Szele Tamás: Számok és maszkok

Mit tehet az ember, amikor kijárási korlátozást vezetnek be Magyarország teljes területén? Alapértelmezés szerint igyekszik nem elhagyni sem Magyarország teljes területét, sem a lakását, ha nincs rá nagyon alapos oka.

Meghallgatja a miniszterelnök péntek reggeli rádióinterjúját (abból szerez tudomást a kijárási korlátozásról is) és mereng az otthoni csendben. Meg számolgat. Mert hogy valaki ebben a történetben nem tud számolni, az is biztos. Most hagyjuk a kijárási korlátozást, elemzi azt boldog és boldogtalan, foglalkozzunk inkább azzal, ami ezen kívül mondott a miniszterelnök. Jelesül azt mondta, hogy:

Megfogjuk és a hajánál fogva kirántjuk az országot a bajból.”

Ezt a gazdaságra értette. Hát úgy legyen miniszterelnök uram, bár ez a sommás megfogalmazás engem Mao elnökre, a Nagy Kormányosra emlékeztet, aki a kis vörös könyvecskéjében az élet minden elképzelhető helyzetére írt egy frappáns megoldást, és néhány olyanra is, ami sohasem fordulhat elő. Ilyen mélybölcs röpkéje volt az, miszerint:

Mit kell tenni, amikor az ellenség gyűrűje körbevesz? Át kell törni az ellenség gyűrűjét.”

Elképzeli az ember a hősiesen hadakozó vörösgárdistát, a hungvejpinget, amint körbeveszi az ellenség gyűrűje, ott ül tanácstalanul, már minden veszni látszik, magától eszébe sem jut, mit tehetne, ám előkapja a Mao-bibliát, elolvassa ezt a passzust, és lám, felhőre kerekedvén, sárkányként tekeregvén áttöri a gonosz ellenség gyűrűjét, a háttérben pedig gyermekkórusok éneklik a Tungfangungot, a nemzeti himnuszt, mely szerint a Kelet vörös.

Hát ez is épp ilyen. Ül a magyar gazdaság a válságban, belesüppedve, körbeveszi a dágvány, fogalma sincs, mihez kezdjen, azonban bekapcsolja a rádiót, és amint meghallja a teendőt, azonmód megfogja a saját haját és kirántja magát a bajból, mint egy Münchhausen báró. Magától nem volna ennyi esze, kell a bölcs útmutatás.

Még jó, hogy van, aki adja. Az viszont már napok óta tart, sőt, talán egy-két hete is, hogy pártunk és kormányunk minimum az Európai Unió megszűnését vizionálja, és nagyon panaszolja, hogy nem kapunk Brüsszeltől semmiféle segítséget. Ma ezt úgy fogalmazta meg a kormányfő, hogy:

Ha már segíteni nem tudnak, mert nem tudnak, akkor legalább ne akadályozzák a magyarokat a védekezésben. Erős Európát akarunk, de ennek a szövetségnek vannak gyengeségei, ez megmutatkozik a járvány alatt is. Kínától és a Türk Tanácstól kaptunk segítséget. Így áll ebben a pillanatban a helyzet. Ettől mi még maradunk az EU tagjai. Ez az otthonunk, de látni kell, hogy most nem innen jön a segítség.”

Mondjuk ezt már a minap is jelezte az Európa Tanács főtitkárának, Marija Pejcinovic Buricnak, aki a felhatalmazási törvény kapcsán fejezte ki aggodalmait, mire fel a magyar kormányfő a következő szavakkal válaszolt neki:

Ha Ön nem képes segíteni nekünk a jelenlegi válsághelyzetben, kérem, legalább tartózkodjon a védelmi erőfeszítéseink akadályozásától.”

Hej, hát tényleg nem kapunk mi semmit ettől a gonosz Brüsszeltől, azon kívül, hogy beleszólnak az ügyeinkbe? Elég csúnya volna, ha így volna, de bizony másképp van.

Március 19-én jelentette be Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, hogy az Európai Unió 37 milliárd eurós beruházási támogatást fog nyújtani a tagállamoknak, azzal az engedménnyel, hogy a korábbinál nagyobb rugalmasságot fognak biztosítani számukra a központi költségvetések és az állami támogatások terén. Emellett 8 milliárd euró hitelt biztosít az EU a legnehezebb helyzetbe került ágazatok – kiskereskedelem, turizmus és közlekedés – mintegy 100 ezer vállalatának. Továbbá bejelentettek egy 25 milliárdos beruházási csomagot, amelynek forrása a már eddig is meglévő, a tagállamok számára elkülönített alap volt. Szóval vagy hetven milliárd eurót fordítanak eddig a tagállamok támogatására, de lesz ez még több, sokkal több is. Mármost ha ez egyenlően oszlana meg a 27 tagállam között, akkor is országonként 2,59 milliárd euró jutna, ami forintban olyan 800 milliárd. De, mondom, ez még csak az eddigi segítség. És az elején vagyunk még a válságnak. Persze, ennek egy része nem ajándék, de amit vissza is kell fizetni, abba sem fogunk belerokkanni és ráér a törlesztés, nem sürgetik.

Tehát az épp nem igaz, hogy semmit sem kapnánk az Uniótól. De mit kapunk nagy barátunktól, Kínától? Ne kicsinyeljük le: tényleg küldtek segítséget, éspedig ingyen is, pénzért is. Ingyen ajándékozott Magyarországnak húszezer maszkot négy nappal ezelőtt a China Construction Bank, amelynek elnöke, Tian Guoli döntött a nagylelkű adományról, köszönjük is szépen (a China Construction Bank még idén megkezdi működését hazánkban mellesleg). Hát, vegyük úgy, hogy egy maszk értéke nagy tételben vásárolva ezer forint, akkor ez húszmilliós ajándék.

Ezen kívül hétfőn, a kora reggeli órákban landolt a WizzAir gépe, amely Sanghajból hozott 11 tonnányi egészségügyi segédeszközt, például 30 050 darab védőruhát és 82 000 darab orvosi maszkot. Ez már nagyobb tétel, kár, hogy nem ingyen kaptuk, a beszerzést az Innovációs és Technológiai Minisztérium megbízása alapján a Semmelweis Egyetem folytatta le.

Még mindezeken túl érkezett egy újabb szállítmány kedden a Suparna légitársaság charterjáratával Sencsenből: 70 tonnányi orvosi eszköz és egészségügyi védőfelszerelés (persze ez is az Innovációs és Technológiai Minisztérium és a Semmelweis Egyetem közös beszerzésének részét képezi, tehát fizettünk érte), ebben a tételben 86 lélegeztetőgépet, 100 ezer védőruhát, 100 ezer pár kesztyűt, 100 ezer tesztet és több mint 3 millió orvosi maszkot kaptunk. Pénzért, az igaz, de most nagyon kellett így is. Szóval ugyan nem igaz, hogy Kína nem segít, nagyon is segít – de meg is éri neki.

És a Türk Tanács? Összesen 150 ezer védőmaszk érkezik pénteken hazánkba Üzbegisztán felajánlásaként, és az elmúlt napokban Törökországból is hoztunk már 8 tonnányi, maszkok alapanyagaként használatos textilt. Bár ez megint csak üzleti alapon ment, míg az üzbég felajánlás ingyenes.

Nagyon szép ez mind és nagyon köszönjük is, de akkor sem jelenti azt, hogy az Európai Unió eddig nyolcszázmilliárd forintnyi felajánlása Magyarországnak ennél kevésbé volna értékes – sőt, izé, van egy olyan érzésem, hogy a kínai segédeszközöket, a török textilt pont abból fizetjük ki, és még bőven marad is belőle. Az meg főleg nem igaz, hogy Brüsszel akadályozná a védekezésünket: ellenkezőleg, inkább finanszírozza.

No, mindegy. Abban az országban, amit a hajánál fogva rántanak ki a bajból, az is megeshet, hogy a segítség akadály, az akadály segítség.

Hogy is volt a Macbethben?

Szép a rút és rút a szép

Sicc, mocsokba, ködbe szét!”

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!