznék, hogy ne vétózzon az ország, és Orbán mégse mondjon beszédet, ugyanis ezek a beszédei nagyon fárasztóak és szürreálisak, de hát elképzelhető, hogy van ember, aki egész évben csakis ezt a szpícset várja és annak el lenne rontva a napja. A nagyobbik gondot mindenképpen a hetes cikkely érvényesítése fogja okozni, és annak a belföldi kommunikációja: arra számíthatunk, hogy a belpolitikát most egy ideig a külpolitika fogja meghatározni, legalábbis az adja majd meg az alaphangját.

Düledezik tehát a piramis, pedig senki sem gondolná – de nem valószínű, hogy a belső ellentétek rombolnák. A Fidesznek nem önmagával van baja: a Fidesznek a valósággal van baja, azt akarja minden elvi eszközzel elhárítani.

És ez fogja majd a bukását is okozni.

A tények makacs és kellemetlen dolgok.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!