Szele Tamás: Sajtóhamisítás

Azért annak is van előnye, ha egy lapnak – miként nekünk – nincs szerkesztősége. Nincs, mert minek volna, ha működik az internet, mindenki remekül képes dolgozni otthonról is, csak az irodabérleti díj kisebb vagyon lenne havonta, és nem kell minden nap bejárni valahova ok nélkül. Meg – nem kapunk mindenféle elmebeteg küldeményeket sem.

Márpedig tegnap laptársaink kaptak. Motoros futárok járták körbe a fellelhető budapesti szerkesztőségeket és mindenhol hagytak példányokat a Népszabadságból. Amely ugyebár megszűnt, helyét felszántották, sóval behintették. Valakiknek azonban érdekében állhatott, hogy visszaéljenek a lap nevével, külalakjával, tipográfiájával és azt a látszatot keltsék, miszerint újból megjelenik.

Dehogy jelenik meg, olcsó provokációval van dolgunk. A fejlécében az szerepel:

Szamizdat példány, baloldaliaknak ingyenes”

és a mai dátum, csak hát hogyan lehet meggyőződni arról, hogy az olvasó baloldali? Ha el tud énekelni két szakaszt az Internacionáléból, akkor viheti ingyen, különben csak pénzért? Szóval, elég logikátlan már maga a kiadvány mottója is.

Valakik – valamiféle csoport – csak kiadja, ugyanis egy körpecséten vissza-visszatér az a felirat benne, hogy „KontrA”, de ilyen nevű médiacég nincs. Volt, de már régen, 2010-ben törölték, szóval az nem lehet a ludas, valakik kalózkodnak ezzel a kiadvánnyal.

A tartalma viszont csodálatos. Abból lehet csak igazán érezni, hogy primitív provokációval van dolgunk – illetve, nem is annyira primitívvel, ugyanis a mondatok kerekek, sajtónyelven fogalmazták őket, kétségtelenül olyan emberek, akik már éltek újságírásból, és a tördelés is gondos munka. Túl gondos is: szinte tökéletesen másolja az egykori lapot, ami felvet néhány kérdést. Ugyanis ha valakinek volna pénze arra, hogy „Népszabadság” néven print napilapot indítson – ez röpke milliárdok kérdése lenne csupán – akkor sem tehetné, ugyanis a lap neve és logója a Mediaworks birtokában van. Tőlük kéne megvegyék, de erről – a Népszava szerint – Csermely Péter, a Mediaworks Hungary vezérigazgató-helyettese nem tud. Sem ajánlat nem érkezett hozzájuk, sem kérelem, sem semmi egyéb. Sőt, ha érkezne, akkor sem mennének bele egy ilyen üzletbe, semmi pénzért, ellenben ezt az ügyet jogi útra fogják terelni.

Aztán az is érdekes, hogy a Nemzeti Média és Hírközlés Hatósághoz sem érkezett bejelentés a Népszabadság bárminemű újabb megjelenésével kapcsolatban. Persze ez nem sokat számít, ugyanis a törvény szerint elég hatvan napon belül bejelenteni a megjelenő sajtóterméket. Meg aztán mi van, ha nem is akarják bejelenteni, akkora partizánok, akik írják?

Ahogy elnézem viszont, ezek olyan partizánok, akik azt mondják a segítség után, hogy „danke schön”… Az írások ugyanis egészen pontosan olyanok, amilyennek egy kormánypárti tintakuli (aki azért rutinosan képes fogalmazni) a baloldali szamizdatot elképzeli. Lássunk pár címet, idézetet!

Összefogás! Felelősség! Népszabadság!

A fortélyos félelemmel igazgatott, kizsákmányolással rabigába hajtott országban, ahol burgonyáról álmodik a nyomor, megrázkódott egy plutokrata rezsim, vezetője pedig azóta is remegni méltóztatik.”

Ennek a nyitómondatnak maximum stiláris értéke van, és azt mutatja, hogy a szerzője legalább ötven éves, valamint írt már újságot. Panelekből hajigálta össze, jól bevált, hetvenes-nyolcvanas évekbeli panelekből, van benne utalás József Attilára, Adyra, Petőfire, de saját gondolat? Na, az nincs, minek is lenne? Stílustanulmányt látunk, nem írást.

