Szele Tamás: Reméljük a legjobbakat?

Vannak dolgok, amiket az ember tíz év alatt is nehezen szokik meg, ilyen például, hogy a miniszterelnök feje minden péntek reggel elsül.

Ha mozsárágyú volna, a Vár fokán sülne el, de így, hogy kormányfő, a Kossuth rádióban teszi: aztán elemezni kell, ugyanis ritkán gondolja szó szerint, amit mond, le kell fordítani őt magyarról magyarra,




Ma sem kerülhettem el ezt a sorsot, de ma legalább különösen érdekes dolgokat beszélt – mármint akkor érdekesek ezek a dolgok, ha a mondatainak a mögöttes tartalmát nézzük. Az nála mindig van, most sem volt másképp. Forrásként az ő saját honlapját használjuk, szó ne érje a ház elejét, ne mondhassa, hogy a fülünknek jobban hiszünk, mint neki.

Azt mondta például, mint a nép egyszerű gyermeke, hogy

Szeretne segíteni abban, hogy visszatérjen az emberek élete a normális kerékvágásba, de még nem meri azt mondani, hogy lazítsanak, egyelőre a korlátozások fenntartását javasolja. Megjegyezte, tudja, hogy például két-három gyermekkel otthon lenni (…), internetes oktatás, az maga a dzsihád.”

Hát, furcsa fogalmai vannak a dzsihádról, mondjuk úgy, hogy benne sem veszett el egy Germanus Gyula, de még egy Goldziher Ignác sem. Valahogy nem egy orientalista alkat. Hogy ezzel szemben milyen alkat, azt nem részletezném, nem tisztem megítélni, tegye meg mindenki saját maga. De azért külügyminiszternek sem javasolnám. Lehet, hogy kormányfőként nem dolga azon töprengeni, mit szólnak a szomszédos országok ahhoz, ahogy emlegeti őket, de én nem neveztem volna Ausztriát Magyarország „laboratóriumának” és nem örvendeztem volna azon, hogy „végre egyszer nem mi vagyunk a kísérleti egerek”. Nem, ugyanis itt senki sem egér és senki sem kutató, mind ugyanabban a petri-csészében vagyunk, ezt kéne felfogni: az a vírus valami hercegi nemtörődömséggel tojja le az országhatárokat, államokat és politikai rendszereket. Márpedig ha a vírus ilyen, mi is csak emígyen védekezhetnénk ellene, s nem úgy, hogy bezárkózunk a mi kis különleges egérlyukunkba, onnan kiabáljuk kifelé, hogy mások nem érdekelnek minket, legfeljebb csak a hírek felőlük, azok is önös indokból.



Aztán még mit tudtunk meg ettől a drága embertől? Azt, hogy van egy ravasz terve, mint Baldricknak a Fekete Viperából. Mindig van neki, ahogy Baldricknak is mindig volt – lássuk, mit szeretne?

Előbb-utóbb nem lehet majd elkerülni, hogy Budapestre – ahol a fertőzések 60 százaléka van, Pest megyével együtt pedig ez a szám 80 százalék – sajátos szabályokat léptessenek életbe. Egy kis faluban nem ugyanazok az intézkedések logikusak, mint a fővárosban, ezért talán már jövő héten el kell gondolkodni a települések közötti különbségtételen.”

Érik ez a gyümölcs, már Húsvét előtt piroslani kezdett, csak közben történt egy és más. Szóval, az a szándék, hogy a felelősséget minden fertőzésért Budapesten (sőt, talán vidéken is) személyesen Karácsony Gergely nyakába varrjanak, nyilvánvaló volt akkor is, most is, elég hozzá kormánymédiát olvasni. Az eredeti terv az lehetett, hogy majd az ünnepek alatt a Városligetben fog tömegesen piknikezni a lakosság, hiszen Karácsonyt olyan helyzetbe hozták, hogy le kellett zárjon – okkal, teszem hozzá – minden egyéb, erre alkalmas helyet. És majd akkor, ha megugrik a fertőzések száma, lehet mondani, hogy a főpolgármester alkalmatlan, sőt, erre hivatkozva, mint írtam volt, igen könnyen meg lehet fosztani minden hatáskörétől ezzel az indokkal akár őt, akár a Fővárosi Önkormányzatot, akár bármelyik kerületit is, hiszen minden jel azt mutatja majd, hogy válságos időkben rosszul végezték a dolgukat. Esetleg az ügyek átmenetileg kerülhetnek katonai irányítás alá is. Ami különben nem okvetlenül jelent diktatúrát, csak katonai adminisztrációt, de mindenképpen jelenti a budapesti önkormányzatiság végét egészen pontosan addig, ameddig a kormánynak úgy tetszik.

