Szele Tamás: Sohanapja pénzügyekkel

Ez most kicsit bonyolult lesz és rövidíteni sem lehet, szóval akinek nincs hozzá türelme, itt hagyja abba, akinek meg van, az megtudhatja belőle, tulajdonképpen mi is a helyzet egyfelől az Uniótól kapott segéllyel, másfelől a felhatalmazási törvény sajtóra vonatkozó részének értelmezésével a kormány részéről.

Hát nem sok jóról számolhatok be sajnos. Kezdjük azzal, hogy napok óta egyébbel sem foglalkozik a kormánymédia, mint az Európai Unió szidalmazásával, átkozásával, mert állítólag nem küldtek egy vas támogatást sem ebben a mostani, valóban különleges helyzetben. Ennek a mélypontját a Minden szó című napi átokfórum érte el, akik nemes egyszerűséggel és ritka stílusbéli eleganciával úgy fogalmaztak, hogy:

Az EU továbbra sem küldött lószart sem!

A címben foglaltak tartalma igaz. Nem kaptunk semmit. Európa sem kapott semmit az EU-tól, a milliárdos támogatások küldése álhír. Mint kiderült, egyszerűen az EU-nak nevezett akármi, nem egy közösség, hanem egy béna kacsa, egy politikai hulla, egy semmi, zéró, nulla, 0, egy rakás szar! Cikkünk kezdőképén is egy hatalmas nagy rakás szar látható. Na, az pont az EU-t jelképezi.”

Hát, hogy úgy mondjam, ők lesznek a leginkább megsértve, de ez valahol a naturalista gonzó újságírás csúcsa is lehetne, a Hunter S. Thompson már töltené a vadászpuskáját, ha élne – de nem él és temetése alkalmából kilőtték egy ágyúból a hamvait, tehát a feltámadása sem lesz egyszerű és konfliktusmentes dolog, kell majd egy darabig keresgélni az alkatrészeit, ha eljön az ideje.

Viszont igaz-e?

Nem igaz. De nem ám.

Azonban nem csak annyiról van szó, hogy ez a kormány hivatalos álláspontja, hanem a kormány a maga szempontjából ezt igaznak is tartja és hisz benne. Ugyanis nem egészen úgy kaptuk a pénzt, hogy Brüsszelből átutalták a „használd, fiam, egészséggel (és egészségre)” megjegyzéssel. A helyzet ennél egy kicsit bonyolultabb.

Arról van szó, amint írtunk is róla tegnapelőtt, hogy az Unió adott pénzt nekünk és még fog is adni. Csakhogy nem okvetlenül készpénzben. Mint annak a Portfolio utánanézett:

Az Európai Bizottság intézkedéscsomagjának lényege, hogy maximális rugalmassággal kezelik az állami támogatási és költségvetési költekezési szabályokat, és ami rövid távon még ennél is fontosabb: hatalmas EU-pénzeket csoportosítanak át a tagállamok részére a közös költségvetésből. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a 2014-2020-as uniós fejlesztési ciklusból még fel nem használt 29 milliárd eurónyi kohéziós pénzt a koronavírus elleni küzdelemre lehet költeni, sőt, nem kell visszafizetni a közös kasszába további 8 milliárd eurót a tagállamoknak, ami júniusig lett volna esedékes.

A keretből Magyarországra 5,6 milliárd euró jut, azonban a magyar kormány már korábban lekötötte az összes forrást, így ez nem jelent plusz összeget. Persze a szerződéseket fel lehetne mondani, de Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter korábban a Kormányinfón egyértelművé tette, hogy a kormány nem szeretné ezt megtenni.

Vagyis az 5,6 milliárd euró a gyakorlatban nem sokat jelent Magyarország számára.”

Na, akkor ezt most magyarázzuk meg. Szóval, úgy jut ránk pénzbeli támogatás most és egyelőre, hogy nem kell visszafizetnünk olyan összegeket, melyeket különben kéne. Ezeknek a pénzeknek a rendelkezésünkre kellene állnia, postázásra, továbbításra készen, hiszen ezek visszajártak volna az Uniónak – csak, mint láthatjuk, le vannak kötve, tehát a magyar kormány ezeket már visszafizetni sem akarta. És nem akarják felbontani a szerződéseket sem, amelyek lekötve tartják a forrásokat: ők további és nagyon sok készpénzt szerettek volna, most és azonnal. Az az érdekes, hogy fognak is kapni, mert ebben a helyzetben nincs idő könyvvizsgálatra az Unió részéről, de azért így kiderült, hogy minálunk nyom nélkül elsüllyedt, illetve „lekötődött” 5,6 milliárd euró. Durván 2000 milliárd forint.

