Szele Tamás: Trollkodás és perverzió

Hogy a mostani Hír TV egészen pontosan micsoda, annak én nem vagyok a megmondhatója. Ahogy Pom-Pom mondaná, ha náluk dolgozna: „ha akarom olyan vagyok mint egy szőrpamacs, vagy paróka, vagy egyujjas kifordított bundakesztyű, vagy szobafestő-pemzli, vagy papucs orrán pamutbojt”. De hogy hírtelevízióhoz semmi köze az intézménynek, arra nem is hasonlít, az bizonyos.





Akkor már inkább papucs orrán pamutbojt.

Előttem van a Magyar Nemzet című orgánum, abban jelent meg tegnap a „Troll” című műsoruk kivonata – és ennek alapján jelenthetjük ki, miszerint nem, hogy a hírtelevíziózáshoz, de még magához a sajtóhoz sincs túl sok köze ennek a műsorszórási vállalkozásnak. Mert mit mond már maga a cím is? 

Nem kell kielégíteni a balliberális újságírók perverzióját”

Mondjuk a „balliberális” fogalom is csak jobboldali körökben értelmezhető, és azt jelenti, hogy „nem mi”, ugyanis a baloldal és a liberalizmus egyáltalán nem törvényszerűen jár kéz a kézben, de hogy kerül ide a perverzió?

Én a Hír TV helyében a Borkai-ügy után mértékkel használnám ezt a szót, mert kellemetlen pártkötődésekre asszociál miatta a néző, de ők tudják. Akkor – félretéve azt, hogy „balliberális” újságírók csak az ő fejükben léteznek – miféle perverzióm vagyon nékem?

Mert tudtommal semmiféle nincs. És ha volna, akkor sem fordulnék pont a Hír TV szakértőihez, hogy azt kielégítsék. A világért sem szólnám le a külsejüket, képességeiket, de nekem valahogy nem az eseteim. Még akkor sem, ha tudjuk, mennyi mindenre hajlandóak és képesek jó pénzért (tényleg jó pénzt kapnak érte, meg kell hagyni, csak ezen az áron… nem irigylem tőlük).




Szóval, azt mondja Boros Bánk Levente, a Médianéző ügyvezetője – ez egy olyan intézmény, ami abból él, hogy újságot olvasnak, és a cikkekről jelentéseket írnak a kormány számára, szóval fontos az ő munkájuk nagyon – miszerint:

Hangzatos címek születtek a balliberális sajtóban Vlagyimir Putyin orosz elnök legutóbbi budapesti látogatása kapcsán. Most éppen – egyebek között – az verte ki a biztosítékot, hogy nem kérdezhetett mindenki az Orbán-Putyin sajtótájékoztatón pedig az ellenzéki médiumok mindegyike ott lehetett az eseményen, de úgy tűnik, az ellenzéki médiamunkások egyértelmű célja, hogy valamin „hőzönghessenek”, ugyanakkor az korántsem újságírás, hanem bunkóság, ha valaki azon élvezkedik, hogy „jól bekérdezzen” Putyinnak, vagy Orbánnak.”

Igazán, édes úr? Akkor mi a Halál görbe kaszája az újságírás? Egyfelől: egyáltalán nem jutott be mindenki, aki szeretett volna én mondjuk nem is akartam, mert minek, a hazugságot itthon is meg tudom hallgatni, és jogi szempontból biztonságosabb is a kormany.hu-t vagy az MTI-t idézni (a kettő szó szerint meg szokott egyezni) mert egy esetleges sajtóperben kínos lenne őket is bevonni a kormány részéről a vádlotti körbe. De, ismétlem: egyáltalán nem jutott be mindenki.

Akkor menjünk tovább: uram, hol hallott maga harangozni a sajtó fogalmáról, kitől? Árulja el, hogy elkerüljem az illetőt!

