Szele Tamás: Plakáthamisítások

A pénzhamisítás a múlté: nehéz, bonyolult, mindenféle kell hozzá megfelelő papírtól, festéktől kezdve csúcsminőségű technikáig, most mondják meg: érdemes ebbe fektetni, ha arra gondolunk, hogy még így is lebukhat az ember? Nem. A plakáthamisítás jobban kifizetődik.

Az egyelőre még homályos, ki fizeti, de mivel a plakáton se vízjel, se más azonosító nincs, mert minek lenne, bárki kiragaszthat bárki más nevében bármit, akárhány példányban – volt rá példa tavaly is, került idén is. Igen, a Pride-ról van szó, amivel kapcsolatban a magyar jobb- és szélsőjobboldal egyszerűen képtelen elfogadni, hogy a felvonulás a járványhelyzetre való tekintettel minden különösebb tiltakozás nélkül elmaradt: nincs nekik, szegényeknek min felháborodni, ez tarthatatlan állapot!

No, ha nincs, majd tesznek róla, hogy legyen.

Persze valahogy úgy, ahogy ők a sosem létezett „genderpropagandát” elképzelik, és ahogyan valódi érintett soha meg nem nyilvánulna.

A dolog azzal kezdődött, hogy augusztus 25-én, mikor véget ért a zászlótépkedős idény, a magyar szélsőjobb médiában megjelent egy plakát, amit valaki, valamilyen körülmények között a Ferencvárosban látott. Arról lehetne vitatkozni, hol mutatták be először, mármint melyik orgánumban, az én kutatásaim azt mutatják, hogy az „Anti-Gender Propaganda” című blogban debütáltak a fotók, melynek alcíme: „Harc az LMBT lobbi ellen”. 

Ez aztán körbeszaladt az ilyen profilú médiumokban, a csúcsra tegnap, tehát 29-én jutott, mikor is vezető anyag lett belőle egy ideig a Pesti Srácokon. Idézzük őket is, csak a széphangzás mián.

Terhes és szőrös transznemű párral akar hódítani a LMBTQ-lobbi a Ferencvárosban – A Momentum és a CEU a háttérben

Nemrégiben egy mélységesen felháborító és döbbenetes plakátra lettek figyelmesek a ferencvárosi lakosok, amivel a kerületben több helyen is sokkolják a jóízlést még ismerő embereket. Egy terhes (!) – igen, jól olvassák, egy terhes – transzgender férfiból és egy másik, vélhetően biológiailag férfinak született férfiból álló szerelmespár látható azon a plakáton, amellyel a szivárványcsaládok „szépségeire” hívják fel a figyelmet, miközben egy pincsikutyára sem emlékeztető csivava van egyikük kezében. Természetesen azon már meg sem lepődhetünk, hogy a plakátot támogató szervezetek között megtaláljuk a Momentumot és a CEU-t is.”

Ezek után az írás egyenként taglalja a szerző által ellenszenvesnek tartott politikusok és szervezetek idevágónak tartott megnyilvánulásait, amit nem részleteznék hely hiányában. Azonban tekintsük a tényeket, melyek, mint John Adams és a Tanú című film óta tudjuk, makacs dolgok.

Ez az írás augusztus 29-én jelent meg, számos elődjét követően. Az alapforrás pedig augusztus 25-én.

Ez eddig világos, az kicsit nehezen érthető, miért kellett négy nap a felháborodáshoz, de lehet, hogy a szerző igen türelmes ember és ennyi ideig kellett néznie a plakátot, míg kellőképpen felindult. Azonban van egy kis baj. Tekintsük azonban a Budapest Pride augusztus 26-i nyilatkozatát!

ISMÉT HAMIS PLAKÁTOKAT HELYEZTEK KI A NEVÜNKBEN

2020. augusztus 26. (szerda)

Az elmúlt pár napban több helyen is megjelent Budapest utcáin az alábbi plakát, amire a mi logónkat is rátették az engedélyünk nélkül, azt a hatást keltve, mintha mi készítettük volna.

A plakátokhoz sem tartalomban, sem vizuálisan NINCS közünk és nem tudjuk, ki csinálta őket.

Úgy gondoljuk, hogy ezeket ismét azzal a céllal kezdték terjeszteni, hogy a közvéleményt az LMBTQ közösség ellen hangolják. Külföldön ez már bevett gyakorlat, hogy a szélsőjobboldaliak szándékosan olyan plakátokat készítenek, ami heves érzelmeket vált ki az emberekből és megpróbálják ezeket úgy elterjeszteni, mintha LMBTQ szervezetek (vagy LMBTQ embereket támogató szervezetek) készítették volna.

