Szele Tamás: Űrbudipucolás

Kérem szépen, helyzet van, minek okából megnyílt kis hazánk előtt a Történelmi Lehetőség. Itt az idő, most vagy soha: fel, fel, mind magasabbra, magyarok, irány a csillagos ég!

Ugyanis most jött a hír: a Nemzetközi Űrállomáson elromlott mindkét illemhely, és az űrhajósoknak jobb híján pelenkát kell viselniük, míg meg nem érkezik a szerelő.

Speciel most nem viccelek: tényleg elromlottak a toalettek és most ott vannak az űrhajósok a legnagyobb bajban. 



Nyilván ilyen esetben azonnal fel kell küldeni Howard Wolowitzot az Agymenőkből, de őt nem engedi Bernadette, meg különben is kitalált személy, pedig hát ő az egyetlen űrvécé-szakértő a világon. Most kell magunkhoz ragadnunk a kezdeményezést, hiperűr-sebességre kapcsolni a még embrionális állapotában lévő magyar űrprogramot, megmutatni, ki a legény a gáton, illetve az űrben és felküldeni valakit, aki megjavítja a klotyókat.

Ahogy a mondás tartja: szükség óráján ismerszik meg a jó barát.

A világ pedig hálás lesz, a világnál csak az űrhajósok lesznek hálásabbak: és végre el fogják ismerni nemzetünk zseniális képességeit. Igaz, hogy ez esetben budipucolás terén alakíthatunk nagyot: de kérem, az nem lehet, hogy annyi szív hiába szívott, hogy nagyjaink hiába töltötték le katonaidejüket a Magyar Néphadseregnél, legalább ehhez mesterfokon kell érteniük. Külön kiképzés nem szükséges, csak egy kis gyorsulást kell kibírni, még mindig jobb, mint egy NAV-vizsgálat vagy egy kormányülés, azokban az esetekben sokkal nagyobb a nyomás.

Na jó, de kit küldjünk az első űrhajóval? Ki az, aki képes ennek a helyzetnek a magaslatára hágni és a vákuumos üllentyű mélyére hatolni?

Komoly kérdés, ez ügyben kormányülést kéne összehívni, de azonnal, míg meg nem javítják Szásáék valami buhera megoldással és el nem illan előlünk a dicsőség édesen illatozó babérja.

Az első ötletem mindenképpen Mészáros Lőrinc volna. Igaz, hogy gázszerelő, nem vízvezeték-szerelő, de tekintve, hogy légritkítással működő reterátról van szó, ez most még előny is. Járatos a csőrendszerekben és nem idegen tőle az, hogy szükség és igény esetén belenyúljon bármilyen salakba. Amit kell, azt kell, kérem, és ő tudja a kötelességét. Az intelligenciájával sem hozna szégyent ránk, hiszen tudjuk, okosabb Mark Zuckerbergnél, szóval mindenképpen ő lenne az első jelölt.

Ellene szól, hogy kissé jóltáplált, nem nagyon, épp csak annyira, hogy a reptéren külön felárat kérnek tőle és egyes légitársaságok kizárólag csomagként vállalják a szállítását, a raktérben, ugyanezért nem javasolnám Németh Szilárdot sem, ráadásul vele külön fel kéne küldeni a tubusolt pacalt és külön a zacskós nyúlját, szóval valamivel költségesebb lenne az út a várhatónál, de még így sem zárhatjuk ki, hogy őket kell választani.



Ugyanis a többi jelölt valamivel kevésbé alkalmas.

Szóba kerülhetne még a második vonalban Áder János, mint vízügyi szaktekintély, akinek a kedvéért Magyarország az egész világ minden országával vízügyi szerződéseket kötött, ideértve a vízben meglehetősen szegény Mongóliát is, de ő most el van foglalva, ugyanis sürgős vízügyben Egyiptomba kellett látogatnia, ugyanis a Szahara vízrajzát és -szabályozását nélküle képtelenség megoldani.

Küldhetnénk Szijjártó Pétert is, aki valószínűleg van olyan kiváló csőszerelő, mint amilyen külügyminiszter, sőt meglehet, hogy nem túlzunk, ha azt mondjuk: talán jobb is. Igen, csak őt bokros teendői állandóan a Föld bolygó felszínén rángatják országról országra, most épp Kenyában épít kórházakat, amelyek elkészültük után egészen pontosan a hanoi magyar kultúrközpont mellett állnak majd, sré vizavi szemben a São Paulo-i vízművekkel, a Mexikóban helyreállított katedrálisok árnyékában. Szóval ő mégsem mehet, neki itt van dolga.

Elindulhatna a csillagösvényen Kövér László is, neki az az előnye, hogy nem kéne vinnie szerszámot sem: csak felöltözik feketébe, a fejére tesz egy sisakot, erősen ránéz a klotyóra és az abban a pillanatban megadja magát, a Nemzetközi Űrállomás pedig menten felveszi a Halálcsillag nevet.

Nem lenne rossz ötlet Matolcsy Györgyöt küldeni, neki ugyanis már komoly tapasztalata van a fellegekben járás terén, most legfeljebb egy kicsit feljebb megy, na bumm, meg sem kottyan neki.

Sokat ígérő ötletnek tűnik a Schmidt Mária-Dózsa László Ezerkilencszáznegyvenkettő-páros felküldése is, bár van némi kockázata a dolognak, ugyanis az űrállomásnak van orosz oldala is és félő, hogy Dózsa úr elbarikádozná az amerikai oldalt, majd lelőné magát légvédelmi tüzérséggel később kiadandó önéletrajza kedvéért. Ez kárt tehetne magában az űrállomásban is, de a Hazáért mindent. Schmidt Mária pont azért kéne mellé, hogy vigyázzon rá, tartsa rajta a szemét.




Nyilván csak a nemzeti oldal képviselői jöhetnek számításba, a többi politikacsináló nem is érdemelné ezt a tisztességet, arról már nem is szólva, mennyire megbízhatatlanok – nem, ezt csakis kormánypárti államférfiakra bízhatjuk, senki másra.

De adja magát a kérdés, hogy miért nem megy maga Orbán Viktor, hiszen ő az ebben az országban, aki vitán felül mindenhez ért, sohasem tévedett és sohasem hazudott életében?

Igen, ő lenne a legjobb választás, de egyben felesleges is volna őt küldeni.

Ő ugyanis már itt, a Föld színén is nemzetünk ragyogó csillaga, nem kell ahhoz neki felmennie az égbe.

De ragyog az összes többi jelölt is, szemkápráztatóan ragyog ott fenn, a magasban, igazán mehetne bármelyikük űrbudit pucolni, nem esne le az ujjukról az aranygyűrű, és ha mégis, kapnának érte busás kárpótlást.

Szóval, a feladat adott: rajtunk áll, élünk-e a lehetőséggel.

Különben tényleg csak öt év múlva lesz ebből űrprogram.

Csillaghullás meg ki tudja, mikor.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!