Szele Tamás: Pardon, hogy bocsánat

Kérném tisztelettel, én jósdát nyitok. Úgy látszik, van némi tehetségem a jövőbe látáshoz, majd mindenféle bő klepetusokban járok, csúcsos föveggel a fejemen és időnként kinézem a kristálygömbből a jövő heti lottószámokat. Ugyanis tegnap azt találtam mondani egy ismerősömnek, hogy a Coca-Cola plakátjaira már rég nem fogunk emlékezni, mikor még mindig lesz kólaügy.

Van is, merthogy ez Magyarország, a plakátokat tegnap leszedték volt, hogy másokkal helyettesítsék őket, de a történet folytatódik, „ügy” lett belőle, sőt, per is lesz, hála a Pesti Srácoknak, akik egy porcelánboltban tekéző elefánt tapintatával nyúltak a kérdéshez. Szóval, tegnap ott maradtunk el, hogy a Pesti Srácok munkatársa, Vésey Kovács László egy írásában (és mellesleg: az írás mellett bizony szerepelt a „vezércikk” megjelölés) még annak az orgánumnak a szintjéhez is méltatlan módon hasonlította a homoszexuálisokat a tolószékbe kényszerülő embertársainkhoz. Nem elemzem most, elemeztem tegnap, nyugodtan mondhatjuk, ki is veséztem, de lássuk, mi történt azóta?

Van annak némi tragikomikuma, hogy a szerző állandó mottója, mely fényképe alatt olvasható, az, miszerint

Mit fognak ehhez szólni mások?”

Hát, most megtudta, alaposan. Kezdjük azzal, hogy a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége közleményben tudatta: beperelik a Pesti Srácokat az írás miatt. Mint jelzik:

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége felháborítónak, és elfogadhatatlannak tartja, hogy ma Magyarországon következmények nélkül lehet az emberi méltóságot súlyosan sértő, gyűlöletkeltő kijelentésekkel illetni a születésüknél fogva, illetve betegség vagy baleset következtében mozgáskorlátozottá vált, kerekesszékes embereket pusztán az állapotuk miatt! A MEOSZ következetesen kiáll a mozgáskorlátozott emberek és családjaik érdekében, értük, az önrendelkező mindennapokért! Ezt szem előtt tartva a MEOSZ bírósághoz fordul a pestisracok.hu portálon megjelent írás mozgáskorlátozott emberek közösségét ért jogsértő kitételei kapcsán.

Elvártuk – mert evidens, ha valaki ilyen méltatlan írást tesz közzé – hogy Vésey Kovács László, a pestisracok.hu újságírója kérjen bocsánatot az emberi méltóságot és jogokat súlyosan sértő cikke miatt a mozgáskorlátozott emberektől. Bocsánatot nem kért, egy mondatot törölt a cikkéből, és a portálon ma délután „A MEOSZ úgy érzi, megaláztuk a mozgáskorlátozottakat” címmel lehozták közleményünket.”

No, ez azért jellemző a kormánymédia munkamódszereire: más ügyekben is hasonlóan járnak el, de ebben az esetben a szerkesztőség érezhette, hogy ennyi nem lesz elég (jogilag sem elegendő különben), és ma reggelre kelve Vésey mester bocsánatkérő cikket írt. Illetve ez nem cikk, hanem egy Faceebook-bejegyzés, de írás formájában is közölték. A címe tényleg az, hogy „Elnézést kérek”, de itt vége is az udvariasságnak. Tulajdonképpen az egész a régi viccre emlékeztet, mikor Kohn azt állítja Grünről, hogy az egy tolvaj és sikkasztó, mire fel Grün bepereli becsületsértésért. A bíróság Grün javára dönt, és kötelezi Kohnt arra, hogy mondja ki: Grün nem tolvaj, nem sikkasztó és kérjen bocsánatot. Kohn kiáll a bíróság elé:

– A Grün nem egy tolvaj? A Grün nem egy sikkasztó? Már bocsánatot kérek…

No, Vésey is ilyenformán kéri az elnézést, szemezgessünk kicsit a szövegből:

