Szele Tamás: Uszítások ellen való beszéd

Azért Toroczkai László se szeretnék lenni, az már egyszer biztos. Rossz lehet ennyire félni a világon mindentől, bár mondjuk ezért fizetik, de ha szokássá válik, komolyan ártalmas lehet az idegrendszerre. Hosszú távon legalábbis. És a kedélyt is rombolja az üldözési mánia – azt csodálom, hogy van még ember, aki komolyan veszi a félelmeit.

Minden tisztelet és dicséret megilleti a Mérce munkatársait, akik eljárnak a Mi Hazánk sajtótájékoztatóira, én is tőlük tudom, miket beszélt a legutóbb ez a nagyon okos ember, mert biza engem hat lóval nem lehetne oda vonszolni. És hát ez a mi szakmánk a türelmes emberek foglalkozása: kiáll a szószékre egy politikusnak mondott ember, hülyeségeket beszél és úgy tesz, mintha elhinné, amit mond, mi meg, sajtómunkások udvariasan úgy teszünk, mintha mi is elhinnénk, hogy komolyan gondolja.

Aztán mindenki hazamegy, és gondol, amit akar, egyes esetekben le is írja.

Most például Trianont vizionált Toroczkai mester, éspedig óriásplakátok útján. Vagy hogy. Nehéz követni a beteg logikát, de kíséreljük meg.

Szóval azt mondta, miszerint:

„Az egész országot elárasztották a Dikh televízió, Magyarország első cigány televízióját reklámozó óriásplakátok.”

Hát igen, no business like the showbusiness, a televízió egy ilyen műfaj. Elég sok pénzbe kerül, és ennek része a marketing is. Reklámozni kell. Hogy a Dikh tévé jó-e avagy rossz, ezt döntse el a piac, én nem szoktam nézni, de ha van rá igény, miért ne lehetne? Semmi rosszat nem látok abban, hogy legyen egy ilyen tévécsatorna is. És ha van, miért lenne tilos hirdetni?

„Nemzetbiztonsági kockázatot vet fel a Dikh TV.”

Doktor úr, a betegnek mintha rohama lenne. Sőt, a tünetek komoly krízis kezdetét jelzik.

„Felmerül a kérdés, kik állnak a Dikh televízió mögött, kik pénzelik a Dikh televíziót, Magyarország első cigány televízióját. Különösen fontos ezt a kérdést feltenni annak függvényében, hogy az elhíresült törökszentmiklósi eseménysor kapcsán azt láthattuk, hogy a Dikh televízió munkatársai folyamatosan hangulatkeltéssel hergelték a helyi, illetve az országos cigányságot.”

Hát, izé. Törökszentmiklóson tényleg folyt uszítás, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy éppenséggel a Mi Hazánk uszított a cigányság ellen, rasszista alapon, és még így sem tudtak összehozni egy komolyan vehető demonstrációt, kis túlzással több újságíró volt jelen, mint résztvevő. Az egy dolog, hogy a településen a Mi Hazánk a történtek után valamivel magasabb eredményt ért el az uniós választásokon, mint az országos átlag – 15 százalékot az országos 3,32-höz képest – de ez valószínűleg csak annak köszönhető, hogy a hatalmas felhajtásnak köszönhetően a helyi választópolgárok egyáltalán tudomást szereztek ennek a mikropártnak a létezéséről. És hát egyesek rájuk szavaztak, van ilyen.

A dolog onnantól kezd veszélyessé válni – bár már így sem veszélytelen – hogy Toroczkai

„Az országgyűlésen belül, szándékozik akár vizsgálóbizottság kezdeményezésével feltenni [a kérdést], hogy Románia, állami pénz Románia részéről állhat-e [a befektető] háta mögött, vagy bármilyen más állami, Magyarországtól független, más állam részéről érkezett-e pénz a Dikh televízió mögé.”

Hát ezt most, pont most nagyon nem kéne. Zagyva beszéd, de legalább veszélyes.

