Szele Tamás: Rossz válaszok

Úgy tűnik, most minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megadjuk az összes kínálkozó, sőt, az összes lehetséges rossz választ a válsághelyzetre, és csak remélni merem, hogy miután végeztünk ezzel a hatalmas munkával, jobb híján adunk néhány helyes választ is, ha már minden egyéb lehetőségből kifogytunk.

Azonban addig is termeljük az elégtelen osztályzatokat.

Hogy a hivatalos és hatósági válaszok mennyire lesznek helyesek, azt majd az idő dönti el, az ő érdemjegyüket egyelőre nem lehet kiállítani, most az egyszer reménykedjünk abban, hogy nem buknak meg ezen a vizsgán, mert idén nem lehet osztályt ismételni: inkább az egyéni rossz válaszokat boncolgatnám, mert azok igen jellemzőek és egyre gyakoribbak.

Az első rossz válasz a Szegedi Tudományegyetem rektorától érkezett, mert nincs is szebb az, mint amikor a tanárok legeleje kapja a szekundát. Ő, ugyebár, fertőzött területen járt, egészen pontosan Dél-Tirolban, majd hazatérése után, már betegen nem karanténba ment, hanem dolgozni: még operált is, mivel ő a Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika igazgatója, tehát nem volt fölöttese, aki ezt megtiltotta volna. Most etikai eljárás indult ellene, ugyanis dr. Rovó László többek között egy földrajzi tényt is figyelmen kívül hagyott. Nehezen magyarázható ugyan, és igaz, hogy a helyi lakosság sem hajlandó egészen pontosan száz éve tudomásul venni, (fél)komoly szeparatista mozgalmak is működnek a térségben, de az a helyzet, hogy Dél-Tirol Észak-Olaszországhoz tartozik, nem Ausztriához. Azt feltehetjük, hogy Rovó doktor revizionista nézeteket vall ebben a kérdésben és nála ez most is osztrák föld, ez ugyan kiválthat némi szimpátiát a térség egyes politikai köreiben (más köreiben viszont nem), ezt, mondom, feltehetjük, de azt a jelen helyzetben meg nem engedhetjük, hogy egy ilyen út végén egy beteg orvos mellőzze a karantént, sőt, operáljon is. Rovó doktor arra hivatkozott közleményében, hogy a magyar hatóságok Észak-Olaszországot nevezték meg fertőzött zónaként, ő pedig Dél-Tirolból tért vissza – de azért nehogy már politikai-etnikai térkép alapján értékeljünk politikától teljesen független, orvosi tényeket. Ott bizony dühöngött a fertőzés, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy Rovó doktor is elkapta a kórt. Bár szerinte elkaphatta Szegeden is. Sőt, elkaphatta a Tuamotu-szigetcsoporton is, attól függetlenül, hogy ott nem is járt. Lássuk, mit mond a továbbiakról hivatalos közleményében! 

Mindemellett a hazaérkezésemet követően végzett orvosi munkám steril körülmények között, a legszigorúbb egészségügyi protokoll szerint zajlott – mint korábban is minden esetben –, így kizárt, hogy akármelyik pácienst fertőzésveszélynek tettem volna ki.

Végül: miután észleltem magamon a betegségre utaló tüneteket, haladéktalanul és felelősségteljesen megtettem a szükséges óvintézkedéseket. Mostanáig nem találtak pozitív mintát a közvetlen környezetemben. Jelenleg családommal együtt karanténban vagyunk, gyakorlatilag már tünetmentes vagyok.

Bár Szegeden van néhány pozitív eset, de ezek tőlem teljesen függetlenek, velük semmilyen kapcsolatban nem álltam.”

Javasolnám, hogy az etikai eljárás során mondják ki, miszerint Rovó doktor rézből van, ugyanis ennek a fémnek a felületén csak mintegy négy órán keresztül marad fertőzőképes a vírus, így megoldódhatna a probléma és a klinika-igazgatónak ráadásul hivatalos papírja is lenne arról, hogy jó vezető. Mert az, hogy valakit megrójanak, aki az ő társadalmi pozíciójában van, elképzelhetetlen.

Remélem, majd ki is tüntetik.

Ha továbblépünk, egymást érik a civil, polgári kezdeményezések, a legtöbb roppant dicséretes, kivéve, amelyik nem egészen az. Nem kellhetett sok ember ahhoz – voltaképp elég lehetett egy is –, hogy Zebegényt levegye az ország turisztikai térképéről, de lám, sikerült.

