Szele Tamás: Pénzügyek

Ezekről is beszélni kell, sajnos, sőt: beszélnek is, nekünk meg az a dolgunk, hogy közreadjuk, amit okos emberek mondanak. Ráadásul most ez éppenséggel közérdekű ügy. Dióhéjban az a lényege a dolognak, hogy tessék elfelejteni a pénzt.

Mondjuk így, huszadika után ez nem is olyan megoldhatatlan feladat a magyar háztartások jelentős részében, de ahol még akadna is valamennyi pénzmag, ott sem illenék használni. Ezt nem én mondom, hanem Varga Mihály pénzügyminiszter mondta két órája saját Facebook-oldalán, szóval nem én adogatom tovább a rémhíreket, hanem a kormány tagja. Bár mondjuk épp Varga az a tagja ennek a díszes testületnek, aki tudni is szokta, mit beszél. Akkor lássuk, mire szólít fel?

A koronavírus elleni küzdelem egyik fontos lépése lehet, ha készpénz helyett bankkártyával, mobiltelefonnal, vagy éppen okosórával fizetünk. Vigyázzunk egymásra!”

Készpénzfizetés helyett bankkártya

A koronavírus elleni küzdelem egyik fontos lépése lehet, ha készpénz helyett bankkártyával, mobiltelefonnal, vagy éppen okosórával fizetünk. Vigyázzunk egymásra!

Közzétette: Varga Mihály – 2020. március 20., péntek

Igaza van, a videóban rávilágít arra, hogy a kutatók szerint a koronavírus napokig életben tud maradni a tárgyakon, így a bankjegyeken is. Fontos az is, hogy mindenki inkább az interneten intézze az ügyeit.

Hozzáteszi: a készpénzmentes tranzakciók nemcsak gyorsabbak, hanem higiénikusabb megoldást nyújtanak, mint a készpénz. Magyarországon jelenleg közel 150 ezer helyen van lehetőség bankkártyával, úgynevezett POS-terminálon keresztül fizetni, 10-ből 9-készülék alkalmas az érintéses fizetésre is.

Az időskorúak védelme a jelenlegi helyzetben kiemelten fontos, ezért Varga Mihály azt javasolta a fiatalabb korosztálynak, hogy segítsenek az időseknek a bevásárlásban, a csekkek befizetésében és használjanak készpénzmentes megoldásokat.

Hát egy szavam sincs a dolog ellen, főleg, hogy tegnap a Magyar Nemzeti Bank a fizikai kapcsolatok számának csökkentése érdekében az érintéses fizetési kártyás vásárlások esetében a PIN kód kötelező használatára vonatkozó 5 ezer forintos értékhatár 15 ezer forintra emelésére szólította fel a bankokat és a kártyatársaságokat. Ezzel becslések szerint a vásárlásoknak már közel 90 százaléka, összesen mintegy 670 millió darab tranzakció lenne bevonható abba körbe, amikor a tranzakció a POS terminál ügyfél általi kezelése, érintése nélkül megtörténhet. A mielőbbi alkalmazhatóság érdekében a jegybank a vonatkozó jogszabályok módosítását javasolja a kormánynak.

A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság egyenesen felszólítja a lakosságot közleményében (az kicsit homályos, hogy mióta foglalkoznak pénzügyekkel is, de jó szándékkal szólaltak meg, ne bolygassuk), hogy aki teheti, csekkbefizetés helyett utaljon, hagyományos levél helyett írjon e-mailt, a webáruházakat pedig érdemes ellenőrizni rendelés előtt és használni a küldemények nyomon követését. Különben azért illetékesek a kérdésben, mert – mint kiderült – elvben az ő hatáskörükbe tartozik a postapiac felügyelete, és hát valóban, elég fertőző hely tud lenni egy zsúfolt postahivatal, főleg rezsifizetés idején. Ők aztán tényleg nem válogathatják meg a vendégeiket. Azt tanácsolják, hogy az idősek, krónikus betegséggel küzdők egyáltalán ne menjenek postára, de ha tehetik, a fiatalabbak is halasszák el a postai ügyintézést. A postai küldemények extrém esetben karanténba is kerülhetnek a postai alkalmazottak vagy a címzettek egészsége védelmében. Ha mégis szükséges, minden postai ügyet érdemes egyetlen alkalommal rendezni a befizetnivalók összegyűjtésével, kihasználni a csekkbefizető automatát, a közönséges – felbélyegzett vagy postakész borítékban lévő – levelek feladására pedig a kihelyezett postaládákat. Ha a postahelyre egynél több ügyfél érkezik, akkor a többiek az épületen kívül, a szabadban álljanak sorba, egy-egy méter távolságot hagyva egymás között.