Természetesen nem a mozgáskorlátozottak, kerekesszékesek bántása volt a célom, ahogy ugyanezt hangsúlyoztam a szóban forgó cikkben is, hiszen az nem is róluk szólt, hanem a homoszexualitást népszerűsítő lobbi folyamatos és gyerekeinkre veszélyes nyomulásáról. Nem célpontként, hanem hasonlatként szerepeltek a cikkben. A visszajelzések alapján sokan értették a hasonlatot, azt hiszem, sokan azok közül is, akik most úgy tesznek, mintha nem értenék, hogy ne a cikk lényegi részéről essen szó.”

Értem, tehát ő leír egy sértő párhuzamot, és azok a hibásak, akik azt sértőnek olvassák. Szép lenne, ha minden esetben az olvasókat lehetne hibáztatni, csak sajnos ez nem módszer – nem lehet azt mondani, hogy rosszul rakták össze, mint Igor, a bicikligyári munkás a kerékpárját, aki már háromszor kilopott minden alkatrészt, de mikor otthon összerakta őket, mindháromszor tank lett belőle. Ahogy ebben az esetben sem Igor tehet a végeredményről, Vésey esetében sem az olvasó a hibás, tankalkatrészből tank lesz, sértésből sem válik bók vagy dicséret, akárhogyan is olvassuk.

Az persze meglehet, hogy akik tegnap óta szakmányban bombáznak gyűlölködő, gyalázkodó meg fenyegető hozzászólásokkal és üzenetekkel, azok tényleg nem értették; vagy nem is olvasták, vagy jobban hisznek az ellenzéki gyűlöletügynökségnek, mint a szemüknek. Igaz, ha egy cikkhez lábjegyzetet kell írni, az nem jó.”

Hát, az bizony nem jó. De van itt egy kis fogalmi zavar: Vésey „ellenzéki gyűlöletügynökségekről” beszél. Hát gyűlölje magát a Kozarek: kicsit sem gyűlölöm. Szánom, sajnálom, röhögök rajta, mert nevetséges, még ez a magyarázkodása is – de gyűlölni? Sokat kell még neki nőnie ahhoz, hogy egyáltalán érzelmet váltson ki felnőtt emberekből. Szóval nem, gyűlöletnek nyoma sincs.

Csupán hasonlatként említettem a tolószékeseket, mert például őket sem akarja senki bántani, akárcsak a homoszexuálisokat, viszont előbbiek állapotát nem is idealizálják óriásplakátokon, ahogy az utóbbiakét viszont igen.”

Nem megy ez magának, Vésey úr, nem megy… úgy kér elnézést, hogy közben minden állítását fenntartja, a szöveg logikai értéke így nulla, maximum jogi fontossága van.

És itt jutunk el oda, hogy miért is kellett ezt a valamit megírni. Aztán közzétenni, először a Facebookon, másodjára már a lapban is.

A magyar sajtójog természete miatt.

Ugye, a MEOSZ bejelentette, hogy keresetet indít az írás miatt. Mármost ez nem ennyire egyszerű, ugyanis ha valami egyszerűen csak sértő, azt nehéz peresíteni, szükség van vagy egy állításra vagy egy párhuzamra, ami dehonesztáló lehet. Tehát ha azt írom, hogy „Pisti hülye” ez egy perelhető állítás, ráadásul tekintet nélkül az igazságtartalmára, ugyanis Pisti akár hülye, akár nem, sérti a jó hírnévhez való jogát. Ha meg azt írom, hogy Pisti szellemi képességei leginkább egy tál langyos esővízéhez hasonlatosak, akkor a párhuzam sértő, és az is perelhető. Akkor nem vagyok perelhető, ha azt írom, hogy „Pistit sem az eszéért fogják elrabolni a földönkívüliek”, mert ahhoz, hogy ezt az állítást eldöntse a bíróság, be kéne idéznie egy földönkívülit és kihallgatnia az elrablások természetét illetően. (Bonyolítja a helyzetet, hogy Pisti szó szerint bármilyen állításért vagy párhuzamért perelhet engem, ha én azt vele kapcsolatban írtam le, és ő úgy érzi, hogy ezzel megsértettem a jó hírét, tehát horribile dictu, azért is, hogy „Pisti kiváló szakács”).

