Szele Tamás: Rakjunk várat!

Kérem, ahogy az ember olvasgatja a híreket, nemes érzemények kezdik feszegetni honfiúi kebelét. Ilyen gazdagok még sosem voltunk, ennyi fekáliánk nem volt ezredéven át sem – álltunk a vérzivatarban a Kárpátoktól le az al-Dunáig és retúr, de csak most jött el a Kánaán. A szellem napvilága kihunyóban van, viszont tele vagyunk azzal, amiből a mondás szerint nem lehet várat rakni.

Méghozzá szó szerint. Ha a 24.hu-t tekintem forrásnak, és én hitelesnek tartom ezt a lapot ebben a kérdésben, hatalmas szennyvíziszap-lerakók vannak elsősorban Székesfehérvár mellett, aztán Pápa-Tapolcafőn és Egerszalókon is. Kérem, pénz van a dologban, nagyon sok pénz, ha az elhelyező Fehérvári Téglaipari Kft. nyereségét nézem, Dárius kincse: a cégnek a 2018-as beszámolója szerint 792 millió forintos forgalma volt, ennek pedig az 57 százalékát, azaz 426 millió forintot adózott, tiszta haszonként tudta elszámolni. Horváth Sándor, a cég ügyvezetője 98 millió forintot osztalékként ki is vett a kasszából.

Nocsak. És ez csak a fehérvári, agyagbányában elhelyezett 41 ezer tonna zágrábi szennyvíziszap. Tapolcafőre már szlovén és olasz fekália is érkezik: Európa excrementumai nálunk adnak találkozót egymásnak, és csak jönnek, egyre jönnek… Kissé zavaró, hogy a Tapolcafő Téglaipari Kft. egy olyan valamikori bányába hordja az „iszapot”, ami légvonalban alig egy kilométerre van a Pápát is ellátó ivóvízbázistól, de értsük meg, a vagyonosodás járhat apróbb kellemetlenségekkel, és talán nem is egyértelmű, miért nem azok kell ezeket viseljék, akik vagyonosodnak, ám ez egy ilyen ország.

Hát nem elég szép a mi üzletembereinktől, hogy a bélsárból is pénzt csinálnak?

Hát nem tudjuk tisztelni a teljesítményt, az igyekezetet, az üzleti sikert?

Ja, tisztelni még tudjuk, csak szagolni nem.

Különben a Fidesz már régóta meg van akadva evvel a matériával.

Tetszenek még emlékezni Váradi Andrásra, a felcsúti juhászra, aki aztán olyan különös autóbalesetben hunyt el, létra útján, mikor indult Mészáros Lőrinc ellen a helyi polgármester-választáson?

Az ő konfliktusa a hatalommal szintén a trágya miatt kezdődött.

Az úgy történt, hogy Váradi András világéletében szorgos juhászember volt. Nem csak a nyáját terelgette, furulyáját fújta, de azt is összeszedte, gyűjtögette, amit a nyáj elpottyantott – igaz, az őt meg is illette. Aztán, ami összegyűlt, forgatta, komposztálta, jó lesz az a földnek, igen jó. De eladni sem utolsó dolog. Már négy éve gyűlt a komposzt, már 125 tonna volt, ért is jó félmillió magyar forintokat, már 2012-t írtunk, annak is az őszét, amikor látja egy reggel, hogy a polgármester, Mészáros Lőrinc tulajdonában álló Búzakalász 66 Kft. munkásai rakják ám az ő keservesen gyűjtögetett, verejtékkel forgatott birkahumuszát a teherautóra! Mikor megkérdezte tőlük, hogy ezt miért cselekszik, azt a választ kapta, hogy azért, mert elfogyott a marhatrágyájuk. Az, hogy nem a sajátjukat viszik, kicsit sem zavarta őket, még fordultak is egy párszor, míg el nem hordták az összeset.

Váradi gazda akkurátus ember lévén a rendőrségre szaladt, ahol is megtudta: nem lesz eljárás. Nem is lehet. Ugyanis nem tudja bebizonyítani, hogy az ő trágyáját lopták el. Lehetett az akár a másé is. Hát, tény, hogy az ember általában nem írja fel minden birkabogyóra a nevét és az adószámát, de a lopás mindazonáltal mégiscsak hivatalból üldözendő cselekmény volna. Ha nem Mészáros Lőrinc emberei tették volna – de ő bizony korlátlan úr az egész csúti szandzsákban, neki már csak a Magasságos Padisah parancsol. Ha neki birkatrágyára szottyan kedve, elveszi és kiélvezi. Örülhet a juhászember, hogy nem a lánya tetszett meg. Azt is elvitethette volna Mészáros aga.

Aztán történt még egy és más, minek következtében Váradi úr polgármester-jelölt lett, majd elhunyt, de az egész a trágyával kezdődött. Sokat fejlődtünk azonban ez alatt a hét év alatt – már nem ellopjuk ezt a fontos szubsztanciát, hanem elfogadjuk, raktározzuk, mintegy gyűjtjük.

Mire lesz nekünk jó ennyi szar?

Nem tudom nem észrevenni, hogy a szennyvíziszapot elhelyező cégek mind-mind téglaipari Kft.-k. Ennek lehet az az oka, hogy az ilyeneknek szoktak kimerült agyagbányáik lenni és az agyag jó vízzáró, szigetelő, de lehet más oka is.

Én nem tartom kizártnak, hogy egy világraszóló magyar találmányt titkolnak egyelőre, melynek útján a szennyvíziszapból bizonyos eljárással téglát lehet vetni. Ha vályogból lehet, lehet ebből is, talán csak azért nem foglalkozott ilyesmivel mindezidáig az emberiség, mert van orra.

Hát minek van? Ne legyen, ha mégis megtartjuk, tessék befogni, és örülni a honi építőipar fellendülésének!

Elképzelem a napot, mikor kiderül, hogy tégla-nagyhatalom lettünk, méghozzá… hát, abból van a tégla, amiből.

A Magyar Nemzet vezércikkben üdvözli a magyar építőipar fellendülését.

Az Origó szignó nélkül, de szalagcímben kiáltja világgá: „Az a büdös, amit annak tartunk!”

Bayer Zsolt a Magyar Hírlap sokat látott hasábjain érzékeny tollú, kissé túlcizellált írásban közli: „Ne szaglássz, wazzeg, mert beverem azt a túlméretes orrodat!”

Megindul a közvita, mit is építsünk az új, szinte korlátlan mennyiségben ránk szakadt építőanyagból?

A lakásépítés sajnos kissé lehetetlen, minden kísérlet kudarcot vall, maradnak a középületek és emlékművek.

Az új stadionokat például akár bekötött szemmel is meg fogják találni, és valljuk meg: a hazai labdarúgó mérkőzések látogatottsága nem fog sokat csökkenni ebben a helyzetben sem. Ami nincs, nem csökkenhet.

Felmerül a javaslat, hogy emeljünk egy piramist az Alföldön, mostani aranykorunk örök dicsőségére. A javaslatot a Parlament elfogadja.

Aztán azt mondanám, rakjunk várakat, minél többet, annál jobb.

Mutassuk meg, hogy megvalósítható, hogy a magyar géniusz meghazudtolja az évszázados babonákat, hogy nem ismerünk lehetetlent – és igenis tudunk várat rakni szarból.

Szép ez az aranykor.

Csak nemsokára kicsit büdös lesz.

De szép.

Szele Tamás

(Kiemelt kép: Google Earth)

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!