Szele Tamás: Országnagy bakterház

Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, örömmel jelenthetem be, hogy a valamikori Magyar Köztársaság, mai nevén egyszerűen Magyarország, államformáját tekintve rántott hús és drótoktól ölelt, egyszerűen bakterházzá alakult, bár egyelőre még nem indul. De már bakterház, és nem segíthet rajta más, csak a piócás ember.

Az államrendünket érintő gyökeres átalakulás szinte észrevétlenül ment végbe – lassan váltunk országból bakterházzá, mintegy suttyomban, fokról fokra, de most már befejeződni látszik a folyamat. Azonban lássuk, miről beszélek.

Történt pedig, hogy ezen a héten a HVG hosszabb írásban mutatta be, milyenek is a viszonyok a MÁV ceglédi elővárosi vonalán – röviden szólva: kriminálisak. Nem akarom sem hibáztatni, sem mentegetni a Magyar Államvasutakat, van bizonyos rálátásom a helyzetre, némi szakmai múltam is a vasúti sajtóban, így tudom: ez nem egy vonal hibája, nem is csak a technikáé, nem pusztán a képzetlen személyzeté és nem is kizárólag a vezetőségé, hanem mindené és mindenkié egyszerre – ha ennyi nem volna elég, azt se feledjük, hogy évtizedek padló alá söpört problémái egyszerre válnak akuttá, szóval még csak nem is kizárólag a mi nemzedékünk hibái okozzák a MÁV válságát, hanem bőven benne van apáink, sőt, nagyapáink keze is.

Az más kérdés, hogy az ország pont ugyanígy néz ki: a MÁV csak állatorvosi lova a rendszernek. Attól, hogy egy problémát pillanatnyilag akutnak látunk, érzünk – mert az is! – ha hirtelenjében orvosolnánk is, ott állna mögötte a másik ezer, amit sok-sok évtized óta sepertünk gondosan a szőnyeg alá. És itt nem egyszerűen csak annyi lenne a megoldás, hogy leváltunk osztályvezetőtől felfelé miniszterelnökig mindenkit, aztán hajrá: a húsz, harminc, ötven évvel ezelőtti mulasztásokat, az akkor okozott károkat nem tudjuk leváltani, és ha még élnek is a felelősök, a megbüntetésük nem sok mindenen segít. A károkat felmérni és szép lassan kijavítani kéne, csak ahhoz rengeteg idő és munka fog kelleni. Persze, ettől még elengedhetetlen volna a teljes vezetőváltás is: de az csak része lenne a megoldásnak, nem a megoldás maga.

A HVG írásában két momentum volt különösen plasztikus: az egyik az, hogy egy bizonyos bakterházban harminchét éve várnak az angol vécé bevezetésére. Ez azért várakozási időnek is világrekord, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy ez alatt az idő alatt mi mindenbe ruházott be a MÁV, bár tényleg nem foglalkozhatnak minden szarral, de a sajátjukkal azért illenék. A másik, hogy ugyanazon őrhelyen a vasutasok saját, összedobott pénzükből vásároltak ebben a nyári hőségben egy mobil légkondicionálót.

Na, ezt nem kellett volna. Megjelent az írás (bár a mobil klímára utaló részt sehol sem találom benne, de lehet, hogy a vasutasokat védendő kivették mostanra, azonban a következmények bőségesen dokumentálhatóak). Már másnap tiszteletüket tették a bakterházban, vagyis szaknyelven őrhelyen a MÁV illetékesei, akik azonnal megtiltották a klíma használatát, részben, mert a kéménybe volt bekötve (mivel mobil, bármikor ki lehet kötni), részben pedig, hogy őket idézzem:

Van elég baj a HVG-cikk miatt, nem kell még ez is.”

Így aztán megjelent a készüléken a csodálatos, igazán magyar felirat:

A HVG-cikk miatt felsőbb utasításra nem használható.”

Tetszenek érteni? A cikk miatt! Ha nem írtak volna a lapban a viszonyokról, még hagyján, félrenéz a szakértő, de így, kérem, így? Mikor a félország tudja, hogy ott van? Így már csak egyet lehet tenni: megtiltani a használatát.

Az ügynek különben lett folytatása: mikor megírta a sajtó a tilalmat, a MÁV a fejéhez kapott, és közleményben jelezte:

A MÁV Zrt.-t felháborítja a cikkben leírt eset. A MÁV Zrt. vezetősége utasította a szakterületet, hogy a klimatizálás helyreállítását e hét végéig végezzék el. A kollegialitás szabályait rúgta fel, aki ily módon kikapcsoltatta az őrhelyen a klímaberendezést.”

Hát, ha így, akkor így, ez is jobb a semminél – de lássuk csak, minek voltunk a tanúi?

Annak, hogy

  1. Elviselhetetlen körülmények uralkodnak bizonyos vasúti munkahelyeken.
  2. Ezt megírta a független sajtó.
  3. Első közelítésben az illetékesek nem a körülményeket próbálták javítani, hanem az azokon saját erőből segíteni próbáló vasutasokat büntetni, majd
  4. valamelyik épebb eszű MÁV-vezető az újabb sajtóvisszhangok hatására az asztalra vágott és lediktált egy sajtóközleményt.

Aztán, hogy a klímával mi lesz, azt még majd meglátjuk. Esély mindenképpen van a probléma központi megoldására, csak éppen a privát megoldást nem szenvedhetik, annak pusztulnia kell: mint láthatjuk, a MÁV nem azt engedte meg, hogy visszakapcsolják a mobil klímát, hanem saját forrásaiból kívánja megoldani a dolgot.

Elvileg persze az is jó, pláne, ha tényleg hamar elintézik.

És ha nem klímáról van szó, hanem buszmegállóról? Ha mondjuk valahová kéne egy megálló, de nincs, és épít oda egyet a Kétfarkú?

Akkor azt elbontják, azzal, hogy majd megoldják központi úton.

Ha egy kátyút töltenek fel, méghozzá szakszerűen?

Azt visszaállíttatják, azzal, hogy a kátyúzás is központi cég feladata. Inkább legyen gödör mindenhol, törjenek a tengelyek, ha kell: de a hatáskört nem adja ki a kezéből az állam. A magánkezdeményezést halálra ítéli, főleg, ha sikeres és működik.

Ha az oktatással van baj, egészségüggyel van baj, nehogy segítsen valaki – megoldják központilag, úgy megoldották a héten is, hogy költségvetési forrásokat vontak el a kórházaktól és gyakorlatilag lehetetlenné tették az alternatív oktatást.

Egyáltalán, az egész mögött egy hatalmas központosító törekvés áll, csak éppen a mai magyar állam épp úgy képtelen irányítani a gazdaság és az élet minden területét, mint a létező (és nem működő) szocializmus idején.

Államosításokat látok közelegni.

Tervgazdálkodást és ha nem is kollektív munkaszervezést, de Mussolini korporatív államát.

Segíts magadon, Isten is megsegít!” – tartja a közmondás.

Ne segíts magadon, majd az állam megsegít, csak függjél tőle minden szempontból!” – mondja a NER.

Aztán nem segít. Viszont árt.

Segíts magadon, mert a Jóisten se segít, az állam meg csak árt…” – szűri le a magyar polgár a tanulságot.

Mondom én, nem ország ez.

Hanem bakterház.

És legalább az angol vécét bevezethetnék, ha már ennyi ideje ígérik.

Klímával nem is érdemes gatyáznunk, azt tönkreteszik.

Tényleg nem segít itt más, csak a piócás ember.

Szele Tamás