Szele Tamás: Porcelánfa

No, nekem a torkomra forrt a szó, mióta megszólalt Hazánk Esze, a nagytudományú Kósa Lajos, aki az örökösödési ügyeken kívül a környezetvédelem nagy szakértője is. Tőlem már csak annyi telik, hogy Tarlós Istvánt vigasztaljam, merthogy nagy az ő bánata: nincs hova fát ültetni a fővárosban. Már dehogy nincs, nőtt is ide tegnap porcelánfa.




De menjünk sorjában. Kósa mester a Kossuth rádióban fogta ki a szelet az én álnok környezetvédő vitorlámból, mikor leleplezte a brazíliai erdőtüzek valódi természetét: azt mondta ugyanis, miszerint:

„Nem az őserdő ég, csak a bozótos.”

Hát, az már mindjárt más, és neki el is hiszem, hogy látja, innét, Magyarországról, ő az éleslátásáról híres, a csengeri örökösnőn is egyből átlátott, a hutu-tuszi konfliktust meg azonnal felmérte, máig őt hívják az afrikanisták, ha valamit nem értenek.

Ja, nem.

De ha csak a bozótos ég, az mire jó? Azt is megmondta a fékezhetetlen agyvelejű Kósa:

„Az ellenzék a bozóttüzeket arra használná fel, hogy Orbán Viktort lejárassa.”

Kész, az ellenzék le van leplezve. A magyar ellenzék éjfélkor találkozik a Kerepesi temetőben, egy kriptában, kívül koromfekete, bévül bíbor selyemköpenybe burkolózva, egyik kezükben tőr, másikban koponya, harmadikban hasas konyakosüveg, aztán ha már együtt vannak, elvonulnak a Duna partjára, a Parlament előtt már várja őket Balú kapitány egy PBY Catalina hidroplánnal, még leszállnak tankolni a Baleári-szigeteken meg a Kanári-szigeteken, végül Rióban, de Amazónia fölött fel az ejtőernyőkkel, mert hármas sejtekben ugranak gyújtogatni az esőerdőt, mi által Orbán Viktor lejáratódik.

Vagyis nem, mert Kósa jól leleplezte őket.

Így köll ez légyen, sehogy másként.

Én már annyira meg is hajlok a bölcs érvek előtt, hogy nem amazóniai, de egyéb fáról sem írok, ami Budapest közigazgatási határain kívül fekszik, mert az a Kósa szakterülete, én csak azt tudhatom, amit személyesen látok, hallok, minden egyebet tud már a bölcs Kósa.

Hanem mit olvasok a Népszavában?

Sír a mi szegény Tarlós Istvánunk, sír néki a szája. Azt sírja ez a szegény ember, miszerint:

„Minden szabad, faültetésre alkalmas hely elfogyott a fővárosban – jelentette ki Tarlós István főpolgármester az Óbudai Egyetem közlekedési konferenciáján elmondott beszédében. Szerinte az előző városvezetés idején mindössze évi néhány száz fát ültettek Budapesten, de 2010 után kétezerre nőtt ez a szám, az utóbbi három évben pedig összesen 9900 fát telepítettek.” (Népszava)

Mondanám, hogy nem fogyott volna el minden talpalatnyi föld, ha le nem térkövezitek, de nem mondom, mert látom, nagy a Tarlósnak az ő bánata. Csúf dolog volna most, mély gyászában eszébe idézni, hogy ő tehet erről. Hanem hát nem is teljesen igaz, amit mond, bár a megoldás kicsit unortodox.

Kicsit undorító.

Kicsit giccses.

Kicsit illiberális.

De megoldás.



Az a helyzet ugyanis, hogy nőtt tegnap is új fa Budapesten, méghozzá a frissen felújított és tegnap átadott József nádor téren, szép nagyra nőtt, csak éppen – nem fából vagyon.

Hanem porcelánból.

Az új téren ugyanis van két díszkút és van egy életfa. Mind porcelánból. Zsolnaiból, herendiből. Csak úgy szépen, magyarosan. Pláne, hogy az a porelán nipp ott a tér közepén, ahová kirakták a vitrinből, életfa. No, ezen sem fog sámán mászni Numi-Tórem atyácskához a vasboltozatú Égbe, nem arra való, nippnek nagy, fának kicsi, meg hát le is törne a sámán alatt az a vékony ága – de akkor meg mi a cafrangos, paszomántos, sújtásos fityfenére jó?

Az tetszik mondani, hogy az a jó benne, miszerint szép?

Szép a fenét, randa és giccses. Álmomban ne jöjjön elő, mert nyugtalanul hálok tőle és akkor porokat kell szednem. Mondjuk az, hogy porokat szedjen idegzetének megnyugtatására, arra is ráférne, aki megrendelte, aki ellenőrizte meg aki kifizette, de vagyunk így még pár dologgal ebben a kis székesfővárosban.

Egyvalamire mégis alkalmas: Tarlós István megnyugtatására, mert hiszen ő meg azért hál nyugtalanul, mert nincs hová fát ültetni ebben a nagy városban.

Porcelánfát akárhová lehet, ha meg törik, még jobb, mert nagy üzlet a pótlása is. És igen biztonságos: a porcelánfára nem mászik fel senki, mert letörik az ág alatta, nem is esik le róla senki, felkötni sem lehet rá senkit, mosni is könnyű, szóval javasolnám, hogy a még anakronizmusként városunkban vegetáló fákat is mind cseréljük le ilyen porcelán műremekre.

Sőt, az összes többit is Magyarországon.

De tán az egész világon is – ez ugyan nem gyullad ki, nem lángol, nem parázslik, ily módon tehát nem járatja le Orbán Viktort Brazílián keresztül, mint olyan.

Milyen szép lesz: kéz a kézben sétálnak majd a mézeskalács huszárok és csipkés papírbalerinák a porcelán erdőkben, pacsulipatakok partján, óraműre járó madárkák csicseregnek az ágakon és naponta egyszer a takarító néni leporolja a világot.

Akinek ettől nem akadt ki a máj- és epeműködése, annak nincs is.

De ez Tarlós és Kósa világa.

A porcelánerdők giccsvilága.

Világnagy biedermeier zenélődoboz.

Középen felhúzzák, felül nézik, alul meg jön ki belőle a pénz.

Azért érdemes volna megtudni, mekkora a herendi porcelánmanufaktúra kapacitása.

Mikorra készülhet el az első porcelánerdő?

Szele Tamás

Kapcsolódó: Sas István: Miért gyűlölik a NERtársak a fákat?