Szele Tamás: Orbán Viktor világa

Van ebben az állandón fortyogó, kavargó, bugyborékoló, viharzó magyar közéletben valami végtelenül unalmas. Ebben a keserű lében, amiben a magyar glóbusz forog. És ezt az unalmas dolgot Orbán Viktornak hívják.

Engem speciel nagyon fáraszt.

Nála jobban már csak az fáraszt, hogy mindent a világon hozzá kell viszonyítani, ő az etalon, és az átlagpolgár csak kétféle hozzáállást ismer: ha kormánypárti, mindenért rajong, amit a kormányfő kedvel, ha ellenzéki, utálkozva veti el ugyanazokat a dolgokat magától, annak elemzése nélkül, hogy a különben önmagukban független mindenfélék, melyek a kormányfővel kapcsolatban említésre kerülnek vagy melyeket ő maga megemlít, mennyire hasznosak, illetve haszontalanok. Megette a fene az egész világot, ha már az dönti el, szeressem-e a marhapörköltet, hogy Orbán szereti-e – és volt idő pár éve, amikor ez komoly politikai viták tárgyát képezte egy fotó miatt, melyen az említett politikacsináló pörköltet evett egy vendéglőben. Úgy kielemezték a kép minden részletét mindegyik oldal hívei, hogy még a szalvéta ráncai sem maradtak ki a politikai állásfoglalásokból. Pedig hát nem Mick Jagger Orbán, hogy minden mozdulata hír legyen, és nem kevés szándékosság van abban, hogy állandóan mond, tesz valamit, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni: így éri el, hogy pillanatig se feledkezhessünk meg az ő elkent személyéről.

Viszont az sem megoldás, hogy ne írjon róla az ember, hiszen miniszterelnök, a sorsunkat befolyásoló döntéseket hoz, szóval fel a gázmaszkkal, lássuk, miket beszélt már megint?

Szokás szerint provokatív marhaságokat.

Ma reggel például azt mondta a Kossuth rádióban, a szokásos heti igehirdetés alkalmából, miszerint

A koronavírus Magyarországra való behurcolása ellen kell védekezni, ugyanis minden egyes újabb hazai fertőzésnél megtalálható valamilyen külföldi mozzanat.”

Ez, kérem, bizony csúnya dolog, de csak úgy segíthetnénk rajta a dolgok jelenlegi állása szerint, ha kifejlesztenénk a speciális, magyar és nemzeti koronavírusunkat, mely különbözik az összes többitől a világon. Nem is értem, miért nem ezen munkálkodnak a magyar kutatók, miért a gyógyszert, a vakcinát erőltetik, ahelyett hogy megmutatnánk a világnak: van igaz, mokány magyar vírus is, nem a gólya költött minket, semmi szükségünk az övékre, be ne hurcolják, van nekünk saját!

Gonosz a világ, mindenki minket akar megfertőzni, legalábbis a miniszterelnöki koponya szerint. De vagyon erre is arkánum:

Több Balaton, kevesebb Adria, és akkor a járvány is féken tartható lesz.”

fogalmazott a kormányfő. Ráadásul ennek megvan az az előnye is, hogy a Balaton már kormányközeli kezekbe került, a maga teljességében, az Adria egyelőre nem, tehát a több Balaton több bevételt is jelent a kormány barátainak és üzletfeleinek. Sőt, jelezném tapasztalataim alapján, hogy egy balatoni út aránytalanul drágább egy horvátországinál, még a benzinköltséggel együtt is. Jelezném, csak értelme nincs: most nem anyagi érvekkel próbálják a kuncsaftot a Balatonra terelni, szó nincs árengedményről, most a határzár fog dönteni, már, ha bárkinek egyáltalán lesz kedve az így is hatalmas vagyonokat növelni családi kasszájának kárára egy üdüléssel a magyar tenger partján.

