Szele Tamás: Orbán, szilárdságtan, kötvények

Már megint péntek, már megint Orbán Viktor. Komolyan tervezem, hogy ezeket a pénteki írásokat kiszámlázom a Miniszterelnöki Hivatalnak, fizetett hirdetésként.

Pedig hát kényszerhelyzetben írom őket: nem tehetek arról, hogy Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke, ellenben bárki is viselné ezt a tisztséget, ha megszólal a nyilvánosság előtt, arról írni kell.

Írni kell, mert közérdekű. Szeretni, na, azt nem kell, legalábbis törvény még nincs arra, hogy köteles legyek akármelyik magyar kormányfő iránt rajongani, és amint látom, a közeljövőben nem is fenyeget az a veszély, – ahogy a szóba jöhető jelöltek között körülnézek – hogy tíz-tizenkét éven belül olyan miniszterelnöke legyen ennek a kis drótoktól öleltnek, aki iránt akár csak némi jóindulatot is érezhessek.

Úgyhogy most sem tapsikolok örömömben, mikor tudósítok ennek a drága, most különösen drága embernek a rendes heti agymenéséről. Különösen elegem meg azért van belőle, mert ezen a héten nem volt nap, hogy így vagy úgy ne kellett volna vele foglalkozni, nem akar sehogy sem lejárni, nem fogy ki belőle a tartós elem, hiperaktív vagy csak egyszerűen megkapta Kövér Lászlótól a Fáradhatatlanság Elixírjét, mert a házelnök még ilyen örökmozgó, ha egyszer belelendül.

Az előzményekről, a brüsszeli vétóról, a Soros-cikkről, az Orbán-válaszcikkről, George Clooneyről és a kávéról mindenki tud nagyjából, nem is részletezném a szappanoperát, lássuk, ma mit mondott a minielnök?

Várhatóan már a jövő héten elindul egy internetes és levélben történő regisztrációs lehetőség, hogy aki kér majd koronavírus elleni oltást, az már most feliratkozhasson, előjegyzésbe vetethesse magát, így az elsők közé kerülhessen, akik hozzájutnak az oltóanyaghoz.”




Ennek az embernek szerencséje van, ugyanis körülbelül ő az egyetlen ebben az országban, aki anélkül veheti a szájára a „maszk”, „járvány” vagy „vakcina” esetleg „oltás” szavakat, hogy ne törjön ki szűkebb és tágabb környezetében egy közepes parasztháború, melyben egyesek agyon kívánnak ütni másokat, mások meg kívánnak nyúzni egyeseket, erről egyedül ő beszélhet különösebb következmények nélkül, engedelmükkel én nem is nyilvánítanék véleményt, aki be akarja magát oltatni, tegye, én is megteszem majd, csak nem mindegy, mivel, aki nem akarja magát beoltatni, ne tegye és ennek dacára se fényeskedjék neki az örök világosság, de hogy bele nem megyek egy vakcinaügyi vitába, az hétszentség. Arról már nem is szólva, hogy a magam részéről agyon szeretném szétválasztani a világjárvány orvosi és társadalmi-politikai következményeit, de amíg kevesen vagyunk ezzel így, és a többség összekever mindent mindennel, maradjunk annyiban, hogy kár minden szóért. Aztán még mondott valamit a tervezett járványügyi intézkedéseken kívül (minden terv közös tulajdonsága, hogy egyik sem sikerül maradéktalanul)?

Orbán Viktor egyúttal ismét kérte a magyarokat, ne fizessenek be külföldi síelésre, mert hazatérve szigorú ellenőrzés és karanténszabályok várnak rájuk. Közölte: a kormány 8-10 nap múlva dönt arról, milyen szabályok szerint kell majd élni karácsonykor, újévkor.”




Édes úr, legalább ne sértegessen. Ennek az országnak – és benne nekem magamnak is – nem az a baja, hogy nem mehet síelni a téli ünnepek alatt. Az legfeljebb magának és köreinek a baja, nekünk, többieknek sokkal több gondot okoz, hogy nem találkozhatunk a külföldön élő családtagjainkkal, mi idén kétszer láthattuk egymást a Kedvesemmel, és így áll a fél ország. Kinek a gyermekei, kinek az unokái, kinek a szülei vannak más országban, ez a baj, nem az a nyüves síelés. Ne bagatellizálja, mert olyant szólok, hogy maga is megbánja, nemcsak én. Nem turizmusról van itt szó, nyáron sem az Adria hiányzott mindenkinek, ez az ország nem kizárólag felső középosztályból áll!

Különben maga még utazhat, akkor is, ha nincs rá annyi oka, mint nekünk lenne, mondja csak, mi újság Brüsszelben?




