Szele Tamás: Szilaj haláltánc

Nem nagyon lehetne most másról írni, csak az Indexről. Nem lehet, de kell. Csak hát valahol minden olyan állapotban kezd lenni, amilyenbe azt a lapot juttatták és minden mögött ugyanaz az árny kezd felsejleni. Elég sötét árny, az már biztos, semmi jót nem ígér.

Könnyű most a kormánysajtónak, mert nekik nincs más dolguk, mint víg táncot, csűrdöngölőt járni az Index sírján, és az olvasók egy mindent agyonkombinálni hajlamos rétegével – azért nem mindenki ilyen – elhitetni bőszen csujjogatva, hogy itt nem is az történt, amit látnak, hanem X. „eladta” az Indexet egy politikai pártnak. Mit adott el? A levegőt? Az a párt sem lenne hülye semmiért pénzt adni, az Indexen csak a minimális hírszolgáltatás fut jelen pillanatban, az is takaréklángon. Hétfőtől az sem lesz, idő kell, míg átveszik a felmondásokat… Azt is vijjogják, hogy ugyan már, csak a „régi és új Indexesek csatája” zajlott: ez akkora szamárság, hogy foglalkozni sem érdemes vele, ahhoz, hogy ezt elhiggye az ember, annyit kell inni, amennyinek mindenképpen detox a vége.

Járják a táncot a síron, Vaszily Miklós fújja hozzá a dudát, Schmidt Mária hegedül, járják vígan, ropják rendületlenül.

Közben tízezer ember vonul a Várba a Kolosy térről?

Vonuljanak.

Tudják a táncosok, tudják a zenészek is, hogy az ilyen tüntetőktől, akiknek a sajtószabadság a fontos, a független hírszolgáltatás, nincs nekik félnivalójuk, nem bántanának az ilyenek senkit. Hajszál sem görbül, járd csak tovább, pajtás, csuhajja!

Közben pedig, ihajla, az esettől zeng a világsajtó. A BBC azt mondja:

A miniszterelnök egymás után húzza fel az emeleteket a maga illiberális konstrukciójára. Csakhogy lehet, túllő a célon, hiába tűnik úgy, hogy ezúttal is az történik, amit ő akar. Egy idő után ugyanis mulatság tárgya lehet, ha így folytatja, hiszen már minden az ő kezében van. Egypártrendszert épített ki, pedig egykor éppen az ellen harcolva lépett be a politikába. A közmédia már az elfogulatlanságnak a látszatára sem ügyel, a legfőbb orgánum várja az ukázt, hogy milyen témával foglalkozzon és hogyan.”

De mit nekünk, pesti srácoknak BBC? Rúgd a port, koma! A közmédia különben nem csak az ukázt várja. Várja a jövendő munkatársakat is, mert a meglévők ezek szerint nem felelnek meg eléggé, még gumigerincűbb csapatra vágynak, a legjobban tennék, ha felfogadnának egy kínai cirkuszt, artistákkal. De nem teszik, ehelyett képzést hirdettek. Bizony, a Mandiner is írja, az MTI nyomán:

Újságíró-szerkesztő képzést indít szeptembertől a közmédia és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE), ahol átfogó elméleti és gyakorlati képzésen sajátíthatják el a hallgatók a közszolgálati újságírás és a szerkesztés ismereteit, később pedig a közmédia gyakornoki programjában is részt vehetnek – közölte az MTVA Sajtóosztálya pénteken az MTI-vel. A szeptemberben induló szakirányú médiaképzésre már lehet jelentkezni, a határidő augusztus 1. A közlemény szerint az NKE és a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) közös képzésének célja felkészíteni a szükséges szakmai ismeretekre a jövő újságíróit, akik később a hazai médiában különböző területeken találhatnak munkalehetőséget.

A szeptemberben induló szak a médiával kapcsolatos elméleti ismeretek mellett nagy hangsúlyt fektet a gyakorlati képzésre is – írták.”

