Szele Tamás: Soros milliója

Most rejtvény-rovatunk következik néhány igen egyszerű kvízkérdésssel: mi történik, ha egy mindent elsöprő erő egy leküzdhetetlen akadályba ütközik? Miben tartjuk az univerzális oldószert, ami mindent képes feloldani? És mi van akkor, ha Soros György egymillió eurót adományoz Budapestnek a járvány elleni védekezés céljából a Fidesz születésnapján?

Mindhárom esetben alaposan fel van adva a lecke, annyit mondhatunk. Az első két esettel majd foglalkozzunk járvány után hatkor, esetleg, ha Vodicka késik, fél hétkor a Kehelyben, nem mondom, el fog tartani az is egy ideig, de a harmadik lehetőség valósággal alapjaiban rengeti meg az egyszerűbb lelkek világképét.

Mert idáig az viszonylag átlátható és koherens volt. A vírusról a gonosz idegenek tehetnek, az Európai Unió nem adott egy vasat sem, azonban nagy barátaink, Kína és a Türk Tanács segítenek rajtunk, akik szintén idegenek, de nem úgy, hanem egészen másképp, mintegy és gyanánt. Az Unióval kapcsolatos félreértést tisztáztuk tegnap lapunk hasábjain, adtak ők, csak mi költöttük el már korábban, de most akkor mi van?

Itt állunk egymagunkban, körülöttünk vérzivatar nem csak a Kárpátoktól az Adriáig, de mindenhol a Föld kerekén, és a démoni Soros segítő kezet nyújt, holott az Unióról is alig sikerült elterjeszteni, hogy cserben hagyott minket? Hát minden összeesküdött a magyar kormány ellen? Beregfy vezérezredes azonnal jöjjön Budapestre, és üljön össze a KESMA vésztanácsa a főideológusok vezetésével!

No, de mindenek előtt lássuk a közleményt, melyben Soros György bejelenti nem példátlan döntését.

A világjárvány nem ismer határokat: sem országok, sem emberek között. Mindannyian veszélyben vagyunk. Sokakat azonban különösen fenyeget a járvány: a sokszor zsúfolt idősotthonok lakóira és a hajléktalanokra gondolok, akik között sok az időskorú. Akik most elvesztik a munkájukat, a munkásszállók törékeny biztonságát, szintén hajléktalanná válhatnak, ahol a tömeges fertőzés esélye igen magas.

Budapesten születtem a nagy gazdasági világválság idején, alig egy évtizeddel a spanyol influenza pusztítása után. A járvány akkor több ezer halottat hagyott maga mögött Budapesten. A városban éltem át a II. világháborút, a nyilas uralmat, az ostromot. Jól emlékszem azokra az időkre, tudom mit jelent Budapesten élni rendkívüli körülmények között. A szülővárosom lakói iránti szolidaritás jegyében az általam alapított Nyílt Társadalom Alapítványok 1 millió eurót adományoznak Budapestnek a példátlan vészhelyzetben.”

Erre mit lehet válaszolni? Ráadásul Soros adománya még csak nem is példa nélkül álló: tíz évvel ezelőtt a vörösiszap-katasztrófa idején egymillió dollárt adományozott a károsultaknak, más kérdés, hogy akkor még a magyar kormányon keresztül tette, és az összeget most is keresik legkiválóbb archeológusaink, mert úgy eltűnt, hogy még a paleolit rétegekben sincs nyoma. De adományozott, bizonyíthatóan megtette.

Hát rendben van, ilyen esetben jól nevelt országok megköszönik a segítséget, mert nagy pénz ez, főként magánszemélytől, légyen bármilyen gazdag is (igaz, annyira nem tehetős, mint hiszik). De azok jól nevelt országok, mi ezzel szemben büszke, szabadságharcos ország vagyunk.

Nézetem szerint már most azon töri a fejét egy minimum harminc fős agytröszt, hogy miképpen lehetne ezt a szép összeget kormányszinten visszautasítani, de ha lehet úgy, hogy még sértő is legyen – csak hát nincs rá mód, ugyanis ezt a pénzt nem Magyarország kapja, hanem Budapest. Kaphatná Magyarország is, sőt, normális esetben kapná, még tán többet is, azonban akkor a kormány kezébe kerülne, és annyira még talán Soros sem híve a vélemények sokszínűségének, hogy ő maga finanszírozza az óriásplakát-kampányokat saját maga ellen.

Eléggé nem szép tőle, de van némi igaza, ismerjük el.

Tehát ezt a pénzt Budapest kapja, éspedig még csak nem is költheti el szabadon, bármire az égető gondjai közül, hanem, mivel ez célzott támogatás, köteles az idősek, hajléktalanok és munkanélküliek vagy munkanélkülivé válók gondjait enyhíteni belőle. A támogatás céljának megjelölése megint csak azt mutatja, hogy Soros György politikai szempontból lehet Karl Popper kissé vagy nagyon idealista tanítványa, a politikában bizony időnként tévedhet is, de az üzlethez ért: ugyanis nem volna nehéz a fővárost olyan beruházásra kényszeríteni egyébként, amelynek során ez a pénz, de tán még ennél több is kormánybarát üzleti körök kezére kerülne az utolsó vörös centig.

Akkor viszont nincs más megoldás: a kormány nem hagyhatja, hogy Budapest jól járjon ezzel az összeggel, meg kell vonni a bűnös várostól legalább ugyanennyi, ha nem kétszer ennyi támogatást. Az lehet, hogy ez sokba kerül majd, de akkor sem szabad haszna legyen a fővárosnak Sorosból. Nem állítom, hogy így lesz, nem látok bele a jövő méhébe, az egy másik szakma, nem az újságíróé hanem a jövendőmondóé, de komoly esélyt látok erre a végkifejletre.

Pedig olyan szép és nagy lehetett volna a mai nap.

Ugyanis – bizonyára sokak figyelmét elkerülte – ma harminckét éves a Fidesz, mivel 1988. március 30-án alapították.

És várja is már őket a születésnapi ajándék.

Harminckét évük elszelelt

de teljhatalom még sosem telt

az ám, hazám

de készen áll a Tisztelt Ház

minden hatalmat átruház

akár ma már.

Igen, a felhatalmazási törvény a harminckét éves párt születésnapi meglepetése, valóságos korona eddigi munkásságukon, a hosszú, rögös út vége… és akkor jön ez a Soros.

Jótékonykodik, és ezzel tönkreteszi a Győzelem Napját.

Valóságos ünneprontás ez a kormánypárt világában, mely már rég párhuzamos a valódival, ők már átkeltek az Einstein-Rosen hídon, a féregjárat túloldalán vannak, maguk mögött tudják a Bifröst szivárványhídját, ez már a Valhalla lenne, csak úgy dagad a valkűrök keble, hiszen rájuk nem vonatkozik a kijárási tilalom (vagy az a manikűr, nem a valkűr?), csak hát még nem lehet méltóképp ünnepelni.

Mindig ezek a problémák.

Most is, a győzelem kapujában.

A fene ezt a Sorost – moroghat most magában a pártvezetés – ha ő nincs…

Ja, ha ő nincs, Fidesz sincs.

Mintha csak végszóra jött volna ez a mostani felbukkanása.

Mintha mementója volna valaminek.

A pénzt viszont nagyon köszönjük, Budapest nevében!