Szóval, szép dolog a magyar sajtójog, vinné el a markoláb.

De tegyük fel, megindul az eljárás. Ennek a legelső eleme, hogy a MEOSZ ügyvédje ír egy felszólítást a lapnak, miszerint azonnal távolítsák el a sértő tartalmú írást, és határolódjanak el a benne foglaltaktól. Ugyanis az első jogalany a közlő sajtótermék, illetve annak is a felelős szerkesztője, vagy ha az nincs, a tulajdonosa. Ezt a lap vagy megteszi, vagy nem. Ha megteszi, a további eljárás megnehezül, tán el is akad, mert a jogsértés ténye megszűnik és a bizonyíték is csak mentés formájában áll rendelkezésre – csak hát nem azért szokott az ember írni, hogy leszedegesse, ha valaki ír valamit, rendszerint úgy is gondolja a dolgokat, ahogyan megfogalmazta. Szóval erre ritkán szokott sor kerülni. Amint a bocsánatkérésre, elhatárolódásra is.

Esetünkben a Pesti Srácok felemás módszert alkalmazott: nem vették le az inkriminált anyagot, de közölték a bocsánatkérést. Ami nem tartalmazott elhatárolódást a korábbi állításoktól, ellenben még el sem nagyon érhetett hozzájuk az ügyvédi felszólítás, maximum e-mailben kaphattak valamit, de hivatalosan ezt ajánlva kell küldeni, tértivevénnyel. Csak gondolom nem az első sajtóperük, tudják már, hogyan kell esetleg megakasztani az eljárást. Vagy legalább lassítani kicsit.

Tehát a mai írás célja leginkább a ködösítés, az, hogy egy kis munkát adjanak a jövőben a bíróságnak, ami majd el kell döntse, hogy bocsánatkérés-é ez, avagy mégsem, és ha igen, miért nem. Meg van még egy célja. A magyar sajtóperek kettesével járnak, mint a sithek: úgy működik a dolog, hogy az első eljárás a szerkesztőség ellen indul, és aztán ha és amennyiben jogerős ítélet születik benne – és ez a jogerős ítélet elmarasztalja a lapot – akkor indítanak egy másikat, már a szerző ellen, ugyanis akkor már kimondták a jogsértés tényét, lehet kérni tőle kártérítést. Persze ezt valószínűleg már más bíróság fogja tárgyalni, más helyen, más időben, más szempontok alapján, de olyan azért nem lesz, hogy egy korábbi bírósági döntést ne fogadjanak el teljesen és tökéletesen.

Láthatjuk, ez a „bocsánatkérés” ha annak minősül, a szerzőt védené, csak épp nem nevezhető annak, hiszen a megbánás legcsekélyebb jelét sem mutatja, sőt, minden korábbi állítást fenntart, és még le is hülyézi az olvasókat.

Szóval, ez olyan pardon, hogy nincs pardon.

Időközben lett még egy fejlemény az ügyben, kiderült ugyanis, hogy az egész kólaügy, Boldog Istvánostól, Véseystől, mindenestől egy hatalmas mellélövés volt. Ugyanis a Magyar Hang utánajárt, kinek a tulajdonában vannak azok a hirdetési cégek, amelyek kirakták a kifogásolt plakátokat.

Hát bizony, idén április ötödike óta Mészáros Lőrinc az egyik tulajdonosuk.

Urak, baj lesz, erre a bálnára nem lett volna szabad lőni…

Elképzelek egy sajtópert, amit a Publimont Hirdetésszervező Kft. indít a Pesti Srácok ellen, üzleti hitel rontása miatt.

Gatyákat felkötni, urak!