Szele Tamás: Rémhírek és számok

Ha van valami, amivel mostanság vigyázni kell, az a rémhírterjesztés, kérem, higgyenek egy tapasztalt ember szavának. Sokan mégsem vigyáznak, ki ezért, ki azért – de hányan is? Mert nagyon furcsa adatok keringenek.

Éspedig magáról a rémhírterjesztésről. Azt közölték tegnap a lehető leghivatalosabb források, ideértve az aperitív, bocsánat, Operatív Törzset is, sőt, épp az ő sajtótájékoztatójukon hangzott el, miszerint:

Rémhírterjesztés miatt 83 esetben indult eljárás – közölte a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs ügyeleti központjának munkatársa a keddi online sajtótájékoztatón.

Kiss Róbert elmondta: járványüggyel összefüggésben 321 büntetőeljárást indítottak, 62 gyanúsítottat hallgattak ki. A rémhírterjesztés mellett 98 esetben csalás, 26 esetben közveszéllyel fenyegetés és 19 esetben járványügyi szabályszegés miatt indítottak eljárásokat.

A rendőrség továbbra is ellenőrzi Budapesten és Pest megyében a kijárási korlátozás betartását. Országosan hétfőn 451 esetben intézkedtek a rendőrök a korlátozások szabályainak megszegése miatt: 248 esetben figyelmeztetéssel éltek, 120 esetben helyszíni bírságot szabtak ki és 83 esetben feljelentést tettek. Így a kijárási korlátozás szabályainak megszegése miatt a rendőrök már 45 770 alkalommal intézkedtek március 28. óta.” (koronavirus.gov.hu)




A többi ügyet hagyjuk is, minket most kizárólag a rémhírterjesztés érdekel. Főleg, mert roppant relatív fogalom, jogilag annyira elasztikus a meghatározása a felhatalmazási törvényben, hogy bármi belefér, és szerintem ügyes jogász rá tudná húzni a liliomtiprásra vagy a dohányjövedéki csalásra is.

Azt mondja tehát a hivatalos forrás, és nincs okom kételkedni a szavában, hogy nyolcvanhárom eljárás indult. Ez most sok, vagy kevés?

Ez most nagyon sok, ugyanis ennek körülbelül a nyolcadáról-tizedéről tudunk, márpedig álhír-ügyekben én nagyon alaposan figyelek minden közleményt. Napi legalább tizennyolc órában, szóval ha én nem vettem észre ennyi ügyet, akkor azokról nem is lehetett szó nyilvánosan.

De titkolni sem titkolják, sőt: bizony, nagyon örültem február elején, mikor a rendőrség lecsapott a közismert piros-sárga fejlécű álhírlap-hálózatra, amivel szó szerint már évek óta hadakoztam a szakma becsülete érdekében. Ugyanis a sajtó tőkéje: a hitele, ha újságnak látszó oldalak ezt kezdik ki, mindannyiunknak vége. Nem a véleményüket mondták ezek, ahhoz joguk lett volna: hanem hazudtak, mint a vízfolyás, hamis tényállításokat közöltek. Azóta is volt még hasonló fogása a rendőrségnek, de annyira hasznos, mint a legelső, egy sem. Tényleg fogynak az álhírlapok, hálózatok, illetve… illetve inkább átcsoportosulnak, új neveken, új formákban elő-előkerülnek, a sokat átkozott Ötpercpihenő, amelyik korábban már be is ismerte, hogy egy szó sem igaz, ami benne van, lelőhetetlennek tűnik, az a különbség, hogy egy ideig benne volt az impresszumában, miszerint:

Tisztelt Mindenki!

Ez egy álhíroldal. Tele hírparódiákkal. Az oldalon feltüntetett hírek kizárólag a szerkesztőség álláspontját, vagy annak teljes ellentétét tükrözik. A valósággal való bármilyen egyezés kizárólag, vagy egyes szituációkban a valóság definíciójának értelmezésétől függően részben a véletlen műve. Ezt persze nagyban befolyásolja a véletlen definíciója is: azokat az összefüggéseket, amelyeket még nem ismerünk, vagy amelyek kiszámítása túlságosan költséges lenne, véletlennek tekintjük.