A migráció Magyarország egyetlen esélye

A nagyvárosok kapcsán szintúgy megfigyelhetjük, hogy bár a migránsok kevesebb bűncselekményt követnek el a helyieknél, a terrorizmus a nagyvárosi lét szerves része, amely elfogadásra és toleranciára sarkall …”

Hát itt lóg ki a lovacska. Nem a lába, ez már egész ló, szerszámostól, sőt, tán még ménes is. Ez a gondolat ugyanis pontosan az ellentéte bármely Origo-írásnak, egyszerűen fogtak párat, és negatívba tették, ami ott igen, az itt nem és fordítva. Ez nem Népszabadság, hanem anti-Origo, igaz, így könnyebb is megírni.

Különös, nagyon különös hogy a rég megszűnt SZDSZ-t hirdetik a papíripari termék hátoldalán, tessék mondani, újraindult? És hol lehet belépni? Ja, nem indult újra, csak a kormánypártnak most az van beakadva, hogy az önkormányzati választásokat tulajdonképpen a titokban máig létező SZDSZ nyerte meg, valahogy úgy, mintha Mindanaót elfoglalná egy máig harcoló japán alakulat. Ez rögeszme a javából, de a belíveken még terjedelmes (és hamis) írás is foglalkozik a párt megszűnésének évfordulójával, bizonyos Nagy Elemér tollából, aki mint újságíró tökéletesen ismeretlen. Ez nem túl meglepő, és nem is igazán mulatságos.

Akkor lássuk: mit akar ez az iromány?

Tudja a fene, de hogy a legócskább panelekből van összehányva, „ahogy azt Móricka elképzeli” szinten, az biztos. Valószínűnek találom, hogy kormánypárti akcióról lehet szó, így akarják lejáratni a – mit is? Mert SZDSZ már nincs, őket nem lehet, különben is lehetne vitatkozni arról, mennyire is volt baloldali az a párt, de ugyanennek vitának helye volna a ma élő és magukat baloldalinak nevező pártokkal kapcsolatban is. Ennek a valaminek akkor lenne értelme, ha létezne valamiféle összetartó és komolyan vehető balliberális erő a mai magyar politikai palettán – ugyan akkor is érdekes lenne, mert nehéz volna hova besorolni, de ez a veszély, mármint a balliberális erő fellépése nem fenyeget. Előbb fognak tikkadt bálnanyájak legelészni a Blahán.

Ennek a kiadása – ostobasága és minősíthetetlen tartalma miatt – maximum a kormánynak lehetett volna érdeke, esetleg a tőle jobbra álló erőknek, csak a kormánytól jobbra már nem pusztán a fogalmazáskészségnek ezt a szintjét lehetetlen megtalálni a modern tudomány összes vívmányait igénybe véve, de alapvetően a helyesírás művészetének ismeretét is. Szóval nehezen hinném, hogy tar, bakancsos honfiak rakták össze ezt a nem is igazán olcsó mulatságot.

A legérdekesebb a tipográfia utánzása. Ugyanis a Népszabadságnak saját, tervezett arculata volt, amit nem kevés munkával alakítottak ki, ezt lemásolni legalább ugyanannyi munka lehetett – persze, ha valakinek megvan az eredeti szerkesztőségi rendszer, akkor csak be kell kapcsolni és már indulhat is a munka. Kérdés, hogy a szöveg kinek a szégyene, és még abban sem vagyok biztos, hogy valaha ki fog-e derülni: ugyanis ezzel aztán senki sem fog dicsekedni. Időknek múlásával, szelek fordulásával sem.

Hamarjában csak egy hasonló esetre emlékszem, mikor is pár hónapja egy amerikai kóklervegyészeti cég a csodaszer-reklámját Népszava-írásnak próbálta álcázni, de az világosan üzleti célú próbálkozás volt, és ennél nagyságrendekkel gyengébb minőségű. Szóval: nem tévedünk nagyot, ha ezt a mostani ál-Népszabadságot politikai provokációnak minősítjük.

Mert ha valaki komolyan gondolta: az nincs magánál.