Arra az egyre tessenek vigyázni, hogy a blőrözést mindenki tanulja meg, mert az az előmenetel kulcsa: annak útján lett a közszolgálati MTVA vezérigazgatója a hírhamisító Papp Dániel. Nem én mondom, hogy hamisította a hírt: a független magyar bíróság mondta ki, szóval leírható. Fontos tudomány a blőrözés, a kitakarás a közmédia világában. Egyébként Papp történetesen Vaszily utódja lett abban a vezető pozícióban, de mindez kizárólag azért vagyon, mert kicsi a világ.

Képeznek most majd sok Vaszilyt is, Papp Dánielt is, sosem fogunk belőlük kifogyni, bár az ilyen ember megterem magától, sosem kellett kinevelni.

Hanem amint kitört az Index körüli botrány, lám csak, hiába forgatom a Magyar Nemzetet, valahogy nyoma veszett annak, ami még a hét elején nemzeti sorskérdés volt, gyémánttengelye minden problémánknak Trianontól napjainkig: nyoma veszett a szabadkőműves-vitának. Még a héten előferdült pár bűngyenge megszólalás benne, megkésett nyaloncok futottak be lóhalálában a hűségnyilatkozatukkal, amit vádirat formájában fogalmaznak az ilyenek mindig, aztán amint komoly lett a helyzet, elnémult Szakács is Raffay is.

Pihen a komp, kikötötték, benne hallgat a sötétség.

Hát mi történt, honfiak, kiesett belőletek a kulcs vagy a tartós elem? Raffay régebbi droid, ő kulcsra jár, Szakácsból kinézem még azt is, hogy tölthető akkumulátora van, de fel nem foghatom, hogy ha valami még hétfőn-kedden akkora ármány volt, hogy azonnali fellépést igényelt volna, ha egyéb sem fájt a kormánysajtónak, csak pont ez az egy, akkor miért hagyták abba a felpanaszolását? Nemrég még minden sarokból nagymesterek leselkedtek szögmérővel-vonalzóval, legalábbis szerintük, most hová lettek? Vagy megkapták a szorgos szerzők a megfelelő gyógyszereiket és már nincsenek látomásaik? Na nem, mintha hiányozna ez a teljesen mondvacsinált őrültség, arról szó sincs, de mégis, mi lelte a nemzetmentőinket?

Hát csak az lelhette, hogy változott a terv. Nem tudnak egyszerre két nótára táncolni, kettőt énekelni, nekik még a kánon sem megy, az ő kórusuk csak az uniszónót ismeri, azt is hamisan. Vagy az egyik kampányt erőltetik, vagy a másikat. A brüsszeli tárgyalások mellett még el-elfért egy kis kőművesezés, de az Index nótája, ez a hegyen-völgyön lakodalom, amiben Hencidától Boncidáig folyik a sárga lé, mindent elsodor, egyszerre nem foglalkozhatnak több dologgal, majd eléveszik a kőmíveseket is, mikor ennek a lakomának vége. Addig örüljön, akit zavart ez az ostobaság, hogy más becsületes embereket hajigálnak sárral, lócitrommal.

Nem nagy öröm, annyi szent.

Hej, veszett haláltáncot jár ez a rendszer, hazugságtól rémképekig, rögeszméktől kimérákig kígyózik a sor, járja vígan, aki hisz nekik, kétségbeesett, hisztérikus, bomlott elmék szédülnek egyik őrületből a másikba, minden csata döntő, minden épp aktuális csatározás egyenest a végső győzelemre visz – míg csikorogva össze nem dől az egész mindenestől.

Járjátok csak, urak, vígan, szilajul.

Járjátok kivilágos kivirradtig, de annyit mondok: egyszer eljön a reggel is, a keserű másnaposság is.

Nagy lesz még a böjtje ennek a mostani dínomdánomnak.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!