A plakát fő problémája, hogy kontextusból kiragadott, nem informatív (ezáltal félreinformál) és egy egyedi esetet általánosít. Könnyű félelmet, gyűlöletet ébreszteni az emberekben egy hamis üzenettel és félrevezetni őket. Különösen könnyű megtenni ezt úgy, hogy ma Magyarországon sokan még mindig nem ismernek LMBTQ embereket és nincsenek hiteles információik rólunk.”

Ehhez a Humen Online még annyit tesz hozzá, hogy:

A plakátokon szereplő transznemű férfi, Wyley Simpson és párja egy 2019-es, az Amerikai Egyesült Államokban megjelent cikkben szerepelt ezzel a fotóval, amikor a nőként született, de a nemi megerősítő műtéten már átesett Simpson a gyermekét várta. A hamis kreatívot készítő személy jogtalanul használta fel ezt a fotót és provokatív módon használta a „teherbe esett férfi” kifejezést azért, hogy ezzel reményei szerint a közvélemény szemében a szivárványcsaládokat lejárassa.

A hamis plakáttól a Humen Media elhatárolódik, készítésében semmilyen módon nem vett részt, hozzájárulását és logójának felhasználhatóságát egyáltalán nem adta.”

Való igaz: itt a tavalyi, San Antonio helyi lapjában megjelent írás. 

Nocsak, mondaná a naiv olvasó, a Pesti Srácok ezek szerint bizonyára tévedett, elkerülték a figyelmüket az írásuk megjelenése előtt három nappal közzétett elhatárolódások. Engedtessék meg nekem, hogy kissé rosszmájú legyek: nekem két perc böngészésbe telt, míg megtaláltam őket, nehezen hinném, hogy aki rájuk keres, az nem veszi észre ezeket. Persze, ha valaki nem is keresi őket, az nem is fogja megtalálni, ebben állhat a nagy titok – és akkor még mindig jóhiszeműek voltunk. De álljon meg a verekedés: a Pride közleménye úgy kezdődik, hogy „ismét” hamis plakátokat helyeztek ki.

Ismét? Ismét bizony, ugyanis ezt a játékot a rejtélyes plakáthamisító körök már eljátszották tavaly is. Akkor is tiltakozott a Pride, akkor még vehemensebben, ugyanis akkor pedofíliát is kevertek a rágalmakba, ennek idén, a Kaleta-ügy után érdekes akusztikája lett volna, szóval talán azért hagyták ki. Mit írt tavaly a Pride?

Az elmúlt pár napban több helyen megjelentek Budapest utcáin az alábbi, szervezetünket is említő, házi készítésű plakátok.

A plakátokhoz NINCS közünk, nem tudjuk ki és milyen céllal készítette őket, de a Budapest Pride elhatárolódik a pedofíliát relativizáló és azt az LMBTQ+ emberekkel összemosó tartalmaktól!”

Akkor végezzük el a számítás próbáját: reagált tavaly az akkori hamis plakátokra a Pesti Srácok? Hogyne reagált volna, akkor épp azon a napon, július 30-án, amikor a Pride bejelentette az elhatárolódását.

Egyszóval, a hamis falragasz kezd bevett módszerré válni a magyar politika perifériáján. Sajnos a periféria lassan terjedelmesebb, mint a centrum.

Hogy anyagilag mennyire éri meg? Az tudja, aki műveli ezt a cselekményt, de a pénzhamisítással ellentétben nulla a kockázata, talán maximum nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazásért lehetne eljárást indítani, ha egyetlen elkövető személye is ismertté válna, azt pedig, hogy ki fizeti és mennyire bőkezűen díjazza a cselekményt, nem tudjuk, de valamiért, illetve valamennyiért mégiscsak csinálják.

Mondjuk mióta végigvonult az országon a menekültellenes és Soros György-ellenes plakáthadjárat, tényleg nem elvárás a köztudatban, hogy a nyilvános falragaszokon igazat olvassunk: a kis plakáthamisítóknak nagy, profi, állami mestereik voltak.

Egy megjegyzéssel adós vagyok: bocsánat, de a hamis plakátot még illusztráció formájában sem fogja lapunk népszerűsíteni, aki kíváncsi rá, az megnézheti valamelyik hivatkozásban.

Lesz még ilyen hamis plakát épp elég. Ma a Pride, holnap bármi más.

Művelték ezt nagyban is, állami szinten is, ez már a kézműves változat.

Csak annyira hívnám fel a kormánymédia munkatársainak becses figyelmét, hogy legközelebb vagy dolgozzanak gyorsabban, vagy legalább ügyeljenek a dátumokra, mert így nagyon kilóg a lóláb.

Kilóg már a teljes ló, sőt, az egész ménes is.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!