Az EU-s büdzsé és válságkezelési alap témájában Orbán Viktor arról beszélt, Brüsszel szerint csak az az ország lehet jogállam, amelyik beengedi a migránsokat, és bevándorlóországgá alakítja a saját hazáját, de „mi ezt nem fogjuk megtenni, ellen fogunk állni, és nem fogadjuk el, hogy ehhez pénzügyi következményeket lehessen fűzni”. Megerősítette: az európai válságkezelő alap és a költségvetés létrejöttéhez nélkülözhetetlen a magyar és a lengyel szavazat, „a pozíciónk pedig betonszilárdságú”. „Nem akarok kompromisszumot kötni (…), hanem arról van szó, hogy találjunk egy megoldást” – mondta, hozzátéve: most arra kell összpontosítani, hogy a bajba jutott tagállamok pénzhez jussanak, és induljon meg a következő hétéves büdzsé. Megjegyezte: a magyarok és a lengyelek július óta mondják, hogy ehhez lehetetlen hozzákötni a joguralmi kérdéseket.”

Egyrészt távolról sem erről van szó, és ezt maga is tudja, csak zsarolási potenciált lát a helyzetben, meg akar kapni minden pénzt és még annál is többet, valamint teljhatalomra is vágyik, márpedig szeretkezni is, szűznek is maradni egyszerre igen nehéz feladat, hogy azt ne mondjam: lehetetlen. Apropó, betonszilárdság, magának nem a szilárdságtan a szakterülete véletlenül? Az alaptörvénye gránitszilárdságú, a pozíciója betonszilárdságú, a pártjának alelnöke némethszilárdságú, a kultúrája demeterszilárdságú. Érdemes lenne ebben a tárgykörben tovább képeznie magát, ha egyszer állást keresne: ezen a téren volnának tapasztalatai.


Itt hosszas sorosozás következik, hosszas és értelmetlen, nem mond benne semmi újat és mindenkit megkímélnék tőle, ugyanis Sorosról is annyi szó esett ezen a héten a magyar sajtóban, hogy leütök egy nagy „S” betűt és a szövegszerkesztő rögtön ajánlja a nevét. Az a mondóka lényege, hogy Orbán nem szereti Sorost, Soros nem szereti Orbánt, ha ez most klasszikus orosz regény volna, összeházasodnának és boldogtalanul élnének, míg meg nem halnak. De nem az, így fogalmunk sem lehet arról, mikor lesznek egymáséi. Viszont ez a civódás nagyon unalmas. Nem lehetne ez magánügye az ifjú párnak? Nem, sajnos nem.

A megszólalás lezárása viszont érdekes.

Nyugaton már ráléptek a bevándorlóországgá válás ösvényére, de Magyarországnak nincs ilyen problémája, és amíg nemzeti kormánya van, nem is lesz, mert Magyarország a magyaroké. Ebben az értelemben semmiképp ne nyugatosodjunk, ne csináljunk magunkból bevándorlótársadalmat, ne álljunk át a multikultira.”




Szezon a fazonnal, ha Magyarország a magyaroké, és a multikulturalizmus a vég, akkor sajnos többet nem szabad sem Beethovent játszani a hangversenytermekben, sem Mozartot, mert egyik sem magyar, valamint baromi érdekes lesz a gulyásleves krumpli és paprika nélkül, ugyanis mindkettő eredetileg amerikai.

De ne nyugatosodjunk semmiképp.

Eddig arról szóltam, amiről beszélt Orbán Viktor. Most arról fogok, amit feltűnően nem említett.

Szóval, mennyi is az annyi? A HVG számításai szerint:

Összesen tehát Magyaroroszág 38,8 milliárd eurót (14 ezer milliárd forintot), Lengyelország pedig 125,5 milliárd eurót hívhatna a közös kasszából.”

Ezt kompenzálná a múlt héten szerzett 2,5 milliárd eurós piaci devizahitelünk, bár nem értem, hol van a 2,5 a 38,8-tól. Valahogy biztos kompenzálja. Miképpen is szereztük ezt? Devizakötvények kibocsátása útján. Az összesen 2,5 milliárd eurónyi papír fele 10 éves, fele pedig 30 éves futamidejű volt. Előbbi éves kuponja 0,5%, utóbbié 1,5% volt. Az állami devizakötvény vásárlása, különösen nagy vagyonok befektetésekor elég elterjedt forma, főleg az európai, ugyanis Európában már nagyon régen volt államcsőd, ez stabil, értékálló módszer, sokan folyamodnak hozzá.

Viszont nem államkölcsön. Nem lehet azt mondani, hogy X. vagy Y. ország, nagy testvérünk és barátunk támogatott minket, vagy hát – vagy hát ki tudja.

Az a helyzet ugyanis, hogy devizakötvényt majdnem akárki vehet, illetve brókeren keresztül akárki megteheti: vehet Putyin, vehet Hszi Csin-ping, vehet egy bermudai cethalász, vehet bárki.

Akár még Soros György is.

Nagyon röhögnék, ha ő vásárolná fel a magyar államkötvényeket.

Persze, ez csak vicc, nem ment el az esze Sorosnak.

Különben az egész helyzet egy vicc.

Egy nagyon rossz vicc.


 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!