Szele Tamás: Rabszolgasors, csicskahalál

Kérem, azt mondanám, így legyen ötösöm a lottón, de az esélyek azt mutatják, hogy körülbelül így is lesz, vagyis sehogy. Alig három napja írtam ezeken a hasábokon a csicskázatásról, az Abcúg kiváló riportja kapcsán, és lám, a rendőrség már le is tartóztatott egy házaspárt, akik ebben voltak vétkesek, sőt, talán ennél sokkal több dologban is.

Nocsak, tehát végre történik valami? A hatóságok olvassák a független sajtót, felmérik a helyzetet és cselekednek, teszik kötelességüket? Azért ez a veszély nem fenyeget. Semmi sem történt a szónak abban az értelmében, hogy központi, összehangolt intézkedéseket tennének ez ellen az embertelen gyalázat ellen. Szimpla egybeesésről van szó, nem többről. Az Abcúg riportja Szarvason készült, Békés megyében, ahol százötven embert tartanak csicskaként, rabszolgasorban, a letartóztatás pedig Pakodon történt, Zala megyében, a Nyugat-Dunántúlon, szinte az ország két átellenes pontján. Semmi köze a pakodi ügynek a szarvasi százötven ügyhöz, ha csak annyi nem, hogy az alapbűncselekmény azonos, bár Pakodon volt a gaztetteknek némi pénzügyi vonzata is.

Akkor lássuk a hírt, at MTI nyomán:

„Letartóztattak egy 41 éves nőt, valamint a fiát és egyik lányát, mert a gyanú szerint évek óta több embert is rabszolgaként tartottak és használtak ki Pakodon – erősítette meg a Zalai Hírlap információját csütörtökön a Zala Megyei Főügyészség szóvivője.

Pirger Csaba elmondta: januárban egy 24 éves nő került kórházba kétoldali tüdőgyulladással, életveszélyes, kihűléshez közeli állapotban, így indult nyomozás, amely az előzményekre is fényt derített.

Ennek következményeként a Pakodon élő család tagjai közül az anyát, huszonéves fiát és hasonló korú lányát a bíróság szerdán letartóztatásba, egy másik lányát pedig bűnügyi felügyelet alá helyezte.

A család tagjai hónapokkal korábban ígéretekkel vették rá a 24 éves nőt, hogy költözzön hozzájuk. Ezután azonban kihasználták, mostoha körülmények között lakott náluk, kölcsönök felvételére kényszerítették, majd a pénzét elvették, valamint rendszeresen bántalmazták, éheztették.

Fény derült arra is, hogy 2015-ben hasonló körülmények között szállásoltak el egy férfit, akit ugyancsak megfosztottak személyi szabadságától, dolgoztatták, bántalmazták, éheztették. Őt is rákényszerítették, hogy kölcsönöket vegyen fel, a pénzt pedig elvették tőle, végül harmadik próbálkozásra tudott megszökni, hogy rendőri segítséget kérjen.

Pirger Csaba hozzátette: felmerült a gyanúja annak, hogy korábban szintén sanyarú körülmények között tartottak még egy férfit, aki ugyancsak leromlott egészségi állapotban került kórházba, és ott nem sokkal később meghalt.

A Zala Megyei Főügyészség indítványa alapján a társtettesként elkövetett emberkereskedelem bűntettével gyanúsítható családtagok közül hármat letartóztattak, egynek pedig elrendelték a bűnügyi felügyeletét. Alaposan feltehető, hogy összebeszéléssel, áldozataik megfélemlítésével az eljárást megnehezítenék, a fiatal nő ugyanis a szembesítéskor, fenyegetések hatására visszavonta terhelő vallomását – jelezte a szóvivő.” (MTI)

Az egész hírt idézem, mert fontosak a részletek. Mit látunk?

Azt látjuk, hogy egyrészt adott egy tipikusnak tűnő csicskázatási eset, a nyomorult helyzetbe kerülő hölgyet szállás ígéretével elcsalták, dolgoztatták, éheztették, végül, mikor már le is gyengült, majdnem végzett vele a tüdőgyulladás, még az a szerencse, hogy kórházba került, ott derült fény a rabszolgatartásra. Az tipikusnak mondható, hogy sikerült visszavonatni vele a terhelő vallomást, az bizony máshol, máskor is előfordult – nem hálás feladat az ilyen emberek mentése, a Stockholm-szindróma és a megfélemlítés miatt szinte lehetetlen végigvinni egy eljárást a csicskáztatók ellen, hiszen olyan a vallomásuk, mint a viasz, az alakítja, aki a kezébe veszi. Szarvason is vontak már vissza így nyilatkozatot az Abcúg szerint.

Újnak tűnik – azért nem akkora nóvum – a pénzügyi vonal. A pakodi család szemben a tradicionálisabb szarvasi gazdákkal, akik inkább a munkaerő kizsákmányolásában gondolkodtak, rájött, hogy hiszen hitelképességet is ki lehet zsákmányolni, ha ügyes az ember: igaz, hogy már máshol is megesett ez, sőt, a szarvasi közmunkások gazdánál tartott bankkártyája is már magában rejti ennek a gondolatnak a csíráját, a visszaélésnek legalábbis a lehetőségét – viszont, mondom, nem igazi újdonságról van szó, inkább súlyosbító körülményről.