Ugyanis a kérdezés – és nem bekérdezés – nem arról szól, hogy én meg akarom bántani Orbánt, Putyint vagy a Bolygó Hollandit, vagy bárkit, akivel az interjú készül. A kérdés a valódi sajtóban mindig arról szól, hogy meg akarok tudni valamit, és arra vagyok kíváncsi, mit mond erről az alany. Ha kellemetlen neki, ha nem. És ez a valami nem is annyira engem érdekel, hanem sokkal inkább a közönségemet. Az sem biztos, hogy az alany igazat mond majd nekem – sőt, inkább az a bizonyosra vehető, hogy hazudni fog – de az az érdekes, hogy mit válaszol, adott esetben mit hazudik. Vagy hogyan mondja el azt, amit igaznak vél. Szóval: nem, kedves Tányérváltó úr, ott fenn, a király asztalánál, az interjú egyáltalán nem az alany vagy a sajtómunkás érzelmeiről és szándékáról szól.

Szarvas Szilveszter, a Pesti Srácok főszerkesztő-helyettese felhívta rá a figyelmet, hogy balliberális sajtó megint fordítva ül a lovon, hiszen minden képviselőjük ott lehetett a sajtótájékoztatón, sőt helyhiány miatt több jobboldali újságíró nem jutott be eseményre.

Az összes ellenzéki újságíró ott lehetett és ehhez képest írják, hogy nem kérdezhettek – tette hozzá.

Boros Bánk Levente szerint azt senki sem gondolhatta komolyan, hogy a magyar kormányfő és az orosz elnök közös sajtótájékoztatója arról fog szólni, hogy bármelyikük is provokatív kérdésekre válaszol.

Ott lehettek, tudósíthattak és aztán eldöntötték, hogy a provokációra nincsen szükség – közölte a Médianéző ügyvezetője. Emlékeztetett, idén januárban Orbán Viktor kormányfő fogalmazta meg a Kormányinfón, hogy azért nem ad ellenzéki orgánumoknak interjút, mert nem látja értelmét annak, hogy „bikaviadalt vívjon” rosszindulatú újságírókkal.

Úgy fogalmazott, azért, hogy kielégítsük az ő kis perverziójukat, azért nem kell lehetőséget adni a nemzetközi nyilvánosság előtt.”





Még egyszer mondom: nem lehetett ott, mindenki, de ne ragadjunk le ennél. Azt is elmondom viszont, hogy ha valaki „provokatívnak” talál egy kérdést, arról az eseteknek legalább a felében ő maga tehet, neki van vaj a fején. Azt pedig mindenképpen jelezném, hogy sajtótájékoztatóra nem „provokálni” jár a sajtó, hanem dolgozni, informálódni. Ja, hogy pont az benne a provokáció maguknál?

Arról én már, kérem, nem tehetek.

Hogy az a perverzió, miszerint újságot akarunk írni?

Nem követhet el mindenki papírpari termékeket és műsorszórási jelenségeket, mint maguk.

Ha ez perverzió maguknak, akkor meglehetősen tapasztalatlanok lehetnek nem csupán szakmai, hanem szexuális téren is, de ez legyen a maguk baja.

Ha a miniszterelnöknek „bikaviadal” egy interjú, az meg a miniszterelnököt minősíti, akinek pont annyi fogalma van a szabad és független sajtóról, mint a médiaipari lakájainak.



Egyet nem értek az ügyben, éspedig azt, hogy ha ezek a (f)elkent személyek nem akarják, hogy kérdezzenek tőlük, mi a jó rossebnek tartanak sajtótájékoztatót?

Ugyanis az, mint a neve mutatja, egy olyan esemény, ahol a sajtót tájékoztatják.

Amikor nem lehet kérdezni, csak beszélnek vagy adnak egy kész szöveget a médiamunkásnak, annak is van neve: az a sajtónyilatkozat.

Csak az nem sajtótájékoztató.

Urak, maguk eljutottak odáig, hogy már nem az állításoktól sértődnek meg szolgalelkű hevületükben, uraik nevében, nem is a kérdésektől, hanem elég hozzá az is, ha valaki szeretne kérdezni.

Ezek után nem tudom, minek nevezzem a Hír TV-t és általában véve a KESMA orbánumait.

De sajtónak semmi esetre sem.

Trollfészek?

Papucs orrán pamutbojt?

Herepfedény?

De nem az, amit sajtónak hívunk.