Az oldal tartalmáért nem vállalunk semmilyen felelősséget, mint ahogy semmi másért sem.”





Most meg már impresszum sincs, eltüntették. Nem mellesleg: a bőrüket mentő szöveget is szó szerint ellopták volt annak idején a Hírcsárdától. Ők például élnek és virulnak.

Mondom tehát: vagy nyolc-tíz rémhírterjesztési ügyről tud a sajtószakma, de nyolcvanháromról – semmiképpen. És ezek az eljárások nem nagyon indulhattak kollégák, valódi sajtómunkások ellen, ugyanis annak a hírétől már minden szakmai berek hangosan zengene.

Igen, tudunk elszórt eljárásokról magánszemélyek, civilek ellen is, ilyen volt például a sajóvelezdi férfi, aki tizenöt éves lányát is bűntárssá téve tagadta egy YouTube-videón a koronavírus létezését, meglehetősen zavaros, vallási alapon, ugyanis ha az úristen jó, márpedig az, akkor nem teremt ilyen gonosz vírust, tudunk a tegnap indult baranyai eljárásról (szintén járványtagadás miatt), tudunk hasonló esetekről, de – nem sokról.

Nyolcvanháromról semmiképpen sem, a Police.hu oldalán pontosan harmincnyolc találatban szerepel a „rémhírterjesztés” szó, bár ezeknek többsége régi, járvány előtti – az „álhír” kifejezés is csak huszonnyolcszor található meg.




Sőt, a Századvég Intézet politikai szempontból végtelenül elfogult „fake news-táblázata”, amely valódi álhírekkel nem is foglalkozik, csak a kormánykritikus vélemények hazugságnak bélyegzésével, nos, ez az ultrakormánypárti adathalmaz is csak negyvenhét elemet tartalmaz – olyan nagyon sokat egyébként nem dolgozhatnak rajta, mert a benne lévő, támadott közlések legfrissebbje is április végi, májusi nincs is közöttük.

Szóval, sehogy sincs meg hivatalos adatok alapján a nyolcvanhárom eljárás, azt azonban bizalmas rendőrségi forrásom elárulta, hogy nagyon is valós eljárásokról van szó. Éspedig nem úgy lett nyolcvanhárom darab belőlük, hogy a lekapcsolt álhírlapok cikkei miatt egyenként külön eljárást indítottak volna: ez nyolcvanhárom külön ügy, nyolcvanhárom gyanúsítottal.



Más forrásaim szerint YouTube-csatornákon tisztogattak, vloggerek és sarlatánok között – ha így van, bizony jól tették.

Azt tudom egyébként elképzelni – figyelem, nem tényállítás, hanem elmélkedés, spekuláció következik! – hogy a rendőri szervek most túlterheltek. Egyrészt valóban van sok és igazi feladatuk, másrészt politikai nyomás alatt állnak, hogy a rémhírterjesztőket állítsák le, akármit is nevezzünk rémhírterjesztésnek. Ez a szabatos jogi meghatározás hiányában valóban sok minden is lehet: biztosnak tűnik azonban, hogy a rendőrök a valódi rém- és álhíreket akarják kergetni, nem pedig azt, amit a Századvég Intézet így nevez. Mármost elég körülnézni a Facebookon, YouTube-on hogy ne tízesével, hanem százával, ezrével kerüljön elénk olyan összeesküvés-elméletes propaganda, 5G-tagadástól David Icke-utánzatokig, ami bőven belefér a valódi ál- és rémhír fogalmába.

Ha meg a politikusok elkezdenék erőltetni, hogy miért nem indultak eljárások a velük nem járványügyben, hanem egyébként szemben állók ellen, meg lehet nekik mutatni: „tele vagyunk munkával, nyolcvanhárom eljárás folyik rémhír-ügyben”.

Aztán most ez vagy így van, vagy sem.

Lehet, hogy indokolatlanul optimista vagyok.

De azt leszögezhetjük, hogy az általunk ismert rémhírterjesztési ügyekben indult eljárások egyike sem politikai természetű vagy jellegű egyelőre.

És ezt nem a politikusoknak köszönhetjük, hanem – véleményem szerint – a rendőröknek.

Nekik van több eszük most.