Ami viszont vérforraló, az az, hogy ez a pakodi eset ugyanannál a családnál egyáltalán nem az első. Látjuk az MTI híréből, hogy volt már egy hasonló 2015-ös eset is, három szökési kísérlettel, ami a rendőrség tudomására is jutott: csak hát ezek szerint akkor nem történt semmi. Sőt, volt egy még korábbi is – az viszont emberhalállal végződött, márpedig egész szép bűnlajstromot látunk ezek szerint itt halmozódni.

Van három munkacélú kihasználásunk alapbűncselekményként, személyi szabadság korlátozásával, és annak ellenére, hogy ez a legfőbb baj, még ezért járna a legkisebb büntetési tétel. Aztán van legalább két pénzügyi bűncselekményünk is, azért már alaposabban szoktak mérni a bíróságon, nagyobb kanállal, a végén pedig ott áll egy haláleset, amiért mindenképpen sok jár, még ha csak az emberélet veszélyeztetése is állna meg (jó ügyvéd esetén).

Hát végül is mit művelt ez a család? Nem a bűnözés géniuszai, nem dolgoztak túl változatosan, gyakorlatilag ugyanazt a mintát követték az első, halállal végződő eset óta – valamikor, pár éve rájöttek arra, hogy a csicskának ugyan a valóságban nincsenek jogai, de más viszont élhet, sőt, vissza is élhet azokkal a külvilág előtt. Befogadtak egy kiszolgáltatott embert, elkezdtek a nevében kölcsönöket felvenni – ehhez azért egy csomó dolog kell, például az illető legalább valamennyire hitelképes kell legyen, igaz, régebben nálunk könnyen adták a bankkölcsönt, de azért mindenkinek mégsem. Kellett legyenek rendben lévő iratai is az illetőnek, valamiféle munkaviszonyt is fel kellett mutasson: aztán, mikor már mindent „lepapíroztak”, hogy az egyik legrondább mai magyar szót használjam, no, akkor tettek róla, hogy ne legyen hosszú életű ezen a földön. Vagyis inkább az ő földjükön. A bank, amely nem tudott arról, hogy nem a megboldogult élvezte a hitel hasznát, mehetett panaszra Sztálinhoz, hiszen örökösök és hátramaradt ingatlan vagy gépjármű nélkül bottal üthette a pénze nyomát.

És ezt az elsőre bevált módszert akarták megismételni először 2015-ben, csak akkor megszökött az áldozat, aztán most, 2019-ben. Most majdnem sikerült is, csak a tüdőgyulladás nem végzett időben a fiatal áldozatjelölttel, és kipattant a terv. Más kérdés, hogy visszavonta a vallomását, de a történtek után ebből vizsgálat már mindenképpen lesz. És könnyen meglehet, hogy ítélet is: azért egy éveken keresztül folyó horrortörténetet látunk itt, a legaljasabb, legmegalázóbb fajtából, Stephen King nem tudna különbet írni (bár nála több lenne a halott).

Azt régóta tudjuk, hogy a nyugalmas, kies magyar vidék borzalmas titkokat rejt, csak jobban szeretünk „ősi tisztaságáról” beszélni, meg aki politikus, az jobban is teszi, ha nem bolygatja a dolgokat, mert a büdös életben nem választják meg. Hát itt is egy ilyen ősi hangulatú, balladás történetet látunk, csak épp ebben nyoma sincs a folklórnak. De remekül nézne ki egy XIX. századi ponyvaregényben, lehetne belőle népmese vagy bármi más is. Ilyenekről regéltek eleink tengerihántás közben. És mikor még nem volt tengeri, akkor mást hántottak.

A legérdekesebb a dologban az, hogy a rendőrség végig tudta, látta mi folyik és nem tett semmit.

Valószínűleg a hitelügyletekről persze nem tudtak, de a csicskáztatásról mindenképpen. Nem lehet igaz, hogy egy 869 lakosú településen időről időre fel-feltűnnek nyomorúságosan öltözött ismeretlenek – majd el is tűnnek – és ezt nem tudja ott mindenki.

Tudták, csak hagyták.

Ugyanis – és ez nem a rendőrség, hanem a jogalkotás hibája – feljelentés hiányában nem is tehettek semmit.

És hát a jog logikáját követve még az a legvalószínűbb, hogy a pénzügyeken fognak elcsúszni (lesz abban közokirat-hamisítás is).

Az ügyet figyelni fogom – mint még annyi mást – és beszámolok majd, ha lesz miről.

Egyelőre itt tartunk.

Szele Tamás

(Kiemelt kép: Pakod – egy ekkora faluban nyilván mindenki tudott a csicskáztatásról – Fotó: Pakod Facebook oldala)