Egyébiránt a világban káosz és apokalipszis uralkodik, jobb is lezárni a határokat a Külső Sötétség elől, például

Szeptemberre térdre eshet jó néhány, Magyarországnál gazdagabb, de pénzügyileg sérülékenyebb ország. Példaként hozta Portugáliát – amelynek miniszterelnöke jövő hét elején Magyarországra látogat -, Spanyolországot, Franciaországot. Ezért döntöttek úgy a “nagyok” – folytatta -, hogy vegyen fel hitelt az EU, amitől ő is “fázik”, mert a magyarok fejében az adósság az egyik legrémisztőbb dolog, ismerik az adósrabszolgaság veszélyét mint kommunista örökséget, az ország eladósítása ugyanis az 1980-as években történt. Amikor pedig “a kommunisták modern formában visszajöttek szocialistaként”, 2002-2010 között ugyanez a veszély jelentkezett devizaadósságként – tette hozzá.”

Herceg, ebben egy hiba van: szeptember mindenképpen eljön, ha akarjuk, ha nem, és akkor meglátjuk, ki esett térdre, ki nem. Nem szabad ilyen pontos prognózisokat mondani, azután meg írásban közzé is tenni – még a végén valami vis maior folytán megmarad Európa és nagyokat fog röhögni a jóslaton. A kölcsönt – mint mondta – nem helyesli, de abban és csak abban az esetben nem vétózza meg Magyarország, ha minden tagállam arra költheti a rá eső részt, amire akarja. Ezt hívjuk nyílt zsarolásnak.

Aztán sorosozás helyett kaletázott kicsinyég, majd véget ért az istentisztelet és mindenki mehetett békével. Nem akárhova, természetesen: az napokon belül fog eldőlni, az Operatív Törzs szakvéleménye alapján hova mehetünk és hova nem.

Hanem a mai megnyilvánulásai semmik ám a tegnapiakhoz képest. A magyar kormányfő ugyanis új műfajt fedezett fel magának, könyvbemutatókon tart végtelenbe nyúló beszédeket, és mivel ezeket maga írja, igen szép gyöngyszemek és bolondgombák teremnek bennük. Tegnap például a Mindent a magyar vidék jövőjéért” című kötetet mutatta be, melyet nem más írt, mint Fazekas Sándor volt agrárminiszter, tehát nem túl valószínű, hogy keményen kormánykritikus vitairat lenne. Itt és most nincs terjedelmünk alaposan elemezni magát a művet, álljon itt egy orbáni gondolat róla:

Nekem régi megfigyelésem, lehet, hogy teóriám is, hogy a magyar férfiember archetípusa mégiscsak a gazda. (…) úgy gondolkodik, hogy van egy terület, ennek a területnek van határa, világos kiterjedése van, és az ezen a területen belüli életminőségért, a rendért, az abból való megélhetésért, annak a szépészeti vonatkozásaiért, egyáltalán a dolgok menetéért azért ő felelős. Tehát van felelősség, a felelősség nem korlátlan, nem elméleti, nem absztrakt, nem valahol lebeg, hanem itt és most, ezen a területen ő a felelős. Az emberért, aki ott van, az udvarért, a kutyáért, a macskáért, a veteményesért, a szőlőért meg a gyümölcsfákért. És ezeknek az összeműködéséért is, hogy az egészből rendezettség és harmónia legyen. És ez dolga egy magyar férfinak, hogyha van háza, akkor ennek így kell lennie.”

Veteményes, szőlő, gyümölcsfák – igen, ez mind felelősség, és ha az a magyar férfi még miniszterelnök is, akkor, ahogy láthattuk ma reggel, a Balaton bevételeiért is felel. Jó gazda módjára. Meg is sokszorozza azokat.

De ez így is van rendjén minálunk, ebben a kis agrár-paradicsomban, ahol

nem vagyunk messze attól, nem értünk még oda, de nem vagyunk messze attól, hogy azt tudjuk mondani, hogy ma egy magyar faluban ugyanolyan minőségű életet lehet élni, mint a fővárosban.”

Kérdés, mi a közel és mi a messze – meg az is kérdés, mely fővárosi polgár, réteg életminőségét vesszük tekintetbe. Ha és amennyiben a nyolcadik kerületi hajléktalanokét, náluk valóban nem élnek rosszabbul egyes falvak közmunkásai, sőt, talán még valamivel jobban is élnek.

Vagy nem erre nagyméltóztatott gondolni a főméltóságú úrnak?

Lehet, hogy nem. De hagyjuk most őt: holnap is megszólal majd, holnap is kell vele foglalkozni.

Minden napnak megvan a maga baja.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!