Rendben, igazuk van, ez sem ostobaság, sőt. De lehetséges-e a dolgok mai állása szerint elkerülni a készpénzforgalmat? Mert hát az ember lassan már egyéb miatt nem is megy postára, csak a csekkeket fizeti be.

Hát, van, ahol lehetséges, van, ahol nem. POS-rendszerű fizetésre ugyan sok helyen van lehetőség, de ezek többnyire vagy posták, vagy nemzeti dohányboltok, ahova egységesen telepítették ezt a rendszert (itt a magyarázat arra is, hogy miképpen jött ki a százötvenezer terminál). És igen, a nagyobb bolthálózatokban is mindenhol lehetséges – csak hát ezek a nagyobb bolthálózatok rendszerint nagyobb településeken vannak, hiszen kisebb helyeken nem is érdemes boltot nyissanak.

ATM-mel hogyan állunk? Tavaly novemberi adatok szerint Magyarországon összesen valamivel több mint ötezer ATM található, ezek ötöde megyeszékhelyen van. A legtöbb bankjegykiadó készüléke az OTP-nek van, szám szerint 1933, a Takarékbank a második, 990 ATM-mel, a harmadik az Euronet, amely azonban csak Budapesten és nagyobb vidéki városokban van jelen. Az UniCreditnek például 170 ATM-je van, ebből viszont csupán kettő található községben, miközben az ügyfélkörük 19 százaléka községekben él. Az MKB-nál az ügyfélkör csaknem fele lakik kisebb városban vagy községben, a 66 ATM-ből viszont csupán 24 található megyeszékhelynél kisebb településen. Az Ersténél a kliensek 22 százaléka fővárosi, őket több mint 100 automata szolgálja ki, a megyeszékhelyeken élő 20 százalék szintén több mint 100 ATM-et használhat helyben, miközben a kisebb településeken élő 58 százaléknak 200-nál kevesebb automatát telepített a bank. A Budapest Bank termináljainak is kevesebb, mint a fele van megyeszékhelynél kisebb településen. (A Napi.hu alapján).

A Takarékbanknak létezik tizenöt mobil ATM-je, ezek bankfióknak berendezett kisbuszokban járják az országot – de hát az összes ATM mind csak arra jó, hogy készpénzt vegyünk ki belőle vagy tegyünk belé, minket most inkább az elektronikus fizetés és átutalás felé terelgetnek, ami szintén helyes gondolat, csak nem mindenki hajlandó rá. Magam is ismerek okos, művelt, általában tiszta fejű embert, aki nem hajlandó számítógépen keresztül fizetni a bankkártyájával – ha azon a gépen Google fut. Márpedig a legtöbb gépen az az alapértelmezett kereső. És nehezen fognak hozzászokni ehhez a rendszerhez épp azok a különösen veszélyeztetett idősebb emberek, akik egy életet dolgoztak végig úgy, hogy csakis készpénzt használtak. De még ha hozzá is próbálnának szokni, kéne ám a dologhoz számítógép vagy okostelefon is, kéne élő internet-vonal, szóval ugyanazok a problémák merülnek fel, mint a távoktatás esetében.

Ilyenkor látszik, hogy nem egy Magyarország van, nem is kettő, hanem sok: a technikailag fejlett, jól ellátott nagyvárosi Magyarországon nem gond a készpénz nélküli fizetés, a kisvárosokban inkább probléma, de bezzeg a falvakban, községekben, kistelepüléseken szinte lehetetlen is: korábban kellett volna fejleszteni a rendszert, még időben és egyenletesen, csak senki sem gondolta volna, hogy ilyesmire valaha is szükség lesz.

Most már csak annyit tehetünk, hogy aki tudja, kerülje el a készpénz használatát, aki viszont nem tudja, emiatt ne éhezzen.

Azért, ha valaki 1987-ben, két évvel azelőtt, hogy végzett a Közgázon, megjósolta volna Varga Mihálynak, hogy ő fogja megvalósítani Marx Károly álmát, mely szerint megszűnik a pénz, mint fizetőeszköz… a legkevesebb, hogy nagyot nézett volna.

Meglátjuk, kérem, hogyan lesz.

Vigyázzunk magunkra, vigyázzunk egymásra.