Hiszen azért kell, mert nem kéne, ugye…

Aki egy kicsit is ismerős Romániában, tudja, hogy a két ország viszonya utóbbi időben kicsit hektikussá vált. Nem a hétköznapi élet szintjén, távolról sem, de valami oknál fogva volt egy nagyon kellemetlen incidens az Úz völgyében, mely leginkább egy román nacionalista mikropárt aktivistáinak és némely fociultráknak volt köszönhető. Most meg a Mi Hazánk, a magyar nacionalista mikropárt szítja a tüzet.

Romániának a világon semmi érdeke a jelen világpolitikai helyzetben, hogy Magyarországon bármiféle egyenetlenséget szítson. Van épp elég baja otthon is, eléggé döcög a kormányzás, a legendás korrupcióellenes politika sem teljesen úgy működik, ahogy azt sokan hinni szeretnék, Oroszországgal egyre feszültebb a viszony, nem utolsósorban Moldva és Transznisztria különleges helyzete miatt, ráadásul közel van Ukrajna, közel a Krím is – úgy hiányzik Bukarestnek egy ilyen jellegű válság, mint a púp a hátára.

És Budapestnek sem hasznos.

Moszkvának viszont kifejezetten jól jönne.

Nem lehet nem észrevenni, hogy míg Magyarországon a Mi Hazánk próbálja szítani a két ország közötti ellentéteket (azért a honi kormánypolitika sem megy a szomszédba egy kis ügyetlenkedésért) addig Romániában a hasonló méretű és súlyú, vasgárdista gyökerű kis csapatok, például a Calea Neamului, amit magyarra talán „A Nemzetség Útjának” lehetne fordítani – pártnak azért nem nevezném őket, bár akad parlamenti párt is Bukarestben, amelyiktől nem áll távol a nacionalista érzelmek kihasználása. Mindenesetre érdekes, hogy minden ilyen társaság igen erősen oroszbarát és ultrakonzervatív.

Mintha két oldalról próbálnák egymásnak ugrasztani ezt a két szerencsétlen, jobb sorsra érdemes népet – pedig hát nem két oldal ez, csak egy, a harmadik. Moszkva oldala. Egyedül a Kreml dörzsölgetné elégedetten a tenyerét, ha ez a két ország egymásnak ugrana, egyedül nekik volna jó egy ilyen válsággóc kialakulása.

Amire azonban nem fog sor kerülni, tekintve a magyar és román szélsőjobb szó szerint elhanyagolhatónak tekinthető politikai súlyát. Valahogy nem is azt érzem én Toroczkaiban, hogy komolyan szeretne egy konfliktust, meglehet, ha kitörne egy, azt sem nagyon tudná, mihez kezdjen vele – de hát nem törne ki. Ilyen kérdésekben arrafelé roppant érzékenyek és óvatosak az emberek. Toroczkai inkább, meglátásom szerint, teljesíti a rá bízott feladatot, megdolgozik a pénzéért, és igazából nem érdekli őt, mi lesz ennek a következménye.

Hogy aztán ebbe a Dikh TV hogy keveredett bele? Úgy, hogy a befektetői között van egy, azaz egy román állampolgár is.

Grossartig, mondaná Kohn bácsi, a szélsőjobb befektetői között meg szerintem nem kéne sokat keresgélni az orosz állampolgárok után.

Szóval szamárság ez, paranoid téveszme, az Opre Roma „párt” állítólagos autonómiatörekvéseivel együtt, ennek a valaminek a támogatottsága a magyarországi cigányság körében egyenlő a nullával, mi több, az alapítója és vezetője, bizonyos Kamarás István – kiugrott jobbikos.

Ilyenkor már Hieronymus Bosch ecsetjére kívánkozik az elénk táruló kép: pópák, jobbikosok, légiósok, vasgárdisták járják a haláltáncot körbe-körbe, Durumó fújja hozzá a dudát, Lucifer hegedül – csak, feleim, jusson eszünkbe, nem kell beállni a táncba, nem kötelező, akárhogy csalogatnak is.

Emberek, térjünk magunkhoz, akárhogy is tutulnak a fülünkbe: nincs veszély. Nem fenyeget se román magyart, se magyar románt, se cigány egyiket sem, csak a kis szélsőjobbosok verik a galangot mindenfelé azért a pár cservonyecért.

Ha nem hívjuk be a vámpírt a házba, akkor nem jöhet be.

Hát ne hívjuk.

Szele Tamás

(Kiemelt kép: MTI)