Ha az ember a képet tekinti, az az érzése, hogy Zebegény a Szent Márk téren fekszik, és éjjel-nappal ott tolong öt kontinens minden utazója. Ehhez képest Pest megyében található, a szobi járásban. Nem tudni, mennyire igaz, hogy a hét végén „legalább ötszázan szállták meg a falut”, ezt ugyanis egy hozzászólásból tudjuk, ami a fotóhoz érkezett, de valaki kitette a község határában a „Zebegény” táblára a feliratot, miszerint:

Ha Ön turista és ezt a szöveget olvassa, akkor az BAJ. Veszélyezteti az itt élők életét. KÉRJÜK, MENJEN HAZA!”

Aki ezek után is kíváncsi a zebegényi vendégszeretetre és beljebb kerül, magára vessen. Hát hiszen Mária Terézia korában akasztófákat állítottak a községek határában pestis idején, csak épp nem a bemenő, hanem a kimenő forgalmat húzták fel rájuk, úgy tűnik, itt megmaradt a hagyomány. Az idegenben látják a veszélyt, mert hát Pistike, Marcsika nem fertőzhet, őket ismerik, és különben is, az emberek szándékosan járnak fertőzni… meg tudják is magukról mindig, ha hordozzák a vírust. A magyar idegenellenességhez lassan már idegen sem kell, elintézzük mi azt egymás között. Csak azt javasolnám, hogy járvány után a község kérjen valami állami támogatást a falusi turizmus fellendítése végett, mert ahol így szeretik az idegent, ott forog is. Nem vagyok abban biztos, hogy ez a tábla jó válasz lenne bármire is, de hogy a mostani válságot semmiképp sem fogja megoldani, az azért elég valószínű.

A harmadik rossz válasz már bicskanyitogató is. Szemtanúk szerint a Fidesz Facebook-oldalán tűnt fel, csak később levették, egy éber honfitársnőnk élte ki feljelentőhajlamát benne (a neveket nem közlöm teljesen, mert még nekik is vannak jogaik:

Ildikó Ildikó: Uzsoki kórház főorvosa Nagy doktor védőfelszerelésért koldul a facebookon. Kérem utána nézni és felelősségre vonni rémhír terjesztéséért. Köszönöm.

Adrien: Szerintem nem lehet, mert ügyesen fogalmaz…

Gabriella: Olyan nincs, hogy nem lehet.”

Élnek még hagyományaink, annyi szent. Az fel sem merült, hogy Nagy doktor talán azért kért védőfelszerelést, mert nincs nekik. Pedig nincs, és kétségbeejtő helyzetben voltak, itt az eredeti kérés szövege:

Most csak egy dolgot szeretnék kérni mindenkitől, akinek lehetősége, kapcsolata van, és szeretné segíteni a munkánkat. Olyan védőfelszereléseket kérünk, amelyek képesek megvédeni azokat a dolgozókat, akik közvetlenül a tünetmentes, és a már tünetes fertőző betegekkel is foglalkoznak, vizsgálják, kezelik, segítik őket. Meg kell védeni az egészségügyi dolgozókat! Rajtuk most nagyon sok fog múlni!”

Ez ám a rémhírterjesztés, ugyebár. Meg bármi más, ami nem tetszik Ildikónak, Adriennek, Gabriellának. A személyzet már adott, a vamzerek felálltak harci rendbe, egyelőre a szervezéssel vannak még zavarok, mert nem találják, hol kell megtenni a feljelentéseket, de a hölgyek meg fogják tanulni azt is, és amelyik orvos panaszkodni mer, mehet rögtön a börtönbe. Elvégre most olyan sok orvosunk van, hogy bármelyiket nélkülözhetjük, sőt, akár százával is lecsukhatóak, ha nagy a szájuk. Az önkéntes mérvadó honleányok válaszát már nem is osztályoznám: nevezzük őket egyszerűen történelmi hagyományaink őrzőinek. És akkor mi is olyan ügyesen fogalmaztunk, ahogy Nagy doktor.

Persze, ne feledjük: „Olyan nincs, hogy nem lehet.”

Hát ilyen válaszokat adunk a válsághelyzetre. Nem mind, a túlnyomó többség megmaradt épelméjűnek, de szaporodnak azok, akik képtelenek helyesen válaszolni arra a kérdésre, hogyan viselkedünk járvány idején.

És ha sokan lesznek, nem ússzuk meg egy elégtelennel.

Vigyázzunk magunkra, vigyázzunk egymásra.

Maradjunk otthon.

Ha feljelentenek minket, úgyis helybe jönnek értünk, nem érdemes elcsavarogni, találjanak meg, ha kellünk.