Igen ám, de nem jött össze a tömeges piknik. Budapest népe nem volt olyan bolond, hogy tömegbe verődjön, légyen bármilyen szép idő is. Hát – akkor sem kell feladni a tervet, elő az idősotthonok eseteivel. Karácsony hiába bizonyítja iratokkal, hogy betartott minden előírást, épp a kormány biztosa, Sára Botond akadályozta meg a hatékony védekezést, szűrést: most már mindenképpen ő lesz a bűnbak. Ha igaz a vád, ha nem, sőt, ha nem igaz, még vadabb lesz a támadás.

Akkor lássuk csak, milyenek is lesznek Budapesten a „sajátos szabályok”?

Azt tekintetbe véve, hogy a főváros-vidék ellentétet mesterségesen szítva a kis falvakkal állítja szembe Budapestet, valószínűnek gondolnám – habár nem említette – hogy vidéken talán enyhíteni fogják a kijárási korlátozásokat, a fővárosban szigorítani, akár teljes tilalom is jöhet. És a város központi irányítás alá vonása.

De van ez így háború idején, kérem, a mi kis kormányfőnk megint katonásdit játszik. Meg is mondta világosan:

Egy nagy, katonai jellegű akció kellős közepén vagyunk, ami természetesen okoz kényelmetlenséget.”

Küldjön már valaki ennek az embernek egy fakardot és egy huszáregyenruhát. Ha lehet, tábornokit, remekül állna neki – csak meg ne feledkezzünk a jó szoros fűzőről, míderről, mert ő maga mondta korábban, hogy a kövér, pocakos tábornok a halála. Nehogy véletlenül lásson egyet a tükörben. És majd nézzük, ahogy masírozgat, megüli a hintalovát, suhogtatja a fakardot. Kár, hogy már elmúlt nyolc éves.

Bezzeg a kórházi ágyak kiürítésének felelősségét – melyről mindenfelé borzalmas hírek terjednek, de sajnos rémhírek is – azonnal az orvosokra hárította.

Ez orvosi döntés és nem politikai döntés: ez természetesen nehéz, kényelmetlen döntés, de nem tudják máshogy megoldani a problémát. Ráadásul intenzívvé alakítani kórházi ágyat bonyolult művelet.”

Munkanélkülivé alakítani kórházigazgatókat például sokkal könnyebb, akár műveletnek is.

Magyarországon több mint ezer idősotthon működik, ha mindegyikből csak tíz ember kapja el a fertőzést és szorul kórházi kezelésre, az tízezer beteg.”




Számszakilag igaz: de ha szűrték volna a lakókat, ápolókat, látogatókat, nem lenne tízezer fertőzés, hanem maximum tíz. Azonban, hogy most kivételesen ne a kormányfőt, hanem Sára Botondot idézzem:

Ez az eljárás álbiztonságot adhat, ill. fölösleges laboratóriumi vizsgálatokat, költségeket generál.”

Szóval, jobb erőből hadakozni a vírussal, mint okosan megelőzni, tudományosan védekezni ellene. Ha az ő bajuk volna csak, azt mondanám: ők tudják, de a mi bajunk is. Mindenesetre az biztos, hogy a miniszterelnök képes volna gépkarabéllyal megtámadni egy méhrajt is, és komolyan hinné, hogy az AK-47 hatásos fegyver méhek ellen. Hiszen még az elefántot is le lehet vele lőni, a méhecske meg mennyivel kisebb!

A végre hagytam a megszólalás elején elhangzó mottót, amit tekinthetünk az egész okosság címének is.

Reméld a legjobbat, készülj a legrosszabbra!”

Így, ez után a rádiónyilatkozat után azt mondhatom: ez félig már megvan.

A legrosszabbra készülünk.

De a fentiek fényében nagyon nehéz volna a legjobbakat remélni.