A helyzet kissé hasonlít ahhoz, mintha valaki úgy akarna rajtam segíteni nehéz anyagi helyzetemben, hogy elintézi: engedjék el a lakbéremet, rezsimet, internet- és telefonszámlámat, ami pénz nálam marad, abból csak megélek pár hétig, és utána küld készpénzt is, de most csak ennyit tud tenni. Viszont kiderülne, hogy nekem nincs egy vasam sem, ugyanis előre elmulattam, elköltöttem mindent, nem is akartam én most semmiféle számlát rendezni…

Tehát abban igazat mond a kormány, hogy újabb pénzt nem kapott. Csak ennek kéne meglennie valahol.

Ez persze nem zavarja a szócsőmédiát abban, hogy most már azt is terjesszék: „az ellenzék a koronavírusnak drukkol, azért nem örül a felhatalmazási törvénynek”. A felhatalmazási törvényben egy szó sem esik egészségügyi, tehát életmentő intézkedésekről. Az ellenzék (bár Magyarországon egységes ellenzékről beszélni hatalmas tévedés, tehát fogalmazzunk inkább úgy, hogy a nem-kormánypártiak) pedig annyira nem a koronavírusnak drukkolnak, hogy épp ellenkezőleg: azért nem tetszik nekik a törvény, mert elképzelik ennek hatásait az életre a járvány után. Annak a rohadt vírusnak maximum az drukkol, aki örül annak, hogy rendeleti kormányzás következik és minden jel szerint a sajtó ellehetetlenítése, akár börtönbüntetés útján is.

De hát honnan veszem én, hogy ezt komolyan fogják venni? Nem az ujjamból szopom és nincsenek paranoiás tévképzeteim: maga Németh Szilárd tér ki erre tegnapi interjújában, mely a Magyar Hírlapban jelent meg:

„– Az álhírek, a hazugságok, a tényeket szándékosan elferdítő nyilatkozatok és híresztelések kezelhetetlen egyéni és csoportos pánikot okozhatnak, illetve a sikeres és eredményes válságkezelés gátjává válhatnak. Teljesen mindegy, hogy akik ezt elkövetik, azokat mi hajtja: az ostobaság, a feltűnősködés, a gonoszság, a gyűlölet vagy éppen a pénzügyi, hatalmi haszonszerzés. Sajnos már mindegyikre volt példa a járvány kitörése óta. Az egyik szerint, ha elfogadjuk a koronavírus-törvényt, akkor a jövőben nem lesznek választások Magyarországon. Az igazságügy-miniszter ezt az Országgyűlésben „olcsó, otromba és ordas hazugságnak” nevezte, és a törvényjavaslata is kemény választ ad rá: aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Akkor itt álljunk meg. Szóval, ha valaki – mint volt rá példa – azt állítja, hogy a fokhagyma vagy a langyos víz gyógyítja a koronavírust, az nem álhír ezek szerint, holott bizonyítottan hamis tényt állított. Ellenben ha valaki feltételezi, hogy az Országgyűlést nem fogja a kormány külön összehívni abból a célból, hogy megfosztassa magát velük a teljes és abszolút hatalomtól, ez a feltételezés, spekuláció, ami alapvetően egy vélemény és nem egy tény állítása, nos: ez Németh Szilárd szerint álhír. Holott önmagában maga a hír is csak tényállítás lehet, a vélemény nem hír – azonban a hírről lehet véleményt alkotni. Világos tehát:

a kormány a jövőben nem az álhírek terjesztését, hanem az övétől eltérő vélemények kimondását kívánja büntetni törvényi úton.

Hogy is mondta Orbán Viktor másfél évvel ezelőtt, a Sargentini-vitában?

Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk.”

Vagy már akkor sem hitt abban, amit mond – vagy, hölgyeim és uraim, kedves barátaim, eljött a sohanapja.

Tessék választani: nekünk nincs más választásunk, holnap is írjuk majd a lapot, holnapután és azután is.

Azt meg, hogy mit neveznek majd álhírnek, a jelek szerint Németh Szilárd dönti el.

Ez egy ilyen ország lesz.

Tessék rá felkészülni.