Szele Tamás: Személyeskedők és paraziták

Kezdenek körvonalazódni a sajtóban a szerepek ebben az új helyzetben, kérem tisztelettel. A független sajtó dideregve ugyan, de megpróbálja még így is megírni a híreket, a kormánymédia pedig leadja az MTI-t, abból nem lehet baj, és ezen túl azzal foglalkozik, mit művelnek a függetlenek.

Belőlünk nőnek tehát, mint fatörzsből gyönge ága. Vagy inkább rajtunk élősködnek, akár a fagyöngy vagy – a koronavírus. Mindkettő parazita, csak a fagyöngynek van már annyi gyakorlata ebben az életmódban, hogy nem akarja megölni a gazdaszervezetet, a koronavírus és a kormánymédia még kezdő a pályán, ők igen. Persze, értem én: manapság, mikor a helyzet pillanatonként változik, ahogy azt Clausewitz mondta a háborúról, a függetleneket szidni a legkevésbé kockázatos dolog, ebben a témában van a legkevesebb rizikó: nem akarják megismételni Bencsik András legendás mellélövését, melyben az ismert szerző 2020. március hatodikán, a Demokrata hasábjain leszögezte, hogy a járvány nem létezik és a világmédia összeesküvése az egész:

Mi ez az őrület? Miért gerjeszti a világmédia, benne a magyar is a pánikot? (…) Rohadt nagy járvány. Legalábbis ami a médiában végigszaladt. Mintha egy világméretű kísérletet futtattak volna le, amely révén azt akarták kideríteni, hogy megfelelően kiépített propagandával el lehet-e hitetni az emberekkel egy rettenetes világjárvány fenyegetését úgy, hogy a valóságban nincs semmiféle járvány, annak halvány nyoma sem? A válasz: igen. Ma a világmédia bárkivel bármit el tud hitetni, semmit sem számít a valóság, semmit sem ér a józan ész. A koronavírus-kampány valójában egy háború volt a józan ész ellen, és ebben a háborúban a józan ész vereséget szenvedett. Ismerje el ön is, Kedves Olvasó, hogy bármennyire is gyanakodott, voltak pillanatok, amikor mind elbizonytalanodtunk.” (Demokrata)

Aztán a kormány is elbizonytalanodhatott, de annyira, hogy most nyakunkon minden, kijárási korlátozásokkal és felhatalmazási törvénnyel bezárólag. Bencsik mester álláspontja akkor és ott tökéletesen megfelelt a kormány akkori elvárásainak, azt már szegény nem jósolhatta meg, miszerint a kormány előbb fog elmozdulni, mint ő. Mindegy, baráti tanácsom, hogy a szerzővel ne tessenek lóversenyre menni, vagy ha mégis mennek, legalább tippet ne fogadjanak el tőle.

No, emiatt és számlálhatatlan hasonló mellélövés miatt ódzkodik a kormánymédia a valódi írásoktól járványügyben: sosem lehet tudni, kérem, holnap vagy öt perc múlva merre fordul a kormány. Essünk inkább neki a függetleneknek, abból még baj nem volt, különben is utáljuk őket, mert tudnak írni. Akkor lássuk az elmúlt napok termését indulatból, maszlagból és beléndekből.

Tegnap például egész érdekes salátatörvény-javaslatot nyújtott be a miniszterelnök-helyettes, bízvást remélhetné az ember, hogy tegnap is, ma is azzal fognak foglalkozni, az ötlet súlyáról annyit, hogy a reggel még 350 forintos euró meglódult és meg sem állt 370-ig, onnét libegett vissza kicsinyég – no, ha valakik, hát a kormánylapok szolgálhatnának értelmezéssel a dolog kapcsán, de hallgatnak, mint megannyi puszta sír, én meg nem fogom megmagyarázni, mert nem akarok nekik témát adni. Ehelyett mit pertraktál Megadja Gábor az Origo hasábjain?

A koronavírus-járvány kezdete óta eltelt időben néhány csoportosulás minden kétséget kizáróan igazolta létezésének fölösleges voltát: 1) az ún. „független, objektív” sajtó, 2) az ellenzéki pártok, 3) a jogvédő szervezetek, 4) Brüsszel.”

Értem, uram, az eltelt időben tehát ön az ujjaival malmozott, ugyanis ahhoz az említett dolgok (nem csoportok, hiszen Brüsszel például város) valóban feleslegesek. Bővebben, ha lenne szíves?

Tudták például, milyen nehéz egy újságírónak a home office? Egy péknek, egy étterem alkalmazottjának, egy élelmiszerbolt pénztárosának, egy egészségügyi dolgozónak piha, de nem ám egy újságírónak! Ugyanis nem a szerkiben püföli laptopját, hanem otthon! És hogy lesz így kész az ebéd? Mármint ki üti be a keresőbe valamelyik ételkiszállító címét? Ja, hát lehet, hogy bárhol elérhető, de pont a kedvenc etnofood étkezdéje csak a belvárosban érhető el, a Rózsadombra nem szállítanak ki!”

Azért… hogy is néz ki a pénztáros vagy a pék home office-a? Felhívnám egyébként becses figyelmét, miszerint annak, aki nem próbálta, akinek nincs benne gyakorlata, valóban poklok pokla otthonról dolgozni, hiszen megszokta, hogy otthon nincs időhöz, leadáshoz, munkafegyelemhez szokva, ott nyüzsög a család is, szóval külön módszert kell bevezetnie, ha dolgozni akar. Aztán azt is mondja, hogy nem lát különbséget a szerkesztőségbeli vagy otthoni sajtómunka között. Naná, hogy nem lát, mert sosem kellett valóban a tollából élnie: terepmunkáról, helyszíni riportról, interjúról még nem hallott? Nem, ez fel sem merül. Ami meg az etnofood étkezdét illeti, nekem nincs kollégám, aki a Rózsadombon lakna, lehet, hogy Megadja úrnak van, én a nyóckerben élek – ide kihoznának bármiféle ételt, csak én magam főzök. Mondjuk ma épp kolbászos bableves lesz csipetkével, babérlevéllel, tejfölösen, szóval etnoétel: nagyon jellemző a magyar konyhára. Miért, uram, a magyar magának már nem is nép?

De hagyjuk Megadját forogni a maga keserű levében, foglalkozzunk a Pesti Srácok Semptei Névtelenjével, aki tegnap valóságos humánesztétikai tanulmányt tett közzé „Liberális újságírók alapbetegségei” címmel. A szerző igen bátran pellengérezi ki kollégáink általa vélt hibáit és legalább olyan hősiesen őrzi névtelenségét – csak a hashtag utal rá, hogy ugyanazzal a vitézzel van dolgunk, aki korábban a szakma független részének kollektív letartóztatását javasolta. Mazsolázzunk kicsit a műből:

Neveket természetesen nem írhatunk, de hátha ezek nélkül is tudjátok majd azonosítani, kiről is lehet szó.

Nagy, tohonya a teste. (…) Törpe, gnóm, vízfejű. (…) Ez is törpe. Hasonlóan degenerált mint a másik. Lelkileg is, nemcsak testileg. (…) Kakukktojásként egy nagyon edzett kisújságíró jön, aki azonban annyira buta és krónikus hazudozó, amilyet általános óta nem láttál. (…) Ennek az újságírócsajnak egyetemi évei azzal teltek, hogy megpróbálta Budapest összes faszát leszopni. (…) Affektáló buta picsa. Hisztérikus is. Állítólag ő is próbálkozott olyasmivel, mint az előző, csak túlságosan taszító és technikailag is ügyetlen benne, ezért inkább újságot próbál írni. (…)

Torzonborz csávó. Úgy néz ki, mintha a Félelem és reszketés Las Vegasbanból a 90-es évek technocol-rapid tripjén ragadt volna, és azóta se tudna belőle kijönni. (…) Ez is borzas és drogos. Szintén a 90-es évek óta tolja magába a világ összes drogját, ami reflexlassulást és értelmi degenerációt okozott nála. Háromszor kell a nevén szólítani, mire egyszer felkapja végre a fejét, és még akkor se ért semmit. Kibírhatóbb, ha részeg, mert úgy legalább nincs annyira belőve, mint józanul. Ja, igen. És ezek mellett mindegyik beszédhibás, csámpás, görnyedt, púpos, pókharapós. A saját nemük is jó eséllyel vonzóbb lehet számukra, mint az ellenkező.”

Szép felsorolás, melynek van néhány alapvető hiányossága, például a bizonyítékok teljes és tökéletes hiánya. Ezek nélkül az írás logikai értéke annyi, mint annak a kijelentésnek, hogy „Pisti hüje”. Tisztelem a szerző bátorságát, hogy ezt az esztétikai szaktanulmányt elő merte terjeszteni annál a sajtóterméknél, melynek lapigazgatója a szépségéről közismert Stefka István, de valahol meg is értem: mégsem vihette át a 888-hoz (hasonló szempontok miatt). Mindegy, lejött, jár a honor. A szerző külsejére és szokásaira azért kíváncsi volnék, mert ezek szerint a felsorolt tulajdonságok egyike sem jellemző rá, ami csak abban az esetben lehetséges, ha ő maga személyesen Fehérlófia.

Vagy János vitéz.

Toldi már nem lehet, az idős Toldi erősen ivott.

Hagyjuk ezt az undorító, ad hominem érvelést, semmi teteje, lássuk, mit ír a 888? 

Álhír-lebuktató sorozatba kezd a Századvég”

Ha nem ők volnának nagy részben maga a Századvég, azt mondanám: uccu neki, vesd el magad, fussatok, míg jól van dolgotok, hadd lobogjon a hajatok, de így nyugalom, relatív biztonságban vannak, kevés ember képes és hajlandó saját maga ellen leleplező hadjáratot indítani.

Elsőként arra az írásra reflektáltak, amelyben a Magyar Hang azt állította, hogy az Országos Vérellátóban „tilos a maszkviselés”, a kamuhírt szinte a teljes balliberális ellenzéki média átvette. (…) A lakosság félreinformálására példát jelent az az álhír, amely a Magyar Hang március 30-án közzétett cikke nyomán több hírportálon (például 24.hu, Zsúrpubi, Magyar Narancs) is megjelent a napokban. A szóban forgó írás arról számolt be, hogy az Országos Vérellátó Szolgálat dolgozóinak a szervezet vezetősége megtiltotta a szájmaszkok viselését. Az OVSZ a közzétett közleményében ugyanakkor tisztázta, hogy a védőmaszkok viselése sem korábban, sem jelenleg nem tilos a vérellátó szolgálat munkatársai számára, csupán nem kötelező a viselésük.” (888)

A kijelentés logikai értékét, a „tilos” és a „nem kötelező” közti különbséget most nem boncolgatnám, de a sorozat indítása maga a poézis egy olyan intézet és lap részéről, akik alig egy hónappal ezelőtt még halálosan komolyan követelték a Google, a Facebook és a YouTube kitiltását Magyarországról, melyek szolgáltatásai híján most a fél ország nem tudna tanulni, a maradék jelentős része meg nem tudna dolgozni. A techóriások sorosista világösszeesküvését kész tényként tárgyalták – tényleg, urak, azzal a projekttel mi van? Hamvába hótt, kifordult medribül?

Ez így nem fog menni, kérem. Belőlünk éltek, azt értem, hogy szívjátok a vérünket, mostanság ez a legkevésbé kockázatos táplálék nektek. De ha ilyen iramban művelitek, és netán kipusztul a független, céltáblának használt sajtó, ti is éhen vesztek, vagy a gazdáitok vágnak rendet köztetek minden tévedésetek után.

Szóval, csak óvatosan, minidrakulák.

Különben így, járvány idején lehetne jobb dolgotok is.

És ne szignáljátok saját anyagként az MTI-t, a szakmában nem illik. Jelöljétek meg forrásként.

Na, ebédidő, én megyek babot főzni, nektek is mindjárt tálalnak az üst mellett a vészbanyák a Macbethből.

Jó étvágyat.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!