Szele Tamás: Tea, szamovár, Fekete Százak

Csak udvariasan kérdezném és minden kijáró tiszteletet megadva: hölgyeim és uraim, nekünk tényleg elment a maradék szépeszünk is, az a kevés, ami volt?

Ülünk a meleg szobában, a szamovár mellett, galambocskáim, teázgatunk és azon háborgunk, hogy milyen szamárságokat beszélt már megint a cár, az viszont nem érdekel senkit, hogy előretört a magyar szélsőjobboldal.

A cár beszédéről a legérdekesebb összefoglalót kétségtelenül a 888 közölte, a főszerkesztő tollából: G. Fodor eddig sem szokott két-három mondatnál hosszabb eszmefuttatásokat elengedni, de a mostani tömörségében mindent ver, valósággal műfajt teremt: az a címe, hogy „Viktor évet értékelt”, és szövege nincs. Mondjuk minek is lenne, ezzel elmondtak minden alapvetően fontos információt, és jár a honorárium is érte, szóval mondom, műfaj született. Az egész csak a címből áll. Meg van benne egy reklám. Többet lehetne írni a beszédről, de mást nem nagyon.

(Update: mégis van ott egy mondat, vagy később került oda, vagy a reklámtól nem láttam: ezek szerint az írás teljes szövege az, hogy “Erre van az előre”. Valóságos Háború és Béke. Mélyelemzés, mindenképp. )

A dologban az a szép, hogy ebben a pillanatban a tartalom nélküli írásnak 108 lájkolója van, de lesz ez több is. Minek részletezni, a nép a rövid, velős anyagokat kedveli a közhiedelem szerint, és annál, ami nincs, mert meg sem írták, tényleg nem létezik rövidebb.

Viszont a dunaújvárosi időközi választás már más lapra tartozik (a kormánysajtó mínuszos hírben emlegeti csak).

Hát kérem. Mindenki döntse el maga, hogy minek tud és képes örvendezni, nem vagyunk egyformák, én a magam részéről nem érzek felhőtlen boldogságot és megkönnyebbülést Kálló Gergely győzelme miatt, sőt. Az ugyanis a nézetem, hogy el kéne dönteni, a politika csapatjáték vagy egyéni olimpiai szám, és ha csapatjáték, talán meg kéne nézni, kit kvalifikálunk, kit indítunk egy-egy komolyabb versenyen. Kálló politikai múltja mindennek nevezhető, csak demokratikusnak nem, a MIÉP-ben kezdett 2006-ban, 2008-ban belépett a Jobbikba, ahol az Ifjúsági Tagozat alelnöki pozíciójáig emelkedett, de ő tartotta a kapcsolatot a Betyársereggel is, ugyanis 2018 decemberében igen szép levelet írt Tyirityán Zsoltnak, a betyársereg vezetőjének egy felmerülő konfliktus kapcsán,  idéznék is belőle:

A tüntetéseken való megjelenésünkön sokat dolgozom. Beszedettünk már vörös zászlót, elkergettünk több olyan személyt, akikkel ideológiailag nem tudunk közösséget vállalni. Ígéretet teszek neked arra, hogy bárhol is azt tapasztalom, hogy Titeket használnak fel, vagy a Betyársereg nevét valaki a szájára veszi, akkor az ellen azon nyomban fel fogunk lépni.

Mint mondtam, a tagjaink és az én közvetlen környezetem nagy tisztelettel adózik felétek, és mi mindent megteszünk majd azért, hogy ne generálhasson senki köztünk feszültségeket.

Tisztelettel és a szebb jövőben bízva,

Kálló Gergely
Jobbik Ifjúsági Tagozat országos alelnök”

A levelet a Betyársereg kedvezően fogadta, konfliktusuk azóta sincs, de biztos, hogy pont egy olyan embert kell összellenzéki jelöltként indítani, aki alig több, mint egy éve még „szebb jövőt” kívánt búcsúzáskor? Ráadásul írásban, ami megmarad?

Nem tudtak valaki mást küldeni, mégis? A mostani helyzetben az én Spárga macskám is tudna nyerni összellenzéki jelöltként egy olyan körzetben, ami már két éve nem a Fidesz fellegvára. Vagy nem akartak?

Lehet engem lila értelmiséginek gyalázni, finnyásnak nevezni, de ez nem az értelmiség „finnyáskodása”, hanem a józan paraszti ész kifogása, ami igen megcsodálná, ha a kutyából szalonna, szélsőjobboldaliból demokrata válna szép szóra. Ez nem a győzelem kulcsa, így csak kolerát tudunk pestisre cserélni és a szélsőjobboldal nem arról híres, hogy ha a hatalom közelébe jut, akkor fél lábbal ki lehet őket billenteni onnan. Koalíciós partnerként is veszélyesek, ne feledjük: Hitler első kormányában az NSDAP kisebbségben volt, csak kissé elkezdték alakítani a dolgokat, minek következtében fordult a kocka, igen hamar.

Ha már eléggé megünnepeltük ezt az orbitális győzelmet, aminek veszélyeit nem győzöm hangsúlyozni, tekintünk kicsit a parlamenten kívüli szélsőjobbra is: ők sem nyugodtak a hét végén. Bonyolult tüntetéssorozatot rendezett a Mi Hazánk, illetve nem is olyan bonyolultat, csak két részeset: az első felvonás, mondhatni a matiné tartalmazta a beszédeket, ezt Miskolcon tartották a Kocsonyafesztivál fényét halványítandó, a második rész a látványelemeket, fáklyásmenetet a kihalt utcákon, ezt Sály belterületén ejtették meg, komoly rendőri készültség jelenlétében.

Igen, a Mi Hazánk komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy meggyőzze a közönséget miszerint látható szabad szemmel is, és ne feledjük: komoly szerepet játszik a kényesen kiókumált magyar belpolitikai mérlegen, ugyanis ők azok, akikhez képest a Jobbik mérsékelt lehet. A sályi eset valóban tragikus volt, egy idős néprajzkutató hölgyet gyilkolt meg lényegében véve minimális összegért erős felindulásában egy részeg fiatal, csakhogy akár cigány volt a gyilkos – akit azonnal elfogtak – akár nem, olyasmi Európában nincs, hogy kollektív bűnösség. A vétkes feleljen a tettéért, a törvény sújtson le rá teljes szigorával, de a közösség, amiből származik, nem büntethető és nem is hibáztatható: szépen nézne ki, ha az utóbbi tíz év sikkasztásai miatt külföldön a magyar állampolgárok például nem nyithatnának bankszámlát, mert „pénzügyileg megbízhatatlannak” bélyegeznék az egész népet, kollektívan és általában.

(Fotó: Index)

De persze maga a gyilkosság izgatta a legkevésbé a miskolci tüntetőket. Novák Előd „új Trianonról” szónokolt, cigány szeparatizmust emlegetett (az Opre Roma Párt egyik régi megszólalása alapján, amit mindenki elfelejtett volna mára és senki sem gondolta akkor sem komolyan, érdekelne, mennyit kapott érte az, aki mondta), egyszóval gyorsan sikerült lerázni a Valóság béklyóit. Pakusza Zoltán, a Mi hazánk miskolci önkormányzati képviselője azt mondta, hogy egyes településeken megszűnt az állam létezni, és képtelen fenntartani a rendet. Szerinte ma a normalitás és a gettószellem összecsapása zajlik. Őt a TASZ zavarja, mert a szervezet szerinte a törvényességet támadja. Apáti István, aki mihazánkos parlamenti képviselő (pedig a párt maga nem jutott be: úgy sikerült ez neki, hogy a Jobbikból lépett át a Mi Hazánkba) visszatalált a trianoni útra, a Momentumot tette felelőssé azért, mert fogadta az említett roma pártot, hogy szerinte arról egyeztessenek, hogyan lesz egy második Trianon Magyarországon. A szürreális képet fokozta Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke, aki szerint ma törzsi szervezkedések vannak Magyarországon, és minden magyart fenyegetnek.

Közben, hogy árnyaljuk a képet, zajlott egy ellentüntetés is kicsivel odébb, ám jóval több résztvevővel, ezen több százas tiltakozó tömeg gyűlt össze. Atrocitás viszont, a rendőrségnek hála nem történt, így miután a Mi Hazánk mesemondói elregélték összes rémmeséjüket, „gépesített egységként” – hogy az ő kifejezésüket idézzük – átvonultak Sályra fáklyásat menetelni.

(Fotó: 168 óra)

Itt hatalmas forgalomlezárások, -elterelések és rendőri készültség útján sikerült megvédenie a karhatalomnak a fenyegető és erőt mutatni kívánó csapatot (igaz, a helyieket is tőlük, nem tudom, kinek volt nagyobb szüksége védelemre), nem gyújtották fel egymást sem a fáklyákkal, a falu is megmaradt és most sikeres demonstrációként ünneplik a történteket.

Azt sikeresen – és látványosan – megmutatta a magyar szélsőjobboldal, hogy létezik. Ezen túl csak a helyzeten sikerült rontaniuk, a közhangulat egyre puskaporosabb, de hát ez is volt a szándékuk.

Szóval, hölgyeim és uraim, mi itt teázgatunk a szamovár mellett, azon vitatkozunk, mitől voltak kékek a cár atyuska kezei, közben pedig gyülekeznek a Fekete Százak, de arra nem figyelünk.

Ezért mondom, hogy elment nekünk az a csepp eszünk is, ami volt.