Szele Tamás: Számmágia

Kerülgetem én itt jobbról-balról ezt a kárpótlásos ügyet, de csak nem sikerül, olyan, mint egy ingovány, mocsár: ugrálnék zsombékról zsombékra, csak elfogyott a lehetőség, dágvány körben, amerre a szem ellát, nincs mese, bele kell gázolni.

Pedig nagyon nincs kedvem ebben tapicskolni, de ha semmi egyébről nem szólnak a hírek – ám legyen.

Kedvem azért sincs a dologhoz, mert ha ép ésszel átgondoljuk, itt távolról sem egy, hanem sok különböző ügyről van szó, amiknek egymáshoz csak annyi a közük, hogy mindben van szó pénzről, kárpótlásról. De a gyöngyöspatai iskola volt növendékeit illető összegnek nincs és nem is lehet köze a fogvatartottak kárpótlásához, ha csak ki nem mondjuk, hogy börtön volt az az iskola. De nem mondjuk: homályos, kocsmai szintű érvelések, indulatok zúgnak a levegőben, egy kalap alá vételek és olyan hazugságok, amiken lassan már a bádogpultok jótorkú népe is csak röhögni tud.




Nem is érdemes áttekinteni az ügyet, feltérképezni már most is csak műholdról lehetne, úgy elterjedt, szétágazott ez a mocsár, most csak egy mozzanatát venném górcső alá, egy olyant, amit talán nem mindenki lát fontosnak, de lefogadom, hogy az idei év közéletében még sokszor találkozunk a módszerrel: ez a Hír TV szavazása.

A népszavazás, mint az elmúlt tíz év nemzeti konzultációinak gyakorlata mutatja, mindenre jó ügyes és hozzáértő kezekben, csak tudni kell elég nagy marhaságokat kérdezni, és megfelelő számban biztosítani a résztvevők mennyiségét, onnantól az lesz az eredmény, amit akarunk. Tulajdonképpen a nemzeti konzultációs íveket előre beikszelt eredménnyel is lehetne nyomtatni, sőt, szét sem kéne küldeni, ugyanis aki visszaküldi, már ezzel a gesztussal is támogatta a konzultáció indítóját, esetünkben a magyar kormányt, és hát általában amúgy is csak egyféle válasz lehetséges – ha valaki egyáltalán komolyan veszi és/vagy elhiszi, hogy a kibocsátók tényleg érdeklődnek az ő véleménye iránt.

Például ott volt a 2018-as családvédelmi konzultációnak az a kérdése, miszerint:

Egyetért-e Ön azzal az alapelvvel, miszerint a gyermeknek joga van anyához és apához?”

Naná, hogy egyetért mindenki: ezen szereplők nélkül ugyanis az esetek túlnyomó többségében létre sem jön a gyermek, azonban a kérdés szándákosan volt hülye – az volt belekódolva, hogy egyedülállók vagy meleg párok ne fogadhassanak örökbe gyermeket. Mondjuk az elvált szülők kérdése is jó, mert ha komolyan vesszük a dolgot, őket meg ezek szerint újra össze kell adni, ha akarják, ha nem. Szóval, mondom: az ördög a kérdésben bújik meg.

A Hír TV szavazása ugyan még fiók-konzultációnak vagy elő-népszavazásnak is alig minősülhetne, hiszen magáncég (hadd mosolyogjak) kezdeményezte, de mégis úgy számolnak be róla a ma reggeli kormánylapok, mintha utólag megnyertük volna a mohácsi csatát.

Gyöngyöspatai szegregációs ítélet: a magyarok nem kérnek Soros beavatkozásából”

mennydörgi az Origo, a Magyar Nemzet sem marad el tőle:

A többség szerint igazságtalan a gyöngyöspatai kártérítés”

írják. Hát lássuk azokat az arányokat, mekkora többség válaszolt mit és miféle kérdésre?



A szöveg így szólt:

Ön kinek ad igazat? Orbán Viktornak, aki szerint igazságtalan munka nélkül milliókat kifizetni vagy a Soros-szervezetnek, amely szerint százmilliós összeget kell kifizetni a gyöngyöspatai romáknak szegregáció miatt?

Ha Ön Orbán Viktorral ért egyet, akkor küldje SMS-ben az „O” betűt,

ha pedig a Soros-szervezet véleményét osztja, akkor küldje az „S” betűt a telefonszámra!

Szavazni kizárólag SMS-ben lehet. Küldje el véleményét alapdíjas SMS-ben a … telefonszámra.”

Bocsánat, a telefonszámot kihagytam, nem fizettek a reklámért. Mondjuk a kérdés már tendenciózus, mert akkor mi van, ha Sorosnak az égegyadta világon semmi köze az ügyhöz? Szóval, belekódolták, hogy aki válaszol, már egyet is ért a sorosozással, aki meg nem akar sorosozni, az értelemszerűen nem is válaszol – de lássuk az eredményt. 

Az eredményt, mely az albán és kazah választások szellemét idézi.

A vasárnap esti végeredmény szerint a közel 60 ezer szavazó elsöprő többsége, 97 százaléka Orbán Viktorral ért egyet, aki szerint igazságtalan munka nélkül milliókat kifizetni.”

Hát ez elsöprő többség, kétségtelenül az – de minek is az elsöprő többsége? A szavazáson részt vevő hatvanezer nézőé. Nem az országé, melynek valamivel több lakosa van, mint hatvanezer, sőt, a szavazók ez esetben a lakosság 0,6 százalékát képviselik. Így már mintha más lenne a leányzó fekvése, ünnepelhet a kormánysajtó, csak épp nem sok rá az oka. Ahogy ünnepelték a Századvég felmérését is pár napja, ami azt mutatta ki, hogy:

A magyarok kétharmada igazságtalannak tartja a százmilliós gyöngyöspatai kártérítést”

szintén az Origo hasábjain, sőt:



A felmérés rámutat, hogy a szóban forgó 100 millió forintos kártérítési összeg társadalmi megítélése negatív: a megkérdezettek több mint kétharmada (69 százaléka) igazságtalannak, eltúlzottnak véli a kártérítés mértékét, és mindössze a 20 százalékuk helyezkedett eltérő álláspontra. A véleménnyel nem rendelkezők aránya ebben a kérdésben 11 százalék.”

Már majdnem elhinné az ember az egzaktnak (bár kissé kereknek) tűnő számokat, mikor véletlenül észrevesz egy félmondatot:

…a Századvég januári, telefonos, 1000 fős országos közvélemény-kutatása szerint…”

Ja vagy úgy. Ezer fő, méghozzá tendenciózusan kiválogatott ezer fő véleményét vetítik ki az országra. Mondom én, hogy ez egy svájci bicska, ez mindenre jó, csak semmire sem alkalmas igazán: ezek a „szavazások”, „felmérések” csak akkor mutatják meg, mennyire tekinthetőek hitelesnek, ha minden oldalról megnézzük, alaposan megforgatjuk őket. Hatvanezren szavaztak? Igen, de a kormánytévé elkötelezett nézői. Ezer lakosból érdekes módon pont a kétharmad ért egyet a kormánnyal? Sok függ attól, melyik ezret kérdezzük.

Tízmillió ember véleményét egy módon lehetne megtudni: ha megkérdeznénk mind a tízmilliót.

És ha utána nem hamisítanánk meg az eredményt.

Volt már olyan népszavazás is Magyarországon, ami este érvénytelenül zárult, reggel pedig a miniszterelnök bejelentette, hogy felhatalmazást kapott a szavazóktól: akkor is, ha a referendum nem volt érvényes.

Errefelé megyünk, kérem.

De hiszen meg is mondta Orbán Viktor, hogy vissza kíván térni a nemzeti konzultációk rendszeréhez – hogyne, hiszen az már bevált.

Sok ilyen előszavazás, félszavazás, konzultáció és hazugság vár még ránk idén, ebben a nagy pannon mocsárban, amondó vagyok.