Szele Tamás: Szuverenitási aggályok

Alig tegnapelőtt számoltunk be a magyar kormány álságos törekvéseiről, melyekkel szeretné vagy szabályozni, vagy elüldözni, vagy birtokba venni, vagy szétverni a magyar nyelvű virtuális teret, és újra ezzel kell foglalkoznunk.

Ugyanis míg az ország a koronavírusra figyel, a kormány és intézményei teljes gőzzel dolgoznak a Nagy Terven: tegnap már konferenciát is tartott az ügyben az Alapjogokért Központ, ez az ideológiai boszorkánykonyha, amin még jó vagy tápláló nem főtt, mégis mindig fortyog az üstjük. Azonban mielőtt belevágnánk a valóban riasztó helyzet ismertetésébe, előrebocsátanék pár szót.

Én sem tagadom, hogy komoly gond van az ostoba, gépi moderálással a keresőkben, közösségi oldalakon, szenvedő alanya voltam magam is akárhányszor. Nem tagadom azt sem, hogy a techóriások túlhatalma a virtuális térben egyre jobban torzítja a lehetőségeket, bár ennek nézetem szerint műszaki, technikai és nem politikai okai vannak: ezeket a rendszereket nem ekkora méretekre találták ki annak idején. És amikor ilyen óriásira nőttek, nem újraalkották őket, hanem javítgatták, foltozgatták, azért van velük ennyi gond. Filozófiai, etikai problémák is felmerülnek szép számmal a moderáció kapcsán – például: lehet-e, szabad-e tolerálni az intoleranciát – azonban ezekre a gondokra (és a többi kismillióra) nem az a megoldás, hogy kidobjuk az egész miskulanciát az ablakon. Az pedig főleg nem megoldás, hogy lehasítjuk a világháló magyar nyelvű szegmensét, és államosítjuk, odadobjuk ennek a magyar kormánynak.

Tehát: a gondok tagadhatatlanok, de mindent, csak ezt ne.

Márpedig pártunk és kormányunk erre törekszik. Mint tegnapelőtti írásunkban bemutattam, a Digitális Szabadság Munkacsoportot azért hozták létre, hogy megteremtse a magyar nyelvű internet lenyúlásának vagy szétverésének jogi alapjait és hátterét. A tegnapi konferencia dolga pedig az ideológiai alapvetés volt. Akkor lássuk, mit tudunk erről a rendezvényről, amire valahogy nem osztogatták tömegével a meghívókat, így csak a Magyar Nemzetből és a kormány hivatalos honlapjáról szedhetjük az értesüléseinket?

Elég sokat. A résztvevők nem fogták be pörös szájukat. Kezdjük rögtön azzal, amit Schanda Tamás, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) parlamenti és stratégiai államtitkára mondott, miszerint:

A technológiai vállalatok monopolhelyzetbe kerültek, és esetenként olyan hatalmuk van, amelyhez hasonlók eddig csak az államoknak voltak. Ezt a befolyást jelenleg alig ellensúlyozza bármi is, és az is kérdéses, hogy lehet-e szabályozni, keretek közé szorítani. A Google, a Facebook, az Amazon vagy az Apple példátlan hatalommal bírnak, amely szuverenitási és nemzetbiztonsági aggályokat is felvet. A magyar kormány álláspontja határozott és világos: a szuverenitás a nemzetek sajátja, a demokrácia alapja, amely az állampolgárok felhatalmazásán nyugszik. Ezzel szemben pedig a techcégek egy nemzetek feletti, államszerű képződményt hoznak létre, egyfajta virtuális államot, amelynek alattvalói a felhasználók.” (Magyar Nemzet)

A szuverenitás a nemzetek sajátja? És senki, semmi másé? Másoknak nincs joguk saját szabályrendszert hozni, mindent a nemzeti törvények kell szabályozzanak? És amit nem szabályoznak, az nem is létezhet? Ez esetben, államtitkár úr, legmélyebb sajnálatomra az ön logikája szerint be kell tiltani a futballt, mert annak sok a kedvelője, a nagy klubok tömegeket mozgatnak, azonban sem a tömegeknek, sem a magyar államnak nincs beleszólása a játék szabályaiba, és ez szerintem szuverenitási aggályokat vet fel, valamint a demokratikus felhatalmazás hiányát tapasztalhatjuk. Kérem, intézkedjen: legyen vége a focizásnak. De Schanda a beszédét tovább is folytatá, írná Garay János, pedig most prüsszenték rá szörnyűt:

Egy friss kutatás szerint a 16 év felettiek több mint a fele az interneten tájékozódik, a hagyományos médiából csupán 14 százalékuk informálódik rendszeresen. A hatalom annál van, aki az információt megszűri számunkra.

Ilyen szép, őszinte, töredelmes beismerő vallomást rég láttam. Az államtitkár maga vallotta be tehát, hogy a kormány abszolút hatalomra tör az információs térben. Egyeduralomra.

No, de aztán jött egy kerekasztal-beszélgetés, amin Dukász Magor digitális stratéga (tessék mondani, ez magasabb rang az alezredesnél?) közölte:

A közösségi média egy csatatér, amelyre fel kell menni, harcolni kell.”

Nekem pedig a régi vicc jutott eszembe erről, mikor is valaki erősen udvarol egy hűvösen viselkedő hölgynek, aki rápirít:

– Engem nem lehet olyan könnyen megkapni. Értem harcolni kell!

Harcolni, nagysád? Akkor b….a meg magát a Bem apó!

A legszebb lóláb azonban a beszélgetés végén lógott ki. Ezt szó szerint idézném a Magyar Nemzetből.

Horváth József, az AK biztonságpolitikai tanácsadója, a kerekasztal-beszélgetés résztvevője volt a saját bevallása szerint a teremben az egyetlen, aki nem használja a Google szolgáltatásait. A szakértő szerint csak így lehet védekezni az ellen, hogy a techóriás az adatainkkal kereskedjen a tudtunk nélkül. Horváth szerint a következő évek egyik legnagyobb kihívása a magyar állam számára az állampolgárok adatait tartalmazó adatbázisok hatékony megvédése lesz.”

Hát az már szentigaz, hogy például az ételmérgezést a legjobban azzal lehet megelőzni, ha teljesen mellőzzük az étkezést. A tüdőgyulladásnak is biztos ellenszere a lélegzés beszüntetése, a Google is akkor marad hoppon, ha nem használjuk, csak ezt a luxust a mai társadalomban még a legkietlenebb vidékeken élő, nomád jakut törzsek sem nagyon engedhetik meg maguknak.

Tessék megérteni: a kialakult rendszerek kikapcsolása, mellőzése olyan visszalépést jelentene nem pusztán az életminőségünkben, de a mindennapi munkánkban is, ami egészen egyszerűen elviselhetetlenné változtatna a mindennapjainkat. És hagyjuk most a közhelyeket, hogy „nem nyomkodnák azt a kurva telefont”, érdekes, aki ezt mondja, meg van róla győződve, hogy ő jó és erkölcsös módon használja a készüléket, kapcsolatot tart rajta keresztül családtagjaival és munkatársaival, ám mindenki más gonosz és erkölcstelen machinációkat művel ezen az úton – igen, bizonyára egyedül neki vannak munkatársai, barátai és családtagjai, senki másnak nincsenek. A munkaszervezés, az üzleti élet, a kereskedelem nagy része leállna a nagy informatikai rendszerek nélkül, a magánéletek tömeges tönkretételéről nem szólva, mert az csak természetes, hogy kapcsolatainkat odadobjuk, zokszó nélkül, ha a kormány valamelyik biztonságpolitikai tanácsadója kéri.

De ki ez az avatott szakértője a biztonságnak, a politikának és az online térnek? Nem fiatal versenyző a pályán: már a rendszerváltáskor ismert volt a neve. Akkor ugyanis a BM III/III-4-b. alosztályán szolgált, hadnagyi rangban, és a szektásnak minősített, egykori és aktív párttagok, trockisták, „baloldali elhajlók” elhárítása volt a feladata. Aztán egy ideig eltűnt, majd az első Fidesz-kormány idején Kövér László titkosszolgálati miniszter és államtitkára, későbbi utódja, Demeter Ervin szakértője lett. Ezek után a Fidesz-kormány kinevezte az NBH főigazgató-helyettesének, ahol a 2002-es kormányváltásig dolgozott. Miután másodszor is visszatért a civil életbe, egy szintén volt titkosszolga társával megalapította az UD Zrt-t, melynek botránya akkor közismert volt: lényegében véve (ám nem bizonyítottan) az ellenzékben lévő Fidesz titkosszolgálataként működött ez a kedélyes kis cég.

Hát, ezt nevezem én valódi, huszonnégy karátos csekistának. Ennek az embernek van gyakorlata, a III/III-nál kezdett és ahogy látom, ilyen vagy amolyan formában ott is maradt egész életében, ennek mindegy, Kádár elvtárs, Grósz elvtárs, Orbán elvtárs, neki a Szolgálat a titkos. Bocsánat: az első.

Kérem: ilyen kezek intézik a magyar nyelvű online tér sorsát, ilyen elmék minősítenek rendszereket és szolgáltatásokat nemzetbiztonsági kockázatnak, ilyen szájak mondják meg, mi vet fel szuverenitási aggályt.

Ami a szuverenitást illeti, amondó volnék, tiltsák be az időjárást is, mert annak sem parancsol sem a törvény, sem a magyar kormány, ilyenformán az is kockázat – és hát ez a bajuk az online térrel is.

Még egyszer mondom: milliméterekre vagyunk a magyar nyelvű internet teljes kisajátításától és/vagy tönkretételétől. Értem, hogy most mindenki a koronavírus miatt aggódik, de az nem fog annyi kárt tenni az országban, mint ez a törekvés.

Most is hozzáteszem, amit tegnapelőtt: ha hagyjuk.